Menü

Legendák árnyékában…


capoeira

Newyork-Newyork

Az úgy volt, hogy pénteken le jött hozzánk a Seijinbe tréningezni egy Joshua nevű mester, aki Newyork-ból jött egy pár napra a talán feleségével valami rendezvényre, de ugye jó ninjához illően, ahogyan azt már kell, gondolta csak be néz egy tréningre a városban. 17 éve foglalkozik Ninjutsuval és egy ilyen kis köpcös, mokány testalkatú emberke. Sokáig Judózott előtte és nagyon erős keze van. Mutatott néhány új dolgot és új megvilágításba helyezett néhány régit. Eleinte nem nagyon akarta elárulni, hogy most Kacem Zuoghari-val edz, de valahogyan mégis fény derült rá. Mert most Kacem Zuoghari senseire rovás van mondva, hogy ne eddzen vele senki a Bujinkanban, mert a múltkor állítólag valamit igen elnagyképűsködött a denshokkal (japán technika leírások). Állítólag egy tréningen amit ő tartott a Honbu (központi) dojoban azt mondta, hogy ő jobban érti a denshokat Hatsumi senseinél. S bár tudomásom szerint a soke alázatosan nem reagált erre, idősebb tanítványai nem tűrték ezt a magatartást és kitiltották a templomból. :) Hát igen… Bár mi ninják sok mindent elviselünk, sőt értjük, hogy sok minden csak az Egónak fáj, azért vannak olyan dolgok amik nálunk sem férnek bele… De ettől függetlenül nagyon sok mindent tanulhattam Joshuától.

Shinobi Seminar 2008 Budapest

És akkor szombaton Livó sensei szemináriumán voltam néhány ninja cimborával, valami város széli plázába, aminek elfelejtettem a nevét, de nem is fontos, mert nagyon jó kis tréning volt. Azt hiszem, talán egy technikára merném azt mondani, hogy sikerült megcsinálni, de ez nem is baj, mert legalább tudom, hogy van még mit fejlődni. Nagyon jó hangulatban telt az egész, olyan igazi barátkozós, brúderkodósban. Mindenki mindenkinek a cimbije volt, senki nem nézte le a másikat, mindegy, hogy honnan jött, mit tudott, vagy vélt tudni. Mindenki nagyon nyitott és befogadó volt és ettől az egész egy fantasztikus élménnyé vált. S bár a véleményem az, hogy az utcán biztos nem ezt a stílust venném elő, ha esetleg valaminek mégis tröténnie kéne, azért sok minden egészen új megvilágításba került Laci senseinek is hála.

Amit nagyon bírtam az a Siófoki sensei hozzáállása volt. Soha nem találkozhattam még vele, de egyből szembe tűnt az idősebbnek és nagyon magabiztosnak tűnő fehér öves erős-testalkatú, jó mozgású fiatal ember. Mint az öltözőben kiderült, kovács és tizenx éve Ninjutsuzik. Van néhány Danja, de mégis fehér övet vett fel. :)

A legszebb pedig a végén a Szauna volt, mert ugye akkor már oda is beültünk két körre…

 

Batizado 2008 Budapest Capoeira Brasil

Aztán a legjava az Vasárnap következett. Mert ez egy ilyen össznépi hétvége volt. Ugye nem sikerült lejutnom Krisna-völgybe, de program azért akadt bőven.

Jelenlegi Capoeira iskolám batizádót Már voltam vagy 3 edzésen;D, "keresztelőt" tartott a hétvégén. A rendezvény 3 napos volt,  de nekem ugye a fontossági sorrend még mindig Ninjutsuval kezdődik, így "csak" az utolsó napra tudtam elmenni. De azt kell mondjam, hogy mindent láttam amit csak akartam látni

Na most kérem szépen, Capoeirában azt mondják fekete övet nem adnak csak úgy. Ahhoz először legendává kell válni. Ezért is volt különleges, hogy mindjárt egy napon találkozhattam 5 fekete öves capoeira mesterrel.
Ezek a Brazilok hihhetetlenül lazák. Itt volt a Capoeira Brazil nagymestere is, (akinek amúgy magyar felesége van :) ) meg még jó pár másik "legenda" akikről persze még az életben nem hallottam, hiszen úgy igazándiból vagy 3 hete ismerkedem a harcművészet ezen ágával, de ahogyan az már csak lenni szokott semmi perc alatt sikerült belecsöppentem a sűrűjébe…

Szóval elmentem lecsekkolni mi a pálya a nagyon magas szintű capoeirások között és a haladó edzésre mentem el nézőnek. Besunnyogtam a terembe, ahol amúgy körbe mindenhol ültek meg öltöztek a narancssárga, vagy magasabb fokozatú "játékosok",  körbe néztem és nem akartam nagyon szem előtt lenni, így gyorsan a terem középső oldalánál lévő szabad helyek felé vettem az irányt. Le is csüccsentem egy üresebb részen, hogy akkor ott meghúznám magam. Ült még arra fele néhány jámbor tekintetű csendes alak is, akik kedvesen mosolyogtak mikor megérkeztem, de alapjába véve egész sok hely jutott nekem is, és mindent jól lehetett látni .
El helyezkedtem frankó kényelmesen, hogy akkor innét mindent jól megnézzek.

Aztán mikor a vezér lány akit Pimentának hívnak a tőle megszokott nekem még szokatlanul nagy hangján bejelentette a kezdést, elő kotortam a szemüvegem a táska aljából, hogy  mindent alaposan szemügyre vehessek, vagyis inkább, hogy lássak is valamit ne csak úgy "érezzek".

Ekkor kezdett az egész gyanús lenni. Az egész csapat arccal felém, kezdett felállni és egyszer csak odahuppant mellém egy idősebb Brazil is, és mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne, valami gyógynövény olajat kezdett masszírozni a lábára, aminek echte shakti balzsam szaga volt.
Végül is ő tartotta a haladó edzést és mikor be állt középre magyarázni a dolgokat, csak akkor vettem észre, hogy bizony ő egy "legenda" , egy fekete öves. De eme felismerés ugye elindított egy lavinát bennem és akkor vettem szemügyre a mellettem üldögélő csendes és kedves tekintetű alakokat, hogy bizony nekik is mindnek fekete övük volt. Ekkor persze már nem volt lehetőségem zavarba jönni és mivel egy kicsit sem éreztették velem, hogy nekem bizony most egészen máshol kéne lennem, a legendák mellől figyelhettem a  tréning elejét.

Ők  zenéltek a padon (még hozzá nem is akárhogyan, pedig csak aláfestés volt az edzéshez) nekem meg kapkodnom kellett a fejemet olyan sok minden történt egyszerre, így egy fél óra után mégis csak átültem egy kicsit arrébb, hogy egy szögből láthassam az egész össznépi ugrabugrálást…

Minden amit láttam, az meggyőzött arról, hogy a Capoeira egy nagyon mély dolog, nagyon komolyan jelen vannak benne az elvek és érdemes gyakorolnom, mert a brutális állóképesség mellett egy olyan fajta mozgás kultúrát is biztosít, ami igen csak kedvemre való.

De az igazi döbbenet az csak ez után következett. Maga a "szertartás" a keresztelő, mikor is megkapják az öveiket a kezdők, meg a Capoeirás nevüket, vagyis játszanak a Rodában érte. Eddigre már elő került Panaca mester is akihez jelenleg járhatok és ő es egy kedves mosollyal üdvözölt, szóval minden össze állt, s bár csak elképzeléseim voltak arról, hogy mi is fog történni, a levegőben érezhető volt, hogy itt most valami van, volt és lesz…

Szóval a fekete, meg lila, meg barna öves igen nagy mesterek (Ilyen még nincs is Magyarban) olyan dolgokat tudnak produkálni, hogy nem egyszer azt hittem, rájuk nem hat a gravitáció és akár a holdig is el tudnának ugrani. Meghogy végig tudatosan ott vannak a küzdelemben és minden apró mozdulatuk mögött meg van, hogy mikor és miért történik és ez lenyűgöző volt nagyon tetszett, hogy nem "csak úgy villognak" mint az általam eddig látott capoeiristák nagy része, hanem tényleg tudnak valamit, nem csak amolyan "látvány emberek."  Ez olyan tudás, amit mindenhol megbecsülnek és tisztelnek, ahol csak kicsit is értenek a harchoz.

Amikor pedig ezek az emberek szépen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, beálltak és "harcoltak" a gyerekekkel, meg minden egyes résztvevővel külön külön, főként a kezdőkkel, az ő szintjükön, akkor meg kell, hogy mondjam a fene essen bele, de kijöttek a könnyeim is (Igen, tényleg egy szentimentális érzelgős barom vagyok). 😉

Nem gondolta ott senki magáról, hogy mekkora nagy Istencsászár, hanem az egész egy nagy család volt (25000-tagja van a Capoeira Brasil-nak állítólag) ahol mindenki képes volt szeretni mindenkit és ahol a tanárok nem pozíciónak tekintik tanítóságukat, hanem egy lehetőségnek a fejlődére és ahol mindenki tudta, hogy honnét indult és tudta, hogy milyen jól esik annak a mondjuk 13-14 éves dundi kisfiúnak, vagy kislánynak, hogy igen, most egy igen-nagy mester törődik vele, csak rá figyel és ha csak pár perc erejéig is, de nem megszégyeníti, porig alázza tudatlanságáért, cáfolja, hanem akkor és ott, senki mást csak személyesen őt tanítja

Ettől voltak igazán nagyok ezek a mesterek és nem mástól…


Én Shinobijutsut tanulok, vagyis a modern nevén Ninjutsut. Shinobi árnyékot jelent. Meg még sok minden mást is. Ezen a hétvégén ismét árnyékban lehettem. Méghozzá legendák árnyékában.

S bár ha lehetett volna Krisna-völgybe mentem volna Szent-név hétvégére, mégis most, hogy ilyen dolgokat láthattam egy cseppet sem bánom, hogy így alakult.

Köszönöm főleg Grilunak a VegaFOOD egyik legjobb pilótájának, meg Krisnának, meg mindenki másnak is, hogy ott lehettem. ;D

Gouranga

képforrás