Menü

KOKIA – I believe


Kérlek gyere vissza, ha felszáradtak a könnyeim;

Amint próbálom őket letörölni, újak gördülnek a helyükre.

Nincs mit titkolnom,

Csak nem akarom, hogy bárkinek a szenvedésem kelljen látnia.

 

Még mindig álmodva az óceán mélyén

Azt sem tudva merre van le vagy fel,

Lebegve a beszűrődő nap sugarai közt

Felfelé a mélységes óceán aljáról

 

Hiszem, hogy hallod a hangom

Függetlenül attól, milyen mélyre zuhanok

Sok ember járt már ezen a helyen,

Ezen a hideg, rejtélyes helyen.

 

Miért érzek mégis egy parányi kényelmet, miközben oly elveszett vagyok?

Lebegek felfelé a buborékokkal, ahogy lélegzem

(és) Hiszem, hogy hallod a hangom

Függetlenül attól, milyen mélyre zuhanok

 

Biztos vagyok benne, hogy egy napon

E csepp keserűség helyén egy virág nyílik majd az óceánban

Hiszem, hogy mikor sírsz elveszítesz valamit,

De eljön a nap amikor nem fogod bánni.

 

Minden itt született, ebben az óceánban

Egyszer én is vissza térek ide

úgyhogy addig a napig

Higgy magadban!

 

Én hiszek, még a sötétben is, a hangod reménysugarat vet felém.

Vigyél magaddal, s vezess keresztül egy helyen, ahol tudok lélegezni.