Menü

Kredit


  Van egy nagy hazugság amit elhitetnek veled. Méghozzá az, hogy értékelnek ebben a társadalomban.  De igazából itt nem értékelnek senkit. Csak rabszolgának kellesz nekik. Rabszolgának, aki azt csinálja amit mondanak neki. Vagy ha nem, akkor megkapod az értéktelen, vagy a „Társadalmilag Retardált” címkét.

   Igazából azt gondolhatod, hogy ki van mosva az agya ennek a Krisnás csávónak azért beszél ilyeneket. De én azt mondom neked, hogy igazából a tiéd van kimosva. Ráadásul te magad vagy az, aki kimosatja. Mert szeretsz ostoba lenni. Mert lusta vagy változtatni a kényelmesnek tűnő kis életeden. A tudatlanság ostoba szürkeségébe süllyedve egy bizonyos ritmus szerint létezel. Egy olyan ritmus szerint, amit rád kényszerít a rendszer. Rád kényszeríti, hogy értékes legyél a számára. Úgy éri el ezt, hogy kredit függővé tesz.

  A kredit az egy bizonyos szám, ami egy másik számon van valahol nyilvántartva egy számító gépen, amit egy bizonyos kártyával tudsz aktiválni. Ez az a kredit amitől függ, hogy mennyit érsz a rendszernek. Ettől függ, hogy mennyire lehetsz egészséges, hogy milyen ruhában járhatsz, hogy mit ehetsz, hogy milyen minőségű életed lehet stb…

  Ez az a kredit, amit azért kapsz, mert nap mint nap elmész egy helyre, amit általában utálsz és ahol valami olyan dolgot csináltatnak veled általában 8 órában, amire úgy általában véve igazából senkinek semmi szüksége. Onnét lehet ezt tudni, hogy mikor eltelik 2-3 év, már valami egészen mást csinálsz. Persze lehet, hogy ugyan azokban a színekben, de egészen mást.

  A kredit az, amivel valóra válthatod azokat az álmokat, amiket mesterségesen ültetnek beléd a médián keresztül. Megmondják, hogy milyennek kell lennie a frizurádnak, a ruhádnak, az autódnak, az órádnak, a házadnak, életed párjának, hogy milyen iskolába járathatod a gyereked stb…

  De igazából ennek a kreditnek nincsen valódi értéke. Mert ez csak egy szám, valahol egy elektronikus nyilvántartásban.

  Régen legalább még voltak arany pénzek, amit értékként tudtak használni. Aztán ahogy az emberek egyre jobban degradálódtak, ez szépen átalakult papírfecnikké, mígnem elérte ezt a manapság hódító kredit formát.

  De ha azt gondolod, hogy gazdag vagy, mert sok kredited van, akkor végtelenül ostoba vagy, hiszen ezt nem lehet megenni, fölvenni, lakni benne, de még csak meg fogni sem. Ez igazából csak egy szám, amivel meg tudod mérni, hogy ennek a rendszernek milyen értékes tagja vagy. Mennyi van a bankszámládon?-  Ennyit érsz nekik…

  100éve volt az első világháború, 50éve a második, nem is olyan régen pedig itt a közvetlen szomszédunkban lőtték halomra egymást az emberek…

  Nekik nem számított a kredit, hogy mennyijük van a számlán.

  Mikor majd a rendszer össze omlik, akkor igazából mindez semmivé válik, és az sem fog számítani, hogy neked mennyid „van” a  „bankban”.

  De ha ezt nem is éred meg, legkésőbb a halál pillanatában biztos, hogy le kell mondanod róla. Az összes kreditről.

   Akkor ott, majd csak az fog számítani, hogy a lelki „bankszámládra” mennyit gyűjtöttél, Istennek tetsző, igaz, s jó cselekedetekből…

  Valami ilyesmit próbáltam elmondani a múltkor a két újságírónak pár mondatban, akik a Debreceni Naplótól kérdeztek meg arról, hogy mi a véleményem a bankkártyákról… Hát ennyi maradt belőle.

  Persze tudtam, hogy megollózzák majd komolyabban, viszont a lelkükre kötöttem, hogy a végére mindenféleképpen írják oda, hogy Gouranga, hogy így sok-sok ember kaphassa meg Isten Szent Nevét. Hát nem sikerült…

   Ennyit a médiáról, a kreditről, meg a társadalomról, így dióhéjban…

  És akkor is:

!!!GOURANGA!!!