Menü

Kisordas és az Öregsárkány



Az úgy volt, hogy talán egy Októberi, vagy Novemberi nap csengett a telefonom. Mikor ránéztem a kijelzőre, egyből mosolyra húzódott a szám, hiszen egy olyan ember hívott, aki kusza életem alakulásában elég jelentős szerepet játszott, s mindezt ráadásul úgy, hogy 5-nél többször nem beszéltünk egymással.
öreg sárkány

A Budapesti templom vezetője volt az, aki az akkor legutóbbi beszélgetésünk alkalmával  „megkért”, hogy ne írjam meg azt ami történt a templomban az idő tájt. Hát nem írtam. Jellegzetesen csak annyit, hogy Krisna szeret engem. Természetesen ebben minden benne volt és erre az egy mondatra is a kedves olvasók egy bizonyos rétege úgy meghibbant a kommenteknél, hogy a válaszolgatás helyett beraktam a hűtőbe az egész bejegyzést…


– Nem én voltam! –vettem fel nevetve a telefont.  
– Mi nem te voltál? –Kérdezte ő.
– Semmit nem csináltam, valaki más volt, csak rám akarja kenni. –mondtam – Mire elnevette ő is magát.
– Most nem megszidni szeretnélek… – mondta és várt egy kicsit- Szóval olvasgatom itt a blogodat és azt gondoltam, hogy valamikor beszélgethetnénk egyet, ha van kedved.
– Mondd melyik bejegyzés az és már törlöm is, vagy átírom. Bár sosem szoktam ilyet tenni, de neked kijavítom. – folytattam a viccből mentegetőzést-
– Tényleg nincs semmi, csak simán szeretnék beszélgetni veled valamikor. – Mondta tényleg kedvesen, mint aki tényleg beszélgetni akar. –

Aztán megbeszéltünk egy időpontot és elkezdtünk beszélgetni. Beszéltünk először a múltról, aztán a jelenről, majd a jövőről. Nem mondom, hogy könnyű volt, de mindig igyekszem gyakorolni a megbocsájtás elvét és igyekszem úgy látni a dolgokat, hogy Krisna rendezett el eddig mindent az életemben, és bár anyagi szempontból úgy tűnhet, hogy rosszabb lett, igazából mindig csak jobb lett a sorsom és egyre közelebb kerülhettem az alakulásokon keresztül Hozzá.

Szóval beszélgettünk és mikor végeztünk, akkor éreztem, hogy lenne még mit megbeszélni, így megbeszéltünk egy következő alkalmat, majd egy újabbat és újabbat. Azóta rendszeresen kommunikálunk, és azt kell mondanom, hogy mióta beálltam a Krisnásokhoz, nem beszélgettem még emberrel ennyit és ilyen jó ízűen. Azért szeretek vele beszélgetni ennyit, mert őt is csak egy dolog mozgatja. Azt szeretné, ha minél több embernek volna lehetősége megismerni a Krisna-tudatot ország- világ szerte. S mivel igazából nekem is ez az egy tervem van az életem hátralévő részére vonatkozóan, így sokat tudunk beszélni.

De persze dumagépekkel találkoztam már jócskán és olyanokkal is akik úgy csináltak mintha tényleg ez lenne az életük, s közben meg el voltak foglalva a saját kis vágyaikkal és életükkel ahelyett, hogy az Istenről szóló tudomány minél szélesebb körben való megismertetését csinálták volna akkor is amikor nem velem beszélgettek…

Szerencsére vele más a helyzet és kiderült, hogy tényleg komolyan gondolja, sőt komolyan csinálja is. Igazából mindig is láttam ezt rajta, de a tettei vagyis az, amit felém nyilvánított az nem ezt támasztotta alá. Aztán a beszélgetéseink során kiderült, hogy igazából sosem ismertük egymást és mindig csak valaki más közvetített közöttünk, aki azon az üvegen át tudósított, ami a saját kis elképzelései voltak a Krisna-tudatos mozgalomról… Így rengeteg félre értés és döntés született, aminek a visszahatásaiból mind a ketten profitálhattunk. De végül mégis eljutottunk oda, hogy leültünk két felnőtt ember módjára, és úgy ahogyan kell megbeszéltük a dolgokat.

Az első kanyar

Az első dolog amit kért tőlem, hogy ha van egy kis időm, akkor néhány ötletet vázoljak fel arról, hogy mit változtatnék én meg az egyház jelenlegi szerkezetében, hogy jobb legyen…

Kértem tőle két hetet és  össze állítottam egy 35 oldalas kis jegyzetet arról, hogy mik a jelenlegi legnagyobb akadályok a továbbfejlődésben és milyen megoldásokat tudnék rá javasolni, és ezeket a megoldásokat hogyan lehetne kivitelezni. Mikor átadtam neki, nem gondoltam, hogy elolvassa, de igazából kellemesen kellett csalódnom. Sőt…

Az ez után nem sokkal következő találkozásunkkor nagy örömmel újságolta, hogy sikerül orvosolni az általam egyik legsúlyosabb akadályként megjelölt problémát, vagy legalább elkezdeni a gyógyítását.

S bár nagy képűség volna azt mondani, hogy az én hatásomra, de biztos vagyok benne, hogy plusz lökésként elindult a Magyarországi Krisna Tudatú Hívők egységesítése. Vagyis a különálló kis központok, kirobbantak a nagy magányukból és mind egy nagyszerű vezető kezébe kerültek, akit magam is régóta csodálok csendesen hátulról a színfalak mögül.

Persze sokan gondolhatják, hogy nyalok az egyház vezetőinek, de ez igazából nem így van, vagy legalább nem annak nevezném, hanem inkább elismerésnek, melyet az eddig kivitelezett munkájuk előtt tisztelgek.

Azért gondoltam ezt fontosnak megemlíteni, mert sokan támadják sokféle képpen a vallás szervezetben való gyakorlását. Vagyis sokan támadják a különféle egyházakba való tömörülést, és valóban azt kell mondanom, hogy tényleg nem sok egyház van amely annyira mai és élő lenne, mint a Krisna-Tudat. Nem sok egyház van, melynek így, hogy sok-sok ezer éves múltja van (A legősibb vallás a földön), mégis ilyen gyorsan képes ekkora változásokat gond nélkül megvalósítani a saját szerkezetében.

Számomra ebből is nyilvánvaló, hogy tagjai, azok az emberek akik igyekeznek Krisna-tudatossá válni nyitottak a változásra és nem a saját hatalmukhoz és jó létükhöz ragaszkodó hatalommániás vallásos ember szerepében tetszelgő diktátorok, hanem igen nagy százalékban (Mert hát hazugság volna azt mondani, hogy mindenki)  kedves, megértő és mások boldogulását elősegíteni kívánó és merő nagyszerű vaisnava, aki figyelemmel vannak  az egyének igényeire és lelki érettségük szintjére.

A második kanyar
A második dolog  amit fő akadályként megjelöltem ebben a kis értekezésben, az a Krisna-tudatot gyakorolni kívánó fiúk és lányok képzése, hogy miként kell férfiként, illetve nőként gondolkodni , viselkedni.

Mert napjainkban a materializmusnak hála elhitették a nőkkel, hogy legyenek férfiak és a férfiakból pedig minden áron nőt szeretnének csinálni. És ez az identitás zavar olyan nagy mértékű, hogy teljes zavart okoz a társadalomban és a felcserélődött szerepeknek köszönhetően a társadalom tagjai nem képesek normális családi élet gyakorlására és ezért rengeteg a válás, illetve félremenés. A legnagyobb probléma pedig az, hogy egy egészséges társadalomnak a legkisebb egysége a család, de ha ez hiányzik, akkor nem lesz társadalom, illetve csak egy degradálódott, lazaerkölcsű társadalom fog kialakulni, ahol az emberek úgy élnek mint a kutyák és a macskák.

Mataji sanga
Éppen ezért volt nagy öröm számomra, hogy mostanára elkezdődött a templomban a Mataji sanga csütörtök esténként, ahol az egyház női tagjai összegyűlnek és megbeszélik ügyes bajos dolgaikat, vagyis azt, hogy miként kell egy erényes nőként élni a mai világban, úgy hogy a női identitásukat is megőrizzék és a vallás elvei is érvényesüljenek. Sőt sok szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt este héttől Gaura áratira és egy kis bhajanra. Ami pedig a komolyságukat illeti, annál mi sem bizonyítja jobban, hogy a minap körbe küldtek minden prabhunak az ashramában egy-egy papírt, hogy:

„Kérlek, fogalmazd meg pár sorban, vagy írd le felsorolásszerűen, hogy mi az amit fontosnak tartasz egy mataji viselkedésében!

Szóval hamarosan egy ilyen bejegyzés fog következni…

Prabhu sanga?
A másik érdekes dolog volt a változás, hogy néhány éve emlékszem még mekkora zavart keltett néhány ember szemében, hogy én Ninjutsu edzésre veszek fel pénzt, most meg edzést tartok a templom lakóinak. Eljönnek a prabhuk kedd csütörtök 6-8-ig, és együtt gyakoroljuk, tanuljuk a harcművészetet és azt, hogy miként kell alkalmazni a mai világban örökérvényű elveit…
Ráadásul nem is akárhogy csinálják. Hiszen Sensi mikor itt volt múlt héten és elmentünk hozzá szerdán edzésre, akkor bár még sosem tett ilyet, félre hívott és megkérdezte, hogy mióta edzünk, és 10 kyut-adott 3-ólyuknak… (erről is írok hamarosan…)

Projektek…
Aztán az ember, aki felhívott novemberben,  és akivel számtalan beszélgetésen vagyunk túl, akivel ketten alapítottuk meg a Ninjutsubudapest.com dojot, egyszer csak azt mondta, hogy olyan vagyok mint egy atombomba ami állandóan fel van robbanva és ezért úgy látja jónak, ha inkább nem áll a robbanás útjába, hanem inkább megkérne rá, hogy merre robbanjak .

Így születnek meg egymás után olyan nagyszerű dolgok, mint a haribol.hu, vagy mint hamarosan a szintén megújuló gangesz.hu, vagy mint a most csütörtökön Rátha-yátra vacsorán előadandó bhajan, amit a még nincs neve bhajan-csapattal adunk elő. (Na meg a Rátha-yátra fesztiválon is vasárnap délután a Vörösmarty téren.)

Aztán erre én meg elkezdtem ezt az embert öregsárkánynak hívni, mert rá kellett jönnöm, hogy bizony bölcs és óvatos, mint egy sárkány és bizony nem mai gyerek. Kedves és figyelmes természetével és újonnan tapasztalt pozitív hozzám állásával gyorsan belopta magát a szívembe. S bár kimondani, vagy leírni még nem merem, hogy szeretem őt ezért, de mindenképpen pozitívan gondolok rá minden tekintetben… Főként mert a kegyéből Lelki tanítómesterem avatásban is részesített, ami egy nagyon fontos eleme a lelki életnek

Az öregsárkány nem olyan régen elkezdett Blogot is írni, ahol bár óvatosan, de egyszer kétszer azért robbannak a bombákok.