Menü

Kőkemény nektár…


  Ma kicsit komolyabb
napom volt. Indításnak beleszaladtam a következő jelenetekbe:

  Egy furgon áll meg a
szomszéd ház előtt (Már annak a szomszédjában, ahová épp becsöngettem.) Itt nem
nyitnak ajtót, úgyhogy gyorsan tovább is lépek az épp nyiló kapufelé. A sofőrt
nem nagyon érdekli Krisna-tudat, meg a Bhagavad-Gita, a házi úr viszont azt
mondja, hogy ha megvárom, míg pikk-pakk kipakolják az autót, akkor mutat nekem
valamit, addig csak kerüljek beljebb. Na rajta mondom. Neki is álnak kirakni a
40rekesz steril borosüveget és addig a pár szavas beszélgetésekből megtudom,
hogy borral foglalkoznak. (Amúgy nem volt nehéz kitalálni. Aztán végeznek és a
ház felé invitál, illetve az egyik mellék helyiség felé. Hozzá teszi mint egy
megjegyzésként, hogy övé az egész ház, de csak ezen a 2×3,5négyzetméteren
lakik, mert így sokkal egyszerűbb. Aztán belépek a sötét, emberszagú odúba, ő
meg felcsapja a lámpát. Hirtelen érzék sokk kerít egy villanás erejéig
hatalmába, ahogyan a a fény visszaverődik a csöppnyi helyiség pornóképektől,
tőröktől, bajonettektől távcsövespuskáktól zsúfolt falairól. (Na szevasz.) Jó
erősen megszorítom a Gitát a kezemben, hogy a kedves házigazdát azzal intézzem
el, ha éppen rájönne a hoppáré, merthogy normális ember ilyen körülményeket nem
teremt magának… Aztán beljebb lép ő is, egyenesen az egyik falnál a plafonig
magasodó könyves polchoz és biztos mozdulatokkal le emel egy Bhagavat-Gita Az
eredeti c. keményfedeles könyvet. Hirtelen megértem, hogy ő ezt végig olvasta.
El is kezdünk beszélgetni, mert volt egy pár kérdése, de nem jutunk semmire,
mert ő meg a cimborája alkoholisták, (Meg még ki tudja mi más bajuk nincs?) és
nem akarnak kizökkenni belőle. Aztán kapok adományt, ők meg kapnak egy könyvet.

  A következő emlékezetes sztori a mai napról,
az egy volt párttitkárnál tett látogatásom, akire egy elég jó környéken egy
nagyon kényelmes házban bukkantam rá. Elbeszélgettünk némi humorral a jelenlegi
politikai helyzetről és nagy egyetértésben vontuk le a következtetést,
miszerint Isten nélkül nincs értelme a létnek. Azt mondta, hogy ő szívesen ad
nekünk Krisnásoknak adományt, mert mi vagyunk az egyetlen békés szekta. Meg
mert van neki miből adnia, mert már öregkorára eleget lopott, s csalt össze. (nevetve.)
Elmesélt egy történetet, hogy látott olyan papot, akit lecsuktak még az
átkosban vagy 10 évre, de mikor kijött, még mindig jámbor volt és tudott
nevetni. Viszont azok, akik őrizték, mind megzakkantak emberileg és romokba
dőlt az életük…  Aztán végezetül így
szólt: De tudja mit fiatal ember? Egyszer láttam haldokolni egy pártelnököt. A
párt összes rangosabb tagja ott állt az ágyánál és mondogatták neki, hogy dehogy
fogsz meghalni, meglátod meggyógyulsz stb… Aztán a pártelnök, aki már elég vén
volt ahhoz, hogy tudja tényleg lassan vége, így szólt: Tudjátok, a mi
rendszerünkben, hogy van hatalmad, meg pénzed, Isten nélkül élni nagyon könnyű…
De így meghalni, az szörnyű…

  Meg találkoztam egy
kiöregedett gyúróssal, aki vénfejével kocsmát nyitott, aminek a falát tele rakta
szétgyúrt arcok fotóival, meg a saját fénykora beli képekkel, melyek közül arra
volt a legbüszkébb, mikor Schwarival nyomta Floridában. Mutatott is egy képet,
ahol együtt nyomják. Persze most már megvénült, és a szamüvege is 2dioptriás.
Eszembe juttatott egy régi cimborát, aki hasonló babérokra tört és egy az
egyben ugyanezzel az itt ott angolszavas stílussal lökte a sódert…

  Na mindegy. Adtam
neki egy Bhagavad-Gítát…

  Akkor ennyi

GOURANGA!