Menü

Kisordas tényleg volt Nandafalván?


Avagy

Nanda-falva Vs. Krisna-völgy

A minap néhány barátommal volt szerencsém eljutni életemben először Nanda-falvára. Az úgy volt, hogy Acyutánandával együtt járunk Jógázni Nitay-hoz a Bhakti kutirba hétfő esténként, és igazából bekérezkedtem hozzájuk egy kanyarba, mert ő rendszeresen jár le oda a lelki tanító mesteréhez. Én meg ugye hát  (megint) ki vagyok tiltva keresztbe, meg hosszába mindenféle MKTHK-s, Magyarországi Krisna Tudatú Hívők által üzemeltetett templomból, mert állítólag életveszélyesen megfenyegettem az egyik tagját a Jedi tanácsnak, és amíg a “bhkata bíróság” (Vagy szentszék, vagy mi a szösz) ki nem vizsgálja az ügyet addig ugye ez így is marad.

Na de nem kellett több se, már régóta kíváncsi voltam a helyre,

mert annyi rosszat még Krisnásokról, mint a Nandafalvi népekről én még nem hallottam 7-éves Krisna hívő pályafutásom alatt, és mivel rettenetesen nem vagyok képes mások szarságait elfogadni harmadik féltől, így régóta vágyam volt már rá, hogy bekukkantsak a Balástyai közösséghez. Annál is inkább, mert volt szerencsém megismerni néhány személyt kalandos életem folyamán, akik oda járnak rendszeresen, és úgy gyakorolják a Bhakti-Jógát.

A rémhírek amik az izgalom alapjául szolgáltak, abból a történel

mi tényből adódnak, hogy Nanda-Falva volt Magyarország leges-legelső Krisnás közössége, mely ugyan ahhoz a csoporthoz tartozott, mint akikhez most Krisna-völgy, de volt egy bizonyos szituáció, amikor az ott élők, úgy döntöttek, hogy hát akkor mi köszönbjük szépen, nem szeretnénk eszerint a rendszer szerint élni, mi jól el vagyunk a szerény kis dolgainkal itt. (Ha valakinek van kedve, nyugodtan megírhatja a kommentbe a sztorit. :) És akkor ez után következett az, hogy rá pár évre megérkezett az országba lelki tanító mesterem, ennek a szervezetnek a színeiben és alapított a tanítványaival egy másik kis falut, amit most Krisna-völgyként ismer a világ. És ez tök rendjén van így, hiszen ha tudnék, én is alapítanék egy harmadikat, hogy legyen minél több ilyen Magyarországon. :)

Na, de nem akarok én itt a történelemmel dobálózni, hiszen nem láttam és nem hallottam én akkor ezekről a dolgokról még semmit, amikor történtek, így inkább a saját élményeimről számolnék be.

Érkezés, fogadtatás

Az első döbbenetes szembetűnő különbség az volt, hogy mikor megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsiból, egyből azzal fogadtak bennünket, hogy Menjünk enni valamit, mert maradt még egy kis ebéd, és biztosan megéheztünk, majd kedvesen bekísértek a kellemes hangulatú árnyas verandához, aminek a hátsó végében épp a naplemente kezdődött egy púposra rakott tányérral, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, leültünk ott a sok másik ember közé és kellemes beszélgetés közepette jóllaktunk

Rádha Gopi Vallabha

Szembe azzal, mikor legutoljára elmentem egy Krisna-völgyi fesztiválra és mivel épp egy hónapja kezdtem újra az életem, nem volt túl sok pénzem, ezért az olcsóbbik jegyet szerettem volna kérni, de a jegyszedő a kapuban közölte velem, hogy nekem a drágábbikat kell kifizetnem ha be akarok menni, mert én már nem vagyok önkéntes, hanem támogató vagyok. Hiába említettem neki, hogy de hát még csak egy hónapja, és eddig nem sikerült túl sokat mennem ebbe az irányba, és igazán megeshetne rajtam a szíve, főleg, hogy alig 5 hónappal előtte a karácsonyi időszakban vagy fél-millió forint adományt gyűjtöttem össze az emberektől az utcán az egyháznak a Srila Prabhupáda Marathon alatt.

Erre közölte, hogy az tavaly volt és idén még egy fillért sem fizettem be. Na de nem borítottam rá az asztalt, hogy be jussak Lelkitanítómesterem vyasapuja (szülinapi) ünnepségére, csak egyszerűen a kevesebbet adtam oda és bementem. aminek az lett a következménye, hogy kihívtak az ünnepség közepén, hogy mit balhéztam én a bejáratnál. Szerencsére ott volt egy kedves Vaisnava ismerősöm, akit anyagi javakkal jobban megáldott az ég, és adott nekem adományba még annyi pénzt, hogy ki tudjam fizetni a drágábbik jegy második felét és így nem lettem kidobva. (Na nem mintha hagytam volna magam kidobni, de legalább nem kellett bántanom senkit akit nem szerettem volna.)

Hangulat, közösség
Miután jól laktunk, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, sétálgattunk körbe a kis faluban, meg látogattunk el a templomba a murtikhoz. Én egy kicsit nehezen nyílok meg testi szinten főleg olyan emberek között akiket nem ismerek, hiszen a saját vérszerinti családomban sem szokás az ölelkezés

, puszilkodás (a puszilkodás amúgy itt se), de nálunk még anyámmal sem érünk soha egymáshoz ha találkozunk. (És ez így volt nagyrészt az életemben.) De itt nagy örömmel láttam, hogy Acytánanda találkozik a régi ismerőseivel és kedves szavakkal, meg egy nagy szívteljes öleléssel fogadják egymást. És mindenki mindenkit. senkit sem zavart, hogy épp a kék, új buggyos sárkányos gatyámban jöttem, egy kis csinos körszakállal az államon, hanem csak örültek az emberek egymásnak. Mégnekem is…

Amúgy lett volna ölelés nekem is, de szerencsére beérezték, hogy nekem ez így nem megy, úgyhogy hanyagoltuk a témát és helyette inkább csak beszélgettünk. Hiszen akár tetszik akár nem, a blogomat, ezt a Harciszerzisset itt olvassák azok is akik Nanda-falvára járnak Krisna-Völgy helyett és akár tetszik akár nem, így ismerős vagyok nekik, sőt többükkel leveleztem, vagy tallkoztam már. Olyan is volt nem egy, aki a segítségemet kérte lelki kérdésekben, vagy a karácsonyi

könyv vásár ideje alatt, tőlem vásárolt be karácsonyra Könyvekből a szeretteinek.

Valahogy az egész annyira emberi volt, ahogy ott volt az a sok száz ember és mindenki, de szó szerint mindenki együtt volt.

Szóval én imádok Krisna-völgybe járni, hiszen az ott élő bhakták és az egész Magyar közösség gyönyörű helyet hozott létre, de valahogy olyan érzés ott lenni, mintha falak lennének az emberek között. Természetesen ahhoz az élethez képest amit a Krisna-tudat gyakorlása előtt éltem Krisna-völgy is egy brutálisan durva hely, ha szeretetről, őszinteségről és odaadásról van szó. Na de amit Nandán láttam, azon megpürrentem én is, hogy ezt bizony így is lehet vazze. (Körülbelül oly

an volt mint mikor 2003-ban vagy 04-ben a régi egri Pádayátrás csapat tagjai között volt, és ami annyira megtetszett nekem…)

Barátok és a szent név
Krisna-völgyből lassan eltűnnek azok a személyek akik a barátaim, vagy azok voltak egykoron. Vagy elmennek idegen országba, vagy úgy megváltoznak, olyan gondolatokat tesznek magukévá, melyeket nem szeretnék én is magamnak.

Kisordas énekel Hare Krisnát. :)

Az én kapcsolataim általában a közös zenélés, meditáció, szent név éneklése köré épülnek. azok amik valami másról szólnak, vagy azok melyeket zavarja az, hogy ha én erről beszélek, nem tartanak túl sokáig.

Egyre több például az olyan ember, akik el akarják dönteni, hogy ki a méltó arra, hogy énekelje a mahamantrát, és ki nem. Mikor valaki olyanokat mond nekem, hogy szerinte én nem vagyok egy olyan személy, hogy át adhassam másoknak a Hare-Krisna mahamantrát, akkor tudom, hogy olyan démonok kezdték megfertőzni a vallásos odaadás buzgó álarcában a szívét, melyek szép lassan behálózzák az őszinte lelkeket, ha nem vigyáznak és ragaszkodnak körmük szakadtáig azokhoz az elvekhez amiket Srila Prabhupáda lefektetett a könyveiben, és melyek oly nagy lendületet adtak mindannyiunknak Krisna-tudatunk hajnalán.

Kisora dasa, Vaiyasaki das, Acyutánanda dasa

Nandafalván persze Krisna kegyéből nem várt meglepetés várt, hiszen mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne közölték velem, hogy itt van Vaiyasaki prabhu és szemináriumot fog tartani a szent név énekléséről, valamint bhajanok lesznek, meg miegymás. Persze először nem akartqam hinni a fülemnek, hiszen Srila Aindra prabhu eltávozása után kissé elszontyolodtam, hogy akkor egy nagyon komoly szent név Áchárya hagyta el a világot, és akkor most mi lesz velünk, de ugye hát rengeteget hallgattuk Vaiasakhi prabhu bhajanjait is, aki már szintén több évtizede hódol ennek a tevékenységnek. Így ebben a pillanatban megszűnt az a kellemetlen szájízem, hogy te Úr Isten mi lesz, ha megtudják, hogy lejöttem Nandafalvára, és ebben a pillanatban ott voltam, benne a csapatban, a közösség apró, fikarcnyi kis része ként.
Aztán Mivel pont ekkor kezdődött egy bhajan, persze hogy beülten szolgálni a prabhut egy karatallal és énekeltünk jó sokáig a jó sok összegyűlt emberrel együtt.

Pénz

Aztán utána acyutánanda mondta, hogy jöjjek, mert frankón mutat valami fenomenális cuccot. Aztán vezetni kezdett át a réten, egy jurta felé, amit háromszögekből építettek fel és csak Védikus Planetáriumként emlegetne

k a helyiek. Ez egy hatalmas Gúla, aminek a közepe fehér textillel van kibélelve, és van a falán egy tükör negyedgömb, amire ha projektorral rávetítenek, akkor az szét vetíti a képet, körbe az egész épület falára, amit hanyattfekve a legdurvább nézni. Épp egyedül üldögélt bent a jurta építője (Szégyenlem, de elfelejtettem a nevét prabhu) aki rákérdezett, hogy meg van-e a Little Krisna nekem, mert szívesen oda adja angol fordítással, meg szinkronnal a profi minőségű saját verzióját. És ami a legdurvább, hogy nem kért érte gy fityinget sem. (Mert épp nem volt nálam.) Hanem csak úgy oda adta szeretetből, pedig csak akkor találkoztunk életemben először. (asszem.)

Gyerekek.
Sosem felejetem el, egy asszem 2004-es Nrisimha-caturdasi ünnepségen mikor még Krisna-völgyben éltem, én vigyáztam a gyerekekre. Na nem a Krisna-völgyben születettekre, mert azokat nem engedteék ám csak úgy bárkinek a közelébe, hanem azokra akik jöttek a szüleikkel. az volt a feladatom, hogy minél messzebb legyek velük a fesztivál idelye alatt a programoktól, hogy ne zavarják az áhitatot, és közben ne nagyon találkozzanak a Krisna-völgyi gyerekekkel, akikre egy másik bhakta vigyázott valahol máshol, nehogy “beszennyeződjenek”.

Ezzel szemben Nandafalván öröm volt nézni, ahogy a sok kis ott élő, meg máshonnan a szüleikkel érkező gyerek rohangál, játszik, kergetőzik, meg visong. Valahogy azt gondolná az ember, hogy a Sri Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége is egy kilenc éves kis tehénpásztor fiú, akkor valami ilyesmi lehet Vrindávanban is. A felnőtteket meg nem zavarták a játékba, meg rohangálásba belefeledkezett gyerekek, hanem mindenki értette, hogy ez a világ rendje, hogy ők meg így érzik jól magukat. ettől lehet, hogy nem egy kellemetlen élmény lesz majd nekik a Templomba járás, ahol mindig kussolni, meg pisszelni kell, hanem egy hely, ahová jó menni.

Ezen kívül ugye vannak ott olyan gyerekek, vagyis inkább fiatalok, akik ott nőttek fel a 30 év alatt. És azt kell mondanom, hogy gyönyörű emberek. Olyanok, amilyennek az ember gondolná azokat a gyerekeket akikről Srila Prabhupáda ír, hogy második generációs Bhakták. Nem a kényszerített Krisnás, hanem az aki azt csinálhat amit akar, és saját szabad akaratából van ott egy fesztiválon, mert jól érzi magát, nem pedig azért mert anya meg apa azt mondta, hogy ez jó.

A fiúk élettel teliek, vagyányak (azt is mondanám, hogy ütőképes harcosok lesznek belőlük ha akarják) A lányok pedig nagyon szépek és csak úgy ragyognak az élettől 18-20 évesen. Nem úgy mint azok a megfakult Krisnás lányok akiket nálunk láttam ennyi idősen, hogy még köszönni sem tudnak annyira erényesek. Ha meg jön is egy-egy fiatal lány a mozgalomba, pár hónapon belül úgy megsavanyodik, meg lefrusztrálódik, hogy nemhogy ragyogni nem fog, hanem nagyon gyorsan abba fogja hagyni az egészet,  mert meg akarják erőszakolni a személyiségét, valamint durván alsóbbrendűnek kiáltják ki.

Szannyászik
Sosem felejtem el, mikor Vegetáriánus fesztiválon egyszer találkoztam Govinda Maharájával (Boldogság Swámi ahogy csak “csúfolják” a háta mögött), egy magyar szannyászival. mert bizony ilyen is van ám he-he. Ráadásul nem is egy, hanem jó pár az élet lemondott rendjét választó honfitársunk is él ebben az országban, akik sáfrány ruhát, meg szannyász-kötényt hordanak.

Egyszer azt mondta, hogy a Szannyászi azt jelenti, hogy sz

olga. És tényleg durva volt látnik, hogy akár mikor akármerre mentem, Nandafalván a Szannyászik szolgáltátk a vendégeket. Ők főztek, vagy osztották a prasadamot, beszélgettek a vendégekkel, vagy épp egy kis traktor után kötött utánfutóval húzgálták fel-s alá a gyerekeket. Indradyumna swami jutott eszembe róluk leginkább, akinek tavaly kint lehettem a Fesztivál programján és ott ugyan ebben a hngulatban voltak a sannyásik, vagyis osztották az ételt, sőt beálltak szemetet szedni, vagy épp együtt álltunk a zuhanyzó előtt, a sorban, és nem engedték, hogy elém engedjem őket, merthogy én hamarabb ott voltam és akkor ez így igazságos…

Tradíciók

És természetesen kiderült, hogy nem igazak azok a híresztelések sem, hogy Nanda falván magyarul éneklik az Áratik szövegét, de tény, hogy szoktak Magyarul, vagy más a saját anyanyelven íródott  dalokat énekelni.

Valamint ott is 16 kört és négy szabályt fogadnak meg avatáskor, és egyáltalán mindent ugyan úgy csinálnak mint nálunk. Csak valami oknál fogva hozzám rengeteg téves hazugság jutott el. Amit talán csak úgy lehetne megfogalmazni, hogy ahhoz, hogy embereket rá tudjál venni arra, hogy nagy összhangban együ

tt dolgozzanak, ahhoz szükség van egy közös ellenségre, ezért a Vaisnaváknak ezt a csoportját úgy állították be eddig, mint a közös ellenségünket.

Nem csoda, hogy annyi sok az egyházból kiábrándult, kitiltott, kirúgott ember inkább vissza tért a régi drogos, csaló életéhez inkább, mint mondjuk folytatta volna a Krisna-tudat gyakorlását. És mindez csak azért, mert úgy van lekommunikálva minden más ami az egyházon kívül zajlik, hogy az máyá, meg démonok csinálják. És akkor természetesen az ember ha az egyetlen igaz egyházban csalódik, máshol meg minden rossz, meg mindeki hülye, akkor csinálja tovább a baromságait amikkel egyszer már sikeresen felhagyott.. Nekem az a szerencsém, hogy ezen már túl mentem 18 évesen és most már csak mosolygok azokon akik valakit démonnak neveznek anélkül, hogy ismernék…

És akkor te most átálltál Nandafalvához?

Én nem állok sehol máshol, csupán próbálok a bhakták, Lelki tanbítómesterem és Sri Krisna alázatos (de sajnos igencsak nagypofájú) szolgája lenni. Ahol szívesen látnak, hogy együtt énekeljük a mahamnatrát, oda megyek, mert ott a barátaim vannak, ahol meg nem akarják ezt, oda meg nem. Nekem ennyit sikerült megértenem Srila Prabhupáda könyveiből, hiába olvastam el oly sokat belőlük.

Kisora dasa, Vaiasaki das, Acyutánanda das

Ha énekelsz, és azon vagy, hogy minél több mindenkinek át add a Mahamnatra éneklésének csodáját, akkor én szívesen vagyok veled bármikor. Ha akadályozni próbálsz ebben, akkor is nagyon szeretlek, de akkor csak ellenségként tudok rád tekinteni. Ezért inkább legyünk barátok és énekeljük együtt Isten szent neveit. Korlátok nélkül…


Hare Krisna Hare Krisna
Krisna Krisna Hare Hare
Hare Ráma Hare Ráma
Ráma Ráma Hare Hare

Bhajan Kisora dasa

Énekelj, ha jót akarsz. Én is ezt teszem. :)