Menü

Kinek a szemüvegén át akarod látni a világot?


Harciszerzi azt mondja, ne nézd senkién át, inkább vedd le és láss valójában, a saját két szemeddel

bébi szemüvegben...

Miért olyan fontos téma mostanában a szomorúság, a bánat?
Sokan próbálnak meg sokféleképpen boldogok lenni. Sőt igazából mindenki azon próbálkozik, hogy miként tudna boldog lenni. Hiszen a lélek, az eredeti önvalónk tulajdonsága ez, hogy örökké boldogok vagyunk. Csak most belekeveredtünk ebbe az anyagi világba és amíg nem hozzuk helyre az eredeti kapcsolatunkat a Legfelsőbbel, vagyis Istennel addig elég nehéz lesz megtalálni a boldogságot. Én azért írok erről a témáról, mert mostanában azt hiszem mindenkinek nagyon jelen van ez az életében, és két másik blogger, Gauranga pr és Balanuja pr is ilyesmikről írt legutoljára a blogjaikon. No meg már nekem is régóta érlelődik ez a pár gondolat, hogy elmondjak néhány titkot.

Ha megtanuljuk, hogy miként tudunk hozzá állni pozitívan és alázatosan a dolgokhoz, akkor nem leszünk bánatosak. Ilyen egyszerű ez.

A fordított szemüveg.
Szóval az a helyzet amiben most vagyunk az körülbelül olyan, mint ha feltennénk egy szemüveget ami pont megfordítja azt amit látunk, és mindent fejtetőn látnánk. Nekem egyszer kétszer volt ilyenben részem, csak úgy kipróbálás szintjén, és hát nagyon érdekes volt mondhatom. Ha jobbra mész az balra van, ha balra az jobbra, ha felfelé mész, akkor lefelé mozog, ha lefelé akkor meg fel. Ha nézel jobbra, balra fordulsz, de közben meg azt vetíti fejtetőn balra, ami jobbra van, tehát ha el akarsz jutni, akkor jobbra kell indúlnod, de a kép amit látsz olyan lesz mintha balra mozognál.

És így bizony elég nehéz cselekedni, koordinálni a mozdulatainkat, hogy csak el jussunk Aa-ból B-be. És akkor összetettebb dolgokat már nem is említettem, hogy főzni, vagy szerelni, házat építeni stb.

Aztán persze mondhatjuk azt, hogy az agy elvileg, ha egykét hétig így hordod ezt a szemüveget, akkor átfordítja a tudatodban, vagyis megszokod és ez lesz a természetes. És az a helyzet, hogy ez tényleg így van.

Ne de miért kell nekünk ennyire ez a szemüveg?
Hát azért, mert az agy, az érzékek nem képesek ilyen gyorsan átállni. Mert ha levesszük a szemüveget, akkor megint minden fordítva fog látszódni, csak most szemüveg nélkül. És mi újra teljesen összezavarodunk és minden megfordul és most pont szemüveg nélkül leszünk és nagyon fog hiányozni rólunk, hogy felvegyük és újra megint minden a „megszokott” legyen még akkor is, ha elméletileg értjük azt, hogy most egy szemüvegen keresztül nézzük a világot…

Miért nem merjük levenni a fordított szemüveget?
Mikor megszületünk, akkor kapunk egy teljesen új szemüveget a léleknek. Ez a szemüveg nem más mint a testünk. És csak szépen lassan szokunk hozzá, tanuljuk meg használni, ki-ki a maga színvonalán. Mire megtanulunk állni, járni, esni, kelni, beszélni fogni, vagy akár táncolni, vagy bármi mást, addig az mind-mind rengeteg időt és energiát felemészt részünkről. De ha tudjuk, hogy fogni, meg állni meg járni jó, mert látjuk, hogy anyu is, meg apu is milyen nagyok és milyen ügyesek, meg hogy szeretnek, mert megölelnek, puszizgatnak (jó esetben) akkor mi is szépen átvesszük, megtanuljuk ezeket a tulajdonságokat. Aztán halljuk, hogy anyu, meg apu beszélnek is hozzánk, és szépen lassan elkezdjük tanulni a szavakat és megtanulunk beszélni.

Aztán innen nagyban megbonyolódik a helyzet, mert míg kicsi babukák voltunk, abszolút érzelem szinten léteztünk, vagyis fogalmunk sem volt arról, hogy ki mit dumál, csak éreztük belőle, hogy, jó, meg szeret-e, vagy valami más szarságot érez meg akar tőlünk. Mikor mész a gyerekhez és meg akarod huzigálni a pofikáját olyan édes. De a gyerek ezt érzi és érzi, hogy nem azért akarod megölelni, megpuszilni, mert szereted, hanem azért, hogy belecsíphess két újjal a husika pofikájába, és sírni kezd… Szóval míg nem értjük ,meg használjuk a beszédet, addig főleg a finom fizikai érzékelést használjuk, vagyis az érzéseket. Körülbelül ugyan úgy, mint ahogy az állatok, például a kutyák érzik, hogy milyen az ember aki jön feléjük, kell-e tartaniuk tőle, vagy nem és simán hagyhatják, hogy megsimogassa őket.

Viszont mikor megértjük már a szavakat és a jelentésüket, akkor találkozunk először a hazugság fogalmával, mikor valaki mást mond mint amit gondol vagy érez. És akkor attól függően, hogy a szüleink mennyire őszinték velünk, egymással, más emberekkel úgy válik ez is természetessé számunkra, és szépen lassan hozzá szokunk a hazugsághoz és egy idő után nem is tűnik fel, hogy mások hazudnak nekünk, vagy mi hazudunk másoknak, vagy általában a legszomorúbb este, hogy saját magunknak.

Pont mint ahogyan a fordított szemüveget meg kapjuk és akkor szépen lassan hozzá szokunk, egy idő után az lesz a természetes. A test és a lélek kapcsolata annyiban bonyolultabb a fordított szemüveg és a látás kapcsolatához képest, hogy a test egy olyan szemüveg, ami nem csak, hogy megfordítja a dolgokat, de sokszor, neveltetéstől, értékrendtől, társadalmi-anyagi helyzettől, függően még más színeket is csinálhat a látottakból, vagy más formákat. Mondjuk mintha egy piros autó helyett érzékelnénk egy zöld lovas fogatot, fejjel lefelé.

Mit is jelent mindez, vagyis hogyan tudom levenni a fordított szemüveget?
A szemüveget levenni nagyon nehéz, főleg felnőtt fejjel, ha nem a megfelelő, szemüveg nélküli emberek társaságát élvezhettük eddigi életünk során. Igazából ez a fordított szemüveg nem más, mint a mi rossz tulajdonságaink, amik elhomályosítják a valódi látásunkat. Kéj, düh, mohóság, illúzió, büszkeség, irigység. És akkor ezeknek különféle kombinációi, árnyalatai azok amin keresztül látunk, mert mi magunk is kifejlesztettük ezeket a tulajdonságokat, hiszen ezeket láttuk, tapasztaltuk hatékonynak, a túlélés, vagy az érvényesülni akarás szempontjából a leg célra vezetőbbnek.

Életünk hajnalán anya és apa a mi mestereink, akiktől tanulunk, aztán egy idő után ő bennük csalódunk, főleg mikor tudatosul bennünk, hogy ők néha mást akarnak mint mi. És általában, ha a szülő nem szeretetből nevel, csak egóból, vagyis nem az a mentalítása, hogy:

„Drága kisfiam/kislányom, azt gondolom, hogy 14 évesen ne menjél már el egy házibuliba a 20 éves barátaiddal, mert gyönyörű vagy és ez a szépség, érintetlenség az alkohol befolyása alatt valószínűleg meg fog valakit ihletni és olyan dolgot tesz veled, aminek még nem jött el az ideje az életedben. Bár lehet, hogy azt fogod gondolni, hogy ez helyén való, hogy megtörtént, mert akkor most már lesz mivel hencegned a többiek előtt, hogy neked meg volt, de tudom, hogy az egész életedre olyan kihatással lesz, hogy nem leszel képes normális kapcsolat kialakítására másokkal, vagy a későbbi saját családoddal, mert az első efféle élményed nem a megfelelő körülmények között zajlott le, egy olyan emberrel akit valóban szeretsz, hanem csak valakivel akivel azért mertétek megtenni, mert mind a ketten részegek voltatok.”

vagy

„Márpedig az én gyerekem nem fog 14 évesen IHB  iszunk-hányunk-belefekszünk buliba menni, hogy aztán azt hallgassam az ismerőseimtől, hogy mit csinált ott és ilyen szégyenben kelljen élnem”

Vagyis levenni a szemüveget leginkább akkor tudom, ha először is rá jövök, hogy rajtam van. Vagyis tisztázódik bennem, hogy amit és ahogy most csinálok az nem jó, ezért változtatnom kéne. De nem a körülöttem lévő dolgokon, hiszen azok a belső vágyaink alapján nyilvánulnak meg körülöttünk, hanem igazából saját magunkon. És mikor el jutunk ehhez a felismeréshez, akkor rá jövünk, hogy változnunk kel. És ha meg is tesszük az első lépéseket, vagyis levesszük a szemüveget, akkor el kell tudnunk viselni, hogy minden a feje tetejére áll és el kell jutnunk oda, hogy megszokjuk újra a helyes látásmódot. Persze addig sokat fogunk esni, kelni, meg neki menni valaminek, lehet hogy a térdünket, meg a könyökünket, sőt a fejünket is nem egyszer beverjük. de nem szabad kibuknunk és azt mondani, hogy ok, akkor ennyi elég volt, én most vissza veszem a szemüveget, mert az úgy legalább nem fájt. Mert ha ilyenkor vissza tesszük, akkor nem azt fogjuk látni amit előtte, hiszen az agy elkezdte lefordítani a szemüveg nélküli világot és minden összezavarodott…

Ilynekor döntésre kényszerülünk. Vagy visszatérünk a mocsáréletünkhöz és megpróbálunk visszaszokni a szemüvegre, vagy levesszük és vállaljuk a nehezebb, de valódi látással kecsegtető utat…

Példaképek, mesterek szerepe…
Szóval ha csak anya és apa nem tökéletes személyek, akiket mi magunk is tökéletesnek fogadunk el, akkor új példaképeket és tanítókat fogunk keresni és általában nem az államilag fölénk rendelt (tisztelet a kivételnek), de alkoholista, megalomán, erkölcstelen életet élő iskolai tanáraink közül.

Ha  nem akarok olyan lenni mint apám meg anyám, mert ők nem okoznak nekem örömet, mert mindent csak tiltanak, merthogy ők az erősebbek, akkor ők a továbbiakban elveszítik jelentőségüket, potenciáljukat mint tanítók. És ilyenkor az ember új példaképeket választ, akik általában még rosszabbak. Mert ugye csak nagyon kevés olyan ember van aki anya meg apa helyett új példa képnek Gandhit, Teréz anyát, Valamelyik Pápát, Oshot, Buddhát, Mohamed prófétát, a Dalai Lámát, vagy esetleg Srila Prabhupádot stb választja.

Semmiképpen ne akarj egy másik szemüveget egy csalótól.
Nagyon fontos, hogy jól meg tudjuk választani, hogy ki az aki segít nekünk le venni a szemüvegünket, nehogy úgy járjunk, hogy igazából nem is segít levenni a szemüveget, hanem egy másodikat akar ránk tukmálni, és mikor azt felvesszük, akkor meg egy harmadik féle képpen lássuk a világot. Mert ha rossz irányba indulunk, akkor bizony előfordulhat hogy két szemüveget kétszer annyi idő alatt és energia befektetéssel fogunk tudni csak leszedni, és közben meg amit tapasztalunk a világból, az minden lesz, csak a valóság nem…
maryl manson régen és ma
Hiszen a tombolni kezdő érzékek, melyek élvezni akarnak épp az ellenkező irányba fogják hajtani és inkább választ egy BritniSzpírszt, MaryilnMansont, vagy bárki mást, akik mikor gyerekek voltak és dönteniük kellett, hogy milyen irányba indulnak, talán a sötét oldalt választották, hogy aztán mikor ők lettek híresek, meg nagyok, újabb gyerekek válasszák őket példaképpé, mesterré…

Britney Spears régen és ma

Na és akkor tényleg hogyan tudom levenni a szemüveget?
Hát úgy, hogy keresel valakit aki már levette. Egy olyan embert, aki már lát, és szívesen segít neked is ebben. De ez a keményebb út, mert ő mindig fogja mondani, hogy mi nem jó, és mit kell másképp és hogyan csináld, és nem egy, meg két dolgot fog mondani, hanem sokat és állandóan, míg tényleg le nem veszed. Mert a sötét oldal épp ennek az ellenkezőjét teszi. Választasz egy mestert, egy Gurut, egy példaképet aki mond pár új gondolatot neked és megveregeti a válladat. De közben kicsit sem inspirál arra, hogy valóban változzál, aktívan tevékenyen meg tedd az önvalód felé vezető utat.

Én nem vagyok a dicséret és az elismerés ellen, de tény, hogy egy igazi, hatékony tanító, mester sokkal több lehetőséget ad a változásra, mint amennyit dícsér, hogy jól nyomod. És akkor itt jön az, hogy melyik mester mennyire érett szociálisan, hogy úgy legyen képes inspirálni másokat, hogy közben nem cáfol, meg folyton azt hangoztatja, hogy mi nem jó, hanem képes pozitívan gyűlölet nélkül, szeretettel le segíteni a szemüvegedet…

Persze ha a tanítvány szentimentális, és folyton elismerést, meg dicséretet akar magának, akkor ezt nem fogja tudni értékelni, hiszen csak annyit fog látni, meg érezni az egészből, hogy már megint azt mondta, hogy ezen, meg ezen változtassak, pedig a múltkor már változtattam két másik dolgon, akkor ennek semmi sem jó, úgyhogy nem is érdekel az ember…

Pedig levenni a szemüveget csak úgy lehet, hogy megfogod és leveszed.nem csak felemelgeted, meg elpislogsz alatta felette, hanem fogod és leveszed, és utána megtanulsz látni. És nincs olyan, hogy akkor egy kicsit visszateszem, vagy most egy kicsit nem akarok gyakorolni látni, meg fejlődni a látásban, mert amíg meg nem tanulsz látni, addig simán össze fogod törni magadat valahol a fordított szemüveg, meg a normális látás felé vezető úton.

Gyakorlatban mit jelent ez, ha a harciszerzire hallgatsz?
Első körben úgy ahogy Gauranga pr írja, meg kell tanulnunk tisztelettel és alázattal viseltetni, ha legalább mások felé még nem is, de a tanítónk felé minden képpen, aki ha egy igazi tanító, akkor szép lassan megtanit arra is, hogy másokkal is alázatosan tudjunk bánni.

Második lépésként ahogy Balanuja írja, át kell változtatni a hibakereső mentalításunkat egy pozitív szemléletre, és a hibákat nem másokban, hanem saját magunkban kell megtalálnunk, hogy változtatni tudjunk rajtuk.Úgy is mondhatnám, hogy nem mindegy, hogy a kutyaszart keresed a járdán, meg az ellenségeidet kerülgeted,  vagy a virágokat meg a barátokat figyeled…

Harmadik lépésként, pedig nem szabad feladnunk, vagyis el kell döntenünk, hogy bármi jöjjön is, márpedig én akkor is végig csinálom, és leveszem a szemüveget, vagy legalább mindenképpen erre fogok törekedni.

Egy jó gyakorlat a szemüveg levételére:

Most hétvégén lesz a Tavaszi újjászületés SambandhaMantra Commandós estünk, 18:00-tól, ahol együtt fogunk meditálni. Többek között azon is, hogy mi is avalódi önvalónk, és hogyan is tegyünk szert lelki látásmódra. További részleteket itt találsz.

——

+18

Erre a szövegre kattintva egy erősen felnőtt tartalmú videót láthatsz, ami nagyon szépen bemutatja, hogy például milyen az a szemüveg amikor másnak képzeled magadat mint aki éppen vagy. A Videó az alkoholos állapoton keresztül mutat be egy történetet, de igazából mikor “józanok” vagyunk is hasonló képpen gondolkodunk, ha nem vagyunk tudatában llelki önvalónk mibenlétével és ezt a testet véljük, meg a hozzá tartozó dolgokat magunknak…

——