Menü

“Légy férfi, s ne hitvány gyenge nő” 8 pontban…


Ennek az írásnak az olvasása némi érettséget, és önismeretet, valamint önkritikára való hajlamot igényel, különben könnyen zaklatottá válhat aki megtekinti ezen sorokat… A bejegyzés nem a nőket hivatott lenézni, vagy megvetni, csupán a férfi testben élő, de női mentalitással rendelkező és ezáltal a társadalomban nagy zavart okozó embertársaimra igyekszik felhívni a figyelmet, legfőképp saját maguk figyelmét, saját magukra…

womanman

Manapság kicsit össze kuszálódtak a szerepek a világban. A férfiak nem akarnak férfiak lenni, a nők meg nem akarnak, nem tudnak nők lenni. Valahogy ez a nagy egyenjogúság, a feje tetejére állította a világot és csak nagyon kevesen veszik észre, hogy igazából nem merik azt tenni amit természetes nemi identitásukkal járó legbelső ösztöneik mondanak.

A minap megint jött valami önjelölt macsó, aki azt gondolja, hogy ha felfújja magát, meg megfenyeget, hogy meg ver, akkor az nagyon férfias. Magyarázta, hogy álljak ki vele, meg mondjak időpontot, de igazából nem tudtam komolyan venni, hiszen állandóan ezt csinálja szerencsétlen. Úgy viselkedik, mint egy ostoba, szerelmes kis csitri, akinek 2-3 havonta elmegy az agya és valamire rá kell kötnie, hogy elégedett legyen, hogy érezze, ő az irányító. Hiába mondtam neki, hogy mindig csak dumál, meg hisztizik, de igazából nem mer semmit sem csinálni, csak nyomta tovább a kemény dumáját.

Régen az ilyen dolgok nem érdekeltek. Olyan volt a baráti társaságom, hogy nem kellett az ilyen magukat felfújó „mácsóó”  arcokkal foglalkoznom, mert nem is álltam szóba efféle emberekkel. Csak úgy hívtuk őket, hogy „csicskák”.

Ezek a csicskák azok a figurák, akik örökké azzal vannak elfoglalva, hogy saját hírnevük, vagy társadalmi megítélésük az épp aktuális szubkultúrában a számukra megfelelő legyen. Amikor valaki sokat dumál arról, hogy valakit meg fog verni, vagy valaki ilyen meg olyan, akkor tudtuk, hogy ő egy igazi hamisítatlan csicska. Nálunk az volt a bevett szokás, hogy ha meg akarsz valakit verni, akkor odamentél és megverted. De nem kellett ehhez különféle látvány showkat előadni, hogy mindenki téged nézzen. Mert az a nők szokása.

Manapság a férfiak nem tudják hogyan kell férfinak, embernek lenniük. Az ilyen férfi testben bujkáló női egyedekkel ma is vigyáznom kell. Van egy saját listám, ahol mindenki szépen be van építve, hogy férfi-e, avagy csak egy annak látszó nő.

Mi az ami alapján eldöntöm, hogy ki ember és ki az aki valaki más?

1) Egy férfival nem kell mindig minden találkozásnál újra felépíteni a kapcsolatot, hanem mindig ugyan onnan lehet folytatni, ahol legutoljára abba hagytuk, és mindegy, hogy mennyi idő telt el. Kiszámíthatóság…

Ezzel szemben egy nővel mindig, minden találkozásnál a nulláról kell elkezdeni, mivel főleg érzelmi alapon reagál szituációkra.

2) Egy férfi nem áll neki dumálni, hogy megver, vagy nem fenyegetőzik csak úgy látványból a rá irányuló figyelem érdekében, hanem oda jön hozzám és ha le akar ütni, akkor le üt. (vagy legalább megpróbálja)

Ezzel szemben egy nő, minél nagyobb vircsaftot csap, hogy mindenki lássa, hogy ő most hisztizik, meg ki van bukva, és így rá irányuljon mások figyelme. Ha ez nem sikerül neki, akkor el kezdi a háttérben a közös ismerősöknél fúrni a másik személlyel a kapcsolatunkat.

3) Egy férfi nem nyavalyog, hogy ez se jó, meg az se jó, meg ez fáj, meg az fáj, meg ezt szeretne, azt szeretne, hanem magában konstatálja a tényt, hogy bizony ez van, de simán felül emelkedik bagatel apróságokon és nem erről kell vele beszélni, hanem arról, hogy hogyan tudja megoldani gondjait, elérni céljait. Magyarul a férfi megold, a nő pedig felvázol. Egy férfi mindig a problémák megoldását keresi, a nő pedig általában azt keresi aki meg oldja neki a problémáját.

4) Egy férfi nem akar ideális körülmények között biztonságban élni, mert tisztában van azzal, hogy ilyen nem létezik. Igyekszik inkább felkészülni a változásokra és kreatívan a legtöbbet kihozni egy-egy helyzetből.

Ezzel szemben a nők, természetükből fakadóan a biztonságot és a menedék adót keresik.

5) A férfi szeret adni, mivel ilyen a természete

A nő pedig inkább

befogadni szeret, mivel ő meg ilyen.

6) A férfi tud irányítani és azzal is tisztában van, hogy mit mikor és hogyan kell irányítani.

A nő pedig szeret irányítani, de általában csak addig a pontig, amíg ez könnyű és élvezetes, vagyis kap belőle valamit, utána már a púpjára nem kívánja az egész szitut.

7) A Férfi az aki a mezőt adja és berendezi , a nő pedig az aki a mezőn szaladgál, meg virágot szed…

8) A férfi képes nő nélkül is megtalálni a boldogságot, mert nem szükség szerű, hogy apává váljon.

A nő nem képes férfi nélkül erre, mert ahhoz, hogy igazán nő lehessen anyává kell válnia.

 

A férfi az aki látja, hogy van egy gödör a mezőn és kikerüli, vagy hord bele virágföldet és ültet bele virágot, hogy szebb legyen a mező.

Míg a nő azon sopánkodik, hogy ott van az a rohadt gödör, és sokszor képtelen erről megfeledkezni, még ha a világ legszebb virágos kertjével  is ültetik körbe…

És akkor ez itt most nem arról szól, hogy ki milyen testben van, és akkor az a jó, meg az a rossz, ha valaki ilyen meg olyan. Általában egy férfinak lenne lehetősége férfiként viselkednie, cselekednie, de mivel kényelmesebb a női szerep, így nem azt választja. Valamiért az oktatási rendszer meg az egész mindenféle képzések úgy vannak össze rakva, hogy ne felelősség teljes, a célra fókuszálni tudó, jó képességű férfi embereink legyenek, akik megfelelő menedéket tudnak nyújtani a nőknek, hanem érzelgős, minden szir-szaron megütköző és felháborodó hisztis „csicskák”…

Mióta szerzetesnek álltam, természetesen szóba állok mindenkivel, sőt szeretni is igyekszem mindenkit. De mindettől függetlenül a hatékony és hasznos élet  érdekében kénytelen vagyok szétválasztani így az embereket. Csak most már nem úgy hívom őket, hogy emberek és csicskák, hanem férfiak és nők. A nőként viselkedő nőkre anyámként tekintek, úgy ahogy a védikus szentírások javasolják, a férfi testbe zárt nőkkel meg egyenlőre nem tudok mit kezdeni, csak egészen egyszerűen úgy bánok velük mint egy nővel (tartom a távolságot) és akkor nincs probléma.

De amúgy ebben a témában érdemes bele olvasni jó barátom és edzőtársam Vijaya blogjába, aki már sokat írt ebben a témában, és akivel körülbelül hasonló ebben a témában a látásmódunk.

És szerinted?