Menü

Kis gikszer


Szóval bevállaltam egy évezredes koszréteg eltűntetését a konyha padlójáról és kicsit elszámoltam magam.

Az úgy volt, hogy a sztár vegyszeremmel a domestossal, mert ha klining, akkor ebben hiszek (kis ingyé reklám), gazdagon fellocsoltam, kicsit gyökérkefével átmentem rajta, majd hagytam egy órácskát, míg megírtam a tegnapi bejegyzést. Ezek után löktem rá egy kis vótert, majd ismét egy kis sika-mika. Aztán úgy volt, hogy 7-kor, mikor az első pár ember elkezd szálingózni, kelek és az egészet lehúzom a csatornába.

Nos a bonyodalom, ott kezdődött, hogy az első pár ember kb 7-en voltak és 5-re jöttek és sok dolguk volt, így a cuccot ami szétkenve gusztustalanul ragadva találtak úgy hagyták és végül szépen az egész konyhában széthordták. Ja és kissé kibuktak…

Aztán elnézést kértem, röpke fél óra alatt eltűntettem a nyomokat és minden folyt tovább rendben egy sokkal tisztább, de még nem végleges környezetben. Mert nem is olyan régen elkezdtem a tegnapi folyamatot ismét, hogy ami még megmaradt, az végleg eltűnhessen Srimati Rádharáni konyhájából… Most 5-kor kelek, hogy a tegnapi gikszer ne legyen dejavu. :)

Govinda!

Aztán ma lent jártam a kedven éttermemben és nagyon sokféle finomsággal találkoztam az ott dolgozó bhakták kegyéből. Főleg köszi Govinda Bazsának, akivel hamarosan indulunk Indiába. No meg persze egy órácskát sikerült itt is húznom Neki a bhajant. Jaya!

Ginrei dojo

Ellátogattam David Jesse Holt sensei meghívásának eleget téve ebbe az új Pesti Harcművészeti központban, ami amúgy egy templom volt régen, csak valaki fölvásárolta, emeleteket épített bele és nagyon-nagyon látványosan, sőt mondhatni lenyűgözően berendezte. Persze nem ok nélkül, hiszen a több szintes és több termes, „pubpáholyból" üvegkalitkás és a kupola csarnokos edzőtermekbe való bebocsájtatásért bizony kőkeményen kell csengetni. Egy havi bérlet, amiben állítólag masszázs és a pubban kedvezmény is van, 8 rugó és egy tréningért 1500Ft-ot kell fizetni. Persze amint meghallottam, az árakat, gyorsan letettem róla, hogy átöltözzek, meg fizessek egy vendég szereplésért, inkább csak kértem egy látogató kártyát, mert biztonsági mágnes kártyával nyílik minden. Majd egy laza körbevezetés után amiben egy mosolyával és érdeklődésével sokat sejtető mély dekoltázsú kimonós magyar leány részesített, „mert egyedül csak úgy semmi képpen nem lehetett ám itt bolyongani, főleg az újaknak", beültem a Bujinkan sarokba, ami amúgy nagyon szépen és hangulatosan van berendezve. Szóval Rizspapír falakkal leválasztott fakkok, termek, csarnokok, talán antik japán és kínai bútorok, mindenfelé tatami, képek és egy készülő múzeum, ami nádzson-nádzson bjutifull és dizájnos… :)

Aztán jött a sensei, kérdezte, hogy hoztam-e gít? Mondtam, hogy persze de csak egy vendégkártyához jutottam hozzá, ami nem jogosít fel az öltözőbe való belépéshez… Mondta, hogy 2perc múlva kezdjük. Szóval így sikerült régóta először ismét utcai cuccban edzenem… Mert a kikötés a recepciónál csak annyi volt, hogy nem öltözök át és csak oldalról nézem az edzést. Szóval nem öltöztem át, és oldalról néztem az edzést… Az én oldalamról… :)

Remélem tetszik a reggeli ima, amit Sani deva a Saturnus bolygó ura ajánlott fel az Úr Nrisimha devanak.

Gouranga!

Az Isten áldjon!