Menü

Kísért a múlt…


Ahogy hazaértem egyből rám szakadt a múlt:
Minden ugyan úgy ahogy hagytam. Csak a húgom beiratkozott jogi egyetemre, az öcsém meg pár centivel magasabb lett. Meg elment a nyárra dolgozni egy gyárba 3 műszakba fillérekért. Ezen kívül meg mindig aludt. Nem hiába ilyen a rabszolga élet. Srila Prabhupáda azt mondja a bhágavatam egyik versének magyarázatában, hogy a gyár egy másik szó a pokolra. És mint mindig most is igaza van.
Mutter meg ugyanazzal a golyós játékkal nyomul amivel 2éve. Annak idelyén vagy fél évig tartott míg végig vitte, de most minden nap meg teszi legalább egyszer. Mikor megkérdeztem tőle, hogy ez hogyan segíti őt az Isten felé vezető úton, csak annyit mondott, hogy hát fejleszti a reflexeit és arra biztosan szüksége lesz. Keresztény… Amúgy meg lesi a sorozatokat a tv-ben
Fater meg Nagykanizsán nyomul panelokban mint ablak beépítő. Csak 1-1 napra jön vasárnaponként. Onnét tudom, hogy most tényleg melózik, mert nem volt piás, meg mert két helyen is be van kötözve a keze. Flexel szétvágta. Mert ő mindig is ilyen volt. Amíg volt otthon sebtapasz, ő addig ragasztgatta magára. Persze nem mondom a fogalmam sincs hány év alkoholizmust minden bizonnyal megsínylették a reflexei és most ennek a levét issza.
Aztán elfoglaltam egykori szobámat, ami még most is az enyém, csak amilyen mély tamagúnát (tudatlanságot.) itt hagytam az azonnal rám telepedett. Sőt második napra belé is betegedtem.
Hétfőn meg beugrottam Sz.helyre, hogy lerendezzem a szappanárus dolgait egyszer,s mindenkorra.
Itt szaladtam belé Maya dévibe személyesen:

Az úgy volt, hogy keresztény neveltetésem során arra készítettek fel a Mormonéknál, hogy családot alapítsak egy nővel, akivel örökké való mennyei házasságot kötök az Úr színe előtt. El is képzeltem őt annak rendje és módja szerint, hogy az én jó Istenem tudja már mit vágjon hozzám, ha elérkezik az ideje. Jó magasra tettem a lécet, mert hát akkor nehogy már valami közönséges fruskával legyek együtt forever. Mert hogy ott sem lehetett semmiféle kapcsolat esküvőig, vagyis amíg az ember haza nem érkezik a misszióból, ahová is a próféta küldi őt nagyon szigorú szabályok voltak arra, hogy miként lehet kapcsolat a különböző neműek között. Én meg úgy láttam jónak, hogy akkor inkább hagyjuk a francba az egészet és majd mikor megérkezek, akkor vágjunk bele a fehérnépek hajkurászásába. Addig csak képzelődtem. Kitaláltam, hogy legyenek mandulavágású zöld szemei, szép barna bőre, karcsú dereka, iramszarvas lábai, hosszú fonott haja, stb… Tudjon legalább egy hangszeren játszani és szeresse a zenét, legyen inteligens és higgadt természetű, higgyen Istenben és legyen hozzá mélyen vallásos stb… Volt még pár kritérium, de asszem ezek voltak a legfontosabbak.
Aztán közben elkanyarodtam a szentek útjáról és élvhajhász életbe kezdtem. (Lásd régebben már írtam erről.)
Szóval akkoriban a testemből éltem és még cuccot is szórtam mellé fizetés kiegészítésként, mikor is egyszer csak a főiskolán ahol modellt álltam az ifjú rajztehetségeknek, ott ült ő is közöttük. Vagyis a jó Isten berakta a filmbe a nagy őt, akibe egyből belé habarodtam. Persze ilyen nők nem szaladgálnak csak úgy mindenfelé magányosan, úgyhogy kb 1évbe telt, mire különféle trükkökkel, cselekkel, rafinériákkal, szerelmes levelekkel stb elhódítottam attól, akivel akkor már 4-5éve együtt voltak. Végül ő jött el és kért, hogy had legyen velem. Na akkor lettem igazán szerelmes, mert elhittem róla, hogy ő más mint a többi. Ott hagytam a melót, vagyis inkább kirúgtak miatta, ide mentünk oda mentünk stb-stb. Aztán 2 hónap múlva egyik nap mentem hozzá, az egyik játszótéren szedett kis minirózsacsokorral a kezembe, mikor is kiszaladt elém átöletlt és a fülembe súgta, hogy vége, mert úgy érzi hogy ő nem elég erős mellém…
Akkor azt most nem írom le, hogy na az milyen érzés volt, mert hazudnék ha azt mondanám hogy képes vagyok valamihez is hasonlítani, azt a kínt, ami kb 1évig gyötört emiatt, de mindenképpen elgondolkodtatott kicsit jobban a világ folyásáról, az már biztos.
Persze meg kellett értenem, hogy egy igazából ilyen jó embernek, mint amilyen ő volt akkor hozzám képest, egyáltalán nincs szüksége egy drogdíler, kiégett táncosfiúval való kapcsolatra, de mikor két hét múlva már mással volt, akkor megkaptam a döfést szívbe, vagy hívhatjuk inkább baltának is (Már csak mer az jobban fáj.)
Szóval jövök ki a bankból ahol felmondtam a számlám, mert hogy ismét szerzetes volnék az egri templom színeiben, át villanok az út túloldalára, mikor is egy cipőbolt kirakatából megpillantottam őt. Először ugye hinni sem akartam a szememnek, így megálltam a bolt előtt, hátha hamarosan kijön, de azért át mentem az út túloldalára. Aztán kijött és ő volt. Persze nem vett észre, el volt merülve a kirakatok nyújtotta élményben. De még mindig nem akartam hinni a szememnek. Visszamentem az ő oldalára amíg a kirakatot kukkolta és megbizonyosodtam róla, hogy nem tévedés ez bizony ő.
Aztán itt feltűntem végre magamnak, már az a tény, hogy dótiban, tilakkal meg jappával a kezemben éppen egy nőt hajkurászok, és rettenetesen elszégyelltem magam.
Sarkon fordultam és az egész jelenetet ott hagytam a francba…
Azóta az elmém K.O.
De most legalább leírtam és talán így valamivel jobb…

Hát ilyen is az anyagi energia. Soha nem érezhetjük magunkat biztonságban, mert Máya dévi mindig betesz valami trükköt, amivel megpróbál minket, hogy valóban az Isten felé vezető úton akarunk- e járni, vagy azért ha van más lehetőség is, akkor azért el-el kacsázunk-e?

Mindenesetre egy dologra rá jöttem. Hiába olyan vonzó ez a lány az elmének, vagy az érzékeknek, már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy valami még sincs rendben, mikor komoly palija volt, közben meg adott nekem egy fotót magáról hiányos öltözetben…

Mindezek után kicaflattam a buszpályaudvarra, ahol is egy régi falumbelivel szaladtam össze és laza csevelyünk közben az egyik busz elhúzott előttünk, hatalmas tollfelő közepette.
Eleinte mi se tudtuk hova tenni a pihéket, de mikor tovább halytott, akkor láttuk, hogy egy galambon ment át nem gyengén. Szegénynek leszakadt a farka és eltörött mind a két lába is és úgy vergődött ott az úton. Mindenki nagyon sajnálta a haláltusáját vívó kis teremtményt.
El gondolkodtam, hogy vajon helyes-e vaisnava álcában végignéznem a kínlódását, vagy inkább könnyítenem kéne a dolgán, de aztán csak annyit mondta, hogy a halál bizony bármikor jöhet bármelyikünkért. Erre a földim elmesélt egy pár héttel azelőtti kalandját az új 500köbös motorjával, mikor is egy buszt készült megelőzni vagy 150-nel, de ledobta magáról és majdnem megmurdelt.
Így jót beszélgettünk végül életről és halálról+Istenről akinek a létezéséről nem tudtam 100%-osan meggyőzni, minden esetre kölcsönkért tőlem két könyvet is, amit remélem nagy érdeklődéssel fog mindezek után forgatni.

Aztán párnapot döglöttem és most itt vagyok a Vegafoodnál, ahol még mindig Vrajadháma pr főzi a nektárt. Az otthoni koszt után egy élmény újra valódi Brámanák által főzött prasádamot enni. (Mert “otthon” még főzni sem volt kedvem, úgyhogy csak egy-egy zsemlét ajánlottam a Jó Istennek. Meg mert beteg is voltam és mindenhez volt kedvem csak éppen főzőcskézni nem.)

De végül holnap megy ek Krisna-völgybe, Srimati Rádharáni születés napi ünnepségére. Onnét pedig irány Eger most már bizonyossan. A szándékomtól semmi sem téríthet el. (Maximum, ha az egriek azt mondják, hogy mégse férek be a csapatba… Mert, hogy az Úr útjai továbbra is csak kifürkészhetetlenek. :))

GOURANGA!