Menü

Kulcs? Minek?


Az árnyak lassan mozdultak a sötét aszfalton, ahogy a kisbusz befordult a sarkon és reflektorai átvilágítottak az utcán fellelhető dolgokon. Majd szép lassan, ahogy a kisbusz elindult a manőver után az utcán befelé, elnyúltak ugyan ezek az árnyak, és mintha soha nem is léteztek volna, úgy váltak semmivé, mikor az autó elhaladt a fény és a fürkésző tekintetek elől a fal tövében megbúvó alak mellett.

Csak erre várt, hogy az autó tovább döcögjön, és utasai ne láthassák következő mozdulatait, meg azoknak se tűnjön fel, akik a sors valamiféle furcsa elrendezéséből épp most lépnének ki a házukból az amúgy teljesen kihalt utcára. Persze tudta, hogy igazából sokan látják, hiszen a láthatatlanok, a jelen lévő más síkok és dimenziók  lakói mind-mind tanúi tetteinek, hogy a  növényeket már ne is említse, élükön azzal a nagyra nőtt rózsa bokorral akinek erős ágaiban mindig megkapaszkodik mikor át ugrik a kerítésen. De most, ugyan úgy ahogyan általában, őket nem kellett belevennie a számításba, hiszen hallgatásukkal épp cinkosaivá, segítőivé váltak ők is.

Aztán egy gyors utolsó körbe pillantás ahogy elhagyta az árnyak menedékét, és következő pillanatban már fent is volt a kerítés tetején, ugyan úgy ahogyan mostanában mindig is szokott mikor elérkezik a pillanat és a világnak arra a részére ahol épp átkel nem figyel senki azok közül akiknek bármit is jelentene egy kerítésen átmászó fehér leplekbe öltözött alak.

Aztán halkan földet ért az utcán, a kerítés másik oldalán, és a következő pillanatban már nyugodtan sétál tovább, mintha csak az utca másik végéből érkezett volna ő is, akár csak az épp eddigre fél útra érkező kisbusz, ami motorjának hangja és lámpájának fénye mögé rejtette saját tetteinek szemmel és füllel érzékelhető megynyilvánulásait.

Senki nem látta meg úgy tűnik-, konstatálja a tényt, majd elhessegeti a gondolatot, hogy erre az utolsó pár napra, amíg még minden nap be kell jutnia a házba, ahol az „irodája” meg a gépe van másoltasson egy kulcsot ahelyett ami pár napja törött bele a zárba.

Végül is be jutott, meg ki is, és megírta ezt a bejegyzést is azon a masinán. Úgyhogy teljesen felesleges kulcsot csináltatni. Mire meg  eljön az esős idő, amikor már nem olyan egyszerű meg kényelmes átlibbenni a kerítésen, addigra már messze lesz innen.

De néhány árnnyal, házzal, kerítéssel és bokorral mindenképpen arrébb…