Menü

LátogatásOM Bozzai-Bárdoson (A családnál e)


Bozzai címereJa és még nem is meséltem mekkora volt belátogatni a családot a Vasmegyében, Bozzaiban.

Szóval a púpomra nem akartam hazamenni meg minden, mert Butapestről ha Ic-vel is nyomom, ahol ugye különféle kalandokba keveredik az ember, akkor is 3 óra az út és általában nem kapok dohánymentes helyet, meg amúgy is ott éltem már anyámékkal 23 évet, mi a fenét tudnék még kapni, vagy tanulni tőlük…
De aztán a serpenyő másik felébe belekerült, hogy beszélgettem Ravindrával (Aki egyébként eddigi életem legnormálisabb, legkorrektebb, legsegítőkészebb, legmegértőbb és leginkább a haladás útján járó főnöke) aki a VegaFOOD (A világ legjobb ebédszállítója ;DD) és az én főnököm is, és mikor említettem neki, hogy bizony már talán 4 éve nem voltam együtt a szüleimmel "szent este", meg amúgy is drága a menetjegy, csak egy amolyan laza kedves szemöldökráncolós mosollyal mondta, hogy: Ne viccelj mc, ha ennyi ideje nem voltál  otthon karácsonykor, akkor adok neked én pénzt, hogy ott legyél…

Aztán persze nem kellett, mert csak sóher voltam, meg egy kicsit kiégett a nagy karácsonyi meg gazdasági válságos, utolsó pillanatban intézős történetektől, és nem volt kedvem ezt még tetézni egy 3-4órás, épp Mávsztrájkolós, dugigtömött vasutikocsiban ácsorgással.
Végül mégis felültem a vonatra, ahol nem volt tömeg, sőt… pikk-pakk Szombathelyen voltam. Ahol ismét meggyőződhettem róla, hogy bizony a Szombathelyi vasút állomás nemrég felújított épülete a legszebb és legotthonosabb egész Magyarban. Ahogy beléptem, meleg volt és fenyő illat, mint talán sehol máshol a világ más állomásain. Szóval tiszta jó volt…(Volt egy hatalmas karácsonyfa a váróteremben.)

De a java az csak otthon következett…
Szóval Mutti kitakarította az egész szobámat, amit eddig csak susnyásként használtak, és egy nagyon szép oltárt épített az ott hagyott Krisnás cuccaimból. (Mert az öcsém hol úgy döntött, hogy felköltözik az én szobámba, hol meg úgy, hogy marad az övében. Főleg mert mindig mondtam, hogy ez nem az én szobám, nekem nincs semmim…)
Nagyon jó érzés volt belépni oda, ahonnét igazából indultam, ahol Isten Igazából kinyílt a csippám. Kellemes meleg, hangulat világítás, meg tiszta friss ágynemű fogadott… 
Persze a meglepetések még nem értek ezzel véget.
Mert Fater meg Muter közben gyakorolgatták a húsmentes ételek elkészítését és tökélyre fejlesztették a tojás mentes süteményeket, meg mindenféle más ételeket főztek még a 3 napban míg náluk vendégeskedhettem. Legjobban Fatert bírtam, aki egyik este a semmiből olyan  Hortobágyi-zöldséges palacsintát varázsolt mellé köretnek tepsis rakott zöldségtállal, hogy nem akartam hinni először a szememnek, aztán meg a nyelvemnek, mert brutálisan finom volt. No meg persze Mutter sóskája, mert olyant aztán tényleg senkisenem tud. :) Az meg, hogy nem kóstolnak már bele főzés közben, sőt szólnak mikor kész van, hogy felajánlhatom Krisnának, az szinte olyan érzés volt, mintha titokban még talán jappázgatnak is néha. (Bár imaláncot még nem vittem nekik, de most már legalább tudom mi legyen a következő ajándék… :) )
Aztán jó volt a szenteste is. Idén kaptam talán először ajándékot a húgomtól (25) egy pár nagyon frankó zoknit (Amúgy nagyon szeretek zoknit kapni ajándékba, főleg jó vastag zoknit, mert ilyeneket általában sosem veszek, mert mire rászánom magam, hogy na akkor most irány zoknit venni, addigra vége a télnek és már nem kell hordani. :) ), úgyhogy lassan ő is ráérez egy-két dologra.
Az én ajándékom egységesen az egész család minden tagjának egy-egy nyelvkaparó volt, ami  az egyik legjobb cucc amit a Krisnásoktól tanultam. :)
Az öcsémnek (20) meg szintén kezd nyiladozni a csippája és katona akar lenni. Egy szempontból örülök ennek, mert ott legalább megtanul egy két dolgot a való életről, meg a "hétköznapi" emberekről, és egy kicsit úgy kell majd élnie, hogy anyám nem viszi neki ágyba reggel a  kakaót.
Másrészről viszont ugyan az az ostoba elképzelése van mint nekem volt, hogy békefenntartóként jó sok pénzt fog keresni külföldi szolgálattal.
Hát ennek annyira nem örülök. Hiszen mi a nyavaja értelme van elmenni egy másik népet zargatni fegyverekkel, mikor ebben mi kicsiny hazánkban sincs rend?
De hát az ő dolga. Bízom benne, hogy mire kijutna, úgy mint én annak idején felismeri, hogy ennél nagyobb böszmeséget Magyar ember nem követhet el.
Szóval legyen katona hazaszeretetből valaki, hogy megvédje a hazáját, de a hazaszeretet álcája mögé bújva elmenni ide-meg oda és ott "katonásdit" játszani, az messze kimeríti a képmutatást… De mondta, ő is csak a pénzért… Szóval pénzért vállalja, hogy idegeneket zaklasson fegyverrel, esetleg nem engedi akár gyilkosság árán sem, hogy az ottaniak akarat a érvényesüljön az ottani nép sorsát illetően, azoké akik ott vannak otthon. (Mert hát ugye ennyiről szól a békefenntartás…)

Az öcskös még a falubeliekkel nyomul a Counterstrike-val (egy virtuális világban játszódó 3D akció játék, ahol internetes összeköttetéssel csapatokat alkothatnak az emberek, vagy épp egymás ellen nyomulhatnak mint terrorista, illetve anti terrorista.) ami ugye nagyon látványos, meg élvezetes is (megkértem had próbáljam ki és vagy 3 órára bele ragadtam magam is), de nem a valóság.
Sőt semmi köze a valósághoz, ahol bizony neked kell kézben fogni a puskát, neked kell célozni és meghúzni a ravaszt, neked kell számolni a golyókat a tárban és neked kell tárat cserélned is, . Neked nem szabad hangosan lihegned és neked kell lefutnod x km-ert, és ahol bizony ha célba vesznek megsérülsz, amiből nem épülsz fel egy kattintással, vagy a pálya végén, vagy ahol akár simán ki is nyírhatnak és bizony nem támadsz fel 2-3 perc múlva mikor a többiek végeztek…

Na mindegy is, összességében nagyon jó élmény volt otthon lenni, főleg, hogy ilyen fantasztikus dolgokat főztek anyámék és nem kellett mosnom az agyukat, hogy mit lehet, meg mit nem,  meg mivel és mivel nem, meg mit hogyan csinálok mióta Krisnás vagyok, mert megjegyezték, elfogadták, sőt ők maguk voltak partnerek benne… Az Isten álldja meg őket ezért…

Meg persze az sem volt egy utolsó dolog, hogy voltam sétálni a mezőben, réteken és láttam mindent. (De erről majd írok hamarosan, mert  meg érdemel egy külön postot a téma…)
Így azt hiszem már sokkal szívesebben tervezem meg majd a legközelebbi látogatást a szülői házba…

Köszi Muter, Köszi Fater :)

Bozzai térképe
Gouranga