Menü

Kisordas megint jól megmondja, ezúttal feltárja a Harciszerzi blog Cenzúra szisztémáját…


Szerintem nincs semmi gáz! Csak meg kell tanulni prédikálni…

Mert azért csak jár ide néhány ember, akik a Krisna-tudatra, vagy a próbálkozásainkra kíváncsiak… Ha akar valaki segíteni nekem ebben, jöhet bátran, én Lelki tanítómesterem kegyéből erre tettem fel az életem…

Innentől fogva, a blog is valami ilyesmire van feltéve…

Vagyis amiről úgy érzem, hogy másoknak segít abban, hogy pozitívan láthassák a Krisna-tudatot, akkor az mehet. Ami meg nem, az nyilván valóan nem…

Na már most, mivel ez az én blogom, ami az Én Krisna-tudatomról, vagy épp annak hiányáról tanúskodik, ezért én döntöm el, hogy mi legyen benne és mi nem. És minden eszközt bátran merek használni, hogy az, vagy olyasmi legyen benne, ami szerintem erősíti mások, de főleg a saját Isten-tudatomat.

Ezért a szerintem paraszt kritikákat természetesen tudomásul veszem, de törlöm. És főleg nem érdekelnek, ha valaki kommentben okoskodik, mivel azt támadásként veszem, vagyis mikor valaki ide jön a házamba, oda székel az ajtó elé és becsönget, hogy szeretne kérni vc papírt, mert ugye hát mégse mehet el szaros seggel, és utána meg megint becsönget és vissza akarja adni a használt wc papírt.

Sokáig hagytam, hogy bárki bármit mondjon, de körülbelül két éve már meguntam a gumi fülü, csak önmagukat ismételni tudó balfácánokat, akik csak kötik az ebet a karóhoz. Szóval az efféle energia vámpír arcokat kipucerálom általában az életemből…

Vagyis  Krisnás vagyok, nem hülye. Ha nem tud valaki pozitív nagyon kedves és nagyon alázatos lenni mikor hozzám beszél itt a blogon, ráadásul csak okoskodik, akkor kipenderítem innen, mint a macsekot (he-he), mert hát ugye csak én döntöm el, hogy milyen emberek lakhatnak a házamban… Elvégre az blogom a váram a házam…

Mert ha ide írsz kommentet és abban próbálsz meg alázni, meg nagyon bölcs és okos lenni, akkor az bizony az ide látogató napi 500 ember is látja, akik meg érdeklődve olvassák, hogy vajon kinek is adjanak igazat, és lehet, hogy épp szeretnél köznevetség tárgyává tenni, de ezt a jogot fenntartom saját magamnak, így az ilyen közmegrovó jogom is nekem van egyedül másokkal szemben, mint ahogyan általában minden blogon így van ez amit épeszű ember ír…

Ha valaki engem próbál saját hazai pályán két vállra fektetni, ahol az Úr kegyéből bármit megtehetek, hát akkor sok szerencsét kívánok neki, de ez elég nagy ostobaság, mert hát miért is hagynám, ha nem muszáj…?

Természetesen ha valaki szeretne értelmesen elbeszélni dolgokról, akkor emilben lehet kérdezni, vagy véleményt mondani, de igazából ezeket sem szoktam túl komolyan venni, hiszen többnyire vannak nagyon őszinte és Isten felé törekvő barátaim, akiknek rendszeresen adok a véleményére. Viszont ezeknek a leveleknek már meg adom a tiszteletet, hogy tudomásul veszem őket és még válaszolok is rájuk…

Az életben úgy is találkozom én is mindenféle népekkel, akiket csak úgy nem likvidálhatok, hiszen most nem abban a korban élünk. De itt a Blogon ezt simán megteszem.

Mert megtehetem, és akkor már miért ne…

(Eddig ezen a blogon, körülbelül 200 komment lett törölve, egy bejegyzés lett kompletten kommentestül mindenestül.

Négy alkalommal kellett átírnom kommentet, ebből az utolsó előtti jól végződött, mert személyesen jött el az író és kért bocsánatot, hogy valóban igazam volt és legyünk inkább barátok.

Az utolsó, pedig még mindig próbálkozik, hogy valahogyan meg tudja a világ, hogy neki mekkora nagy esze van és én meg milyen egy szemét láda vagyok. És az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyedül az utolsó előtti volt férfi, a többi nő…

Szóval ez egy vallásos blog, ahol a remélhetőleg  Isten felé vezető utam élményeit jegyzem le. És ha bár a felszínen lubickoló, és ide járogató meg olvasgató és néha sértődőgető arcocskák nem sokat sejtenek a blogolásról, meg arról, hogy mit jelent immáron 4.-éve kitartóan, minden nap adni valamit, úgy, hogy az ember nem kér érte semmi viszonzást, azért csak mondok még egy két dolgot…

És, hogy az az adott valami ráadásul még másokat bátorítson is a lelki életre olyan legyen, akkor elmondom neki, hogy megtalál jó pár szerencsétlen nyomorult, aki tőlem szeretne önigazolást, vagy a hülyeségére pátyolgatást kapni, vagy épp rajtam szeretne fogást találni, hogy kielégítse a kis hamis egóját, vagy épp az ő politikai nézeteit alátámasztani a bejegyzéseimből kiragadott egy-egy mondattal…

De elmondom, hogy nem fogom hagyni… Nem azért, mert nem vagyok alázatos, hanem azért, mert így érzem helyén valónak. Mert ez az én életem és akit nem akarok hogy beleférjen, az bizony nem fog beleférni…

Isten engem úgy segéljen. Ámen!

Gauranga