Menü

Lajoskomárom


  Tegnap előtt fehérváron portyáztunk, mivel a szállással csak úgy sikerült kulminálni, hogy tegnap indulhattunk tovább, Enying felé.  Merthogy a lepsényiek, már régóta jó barátai a Páda-Yátrás zarándoklatnak (Évek óta útba ejtjük.)és idén is nagy örömmel fogadtak bennünket, sőt négy napig volt szállásunk a helyi általános iskola nagyon profi (Szerintem a benti gerenda szerkezet végett parasztház jellegű J De amúgy tényleg nagyon frankóJ) tornatermében.

  A Fehérvári Harinám nagyon jól sikerült. Főleg mert a Krisna-völgyi búcsú után a pécsi templom is csatlakozott hozzánk egy 8fős alakulattal élükön Koda-Nitay prabhuval (Remélem jól írom a nevét.) Ők azok egyébként akik a Krisna udvar című honlapot is kezelik, és amúgy nagyon. Nagyon kedves személyek. 4veterán bramachári +1(cölibátusban élő sáfrány szín ruhát viselő szerzetes) és két pár a lelki életben szárnyait próbálgató, mondhatni hozzám hasonlóan kezdokrisnasJ bhakta. Nagyon sokat emeltek a hangulaton, főleg DeviDeva pr, aki nem egyszer órákon át vezette az éneklést.

  Ezenkívül van egy jócimborám is Fehérváron (Már ha a krisna tudatban megismert jóembereket nevezhetem így?… De hát miért is ne ez az én naplóm… J), Sifu Gábor, akinek tavaly még saját Dojoja (Nem tudom a kung-fusok is így hívják-e? Ha valaki vágja, írja nár meg.) volt jó pár tanítvánnyal, sőt a helyi rendőrök is hozzá járkáltak, meg minden. Egyszóval komolyabban benne volt. Aztán mire eltelt egy év elkezdett pránázni (Prána-nadi? Asszem így mondják, de sajna erről is hiányos a tudásom.). Ez egy valamiféle gyógyítósdi, ahol energiákkal kulminálnak az arcok és úgy rakják rendbe a betegeket. Meg aztán utazgatnak előző életekbe is éstbJ. Na szóval ő mesélte, hogy vissza vitték egy előző életébe, amikor is harcművészetek iránti elkötelezettségének miértjére szeretett volna választ kapni és kiderült, hogy talán nem is olyan régen egy Shaolin kolostornak volt a vezíre, ahol temérdek tanítványa volt és az efféle helyzet iránt való ragaszkodása végett ált neki ebben az életében is az ütés-vágásnak (Már nem sértésként, de hát akkor is így van.).  Mikor mindezt megértette, bezárta a dojot és felhagyott a mindennemű edzéssel, s ma már csak a gyógyításnak él…    Na szóval ő is eljött 4éves kisfiával egyetemben és érdekes volt mindezt hallani tőle.  Mert őt aztán bölcs embernek gondoltam.  (Már itt nem azt mondom, hogy nem az, csak hát nem értem a csávót. De hát nem ő az egyetlen.) Lelkesen énekli a szent nevet, viszont a gyógyítás meg a betegekkel való törődés úgy látom kissé lekötözi. (Amit ő is beismer.)  Na mind1… J (Kis buddhizmusolás  he-heJ)

  Und még megérkezett Ricsi is, aki Deadley és a naplóját itt olvashatod, +Balázs, aki Vám és pénzügy őr vagyis ksatria és az ő naplója meg ez, +Puspa Lackó, aki még Debrecenbe mentett meg a varázslatos gyógyteáival a gulab-parti utáni hányattatásaimtól. (2005.10.hó kb, vagy egy kicsit később.)

  Szóval tegnap elindultunk Enyingnek. Út közben találkoztunk egy asszonnyal, aki sírva szaladt elénk, hogy végre meg jöttünk, meg egy reggeli alkesszal, akin a több évtizedes kőkemény piálás szimptómái nyilvánultak meg ritmusra, mikor elhaladtunk a helyi kocsma előtt. El is jutottunk egy szép kis templomig a néha eső, néha meg nem eső esőbenJ. Aztán a végére komolyabban locsogni kezdett és megpróbáltunk menedéket venni nála, de sajna zárva volt, viszont a kapu felé felvésték, hogy: „Erős vár a mi Istenünk!”. Ezen meditálgatva végül vissza menekítettek mindannyiunkat a lepsényi bázisra, hogy ma reggel ugyanonnan folytathassuk, immáron Lajoskomárom felé.

  Kissé hosszú menetelés után meg is érkeztünk ide, ahol is most vagyunk, Lajoskomárom dicsőséges városába. (Mert megérkezett ide a Páda-Yátra.)

  Az első ember egy kedves rendőr volt, aki az elején még nem volt olyan kedves, papírokat kért vezírünktől Caitanya pr-tól és teljesen lekérdezte, de a végére jó arc lett. A másik ember, aki meg kiszaladt elénk az a helyi pap volt, aki meg aztán egy végtelenül jó arc. Adományozott nekünk,  meg mondta, hogy Gouranga, meg kicsit dumáltunk a fociról, mert még annak idején ő adta le a csapatkapitányi címet László Atyának (Egy blogger katolikus pap aki akire nem olyan rég még linkeltem.) Szóval teljesen szíp minden. Egy olyan kis „táj” jellegű falu takaros házakkal és szépen rendezett utcákkal. Jó itt. Jó csendes. Messzire el hallatszik a szent név és a mridangák hangja…

 

Gyere el te is és énekeld velünk Istennek a szent neveit:

 

Hare Krisna Hare Krisna

Krisna Krisna Hare Hare

Hare Ráma Hare Ráma

Ráam Ráma Hare Hare

 

GOURANGA!

JJJJa, meg Caitanya pr kapott egy új nagyon szép zászlót szülinapjára, így most pörgethetem a régi hosszúnyelűjét. Ez ám az élet.  Amolyan Mc féle parasztvakítos (Látványos) Yarijutsu, vagy Naginatajutsu JJJ