Menü

Leninváros


  Manapság már csak Tiszaújváros. Itt jártam ma. Egy amolyan kocka Jungle még a komunista korszakból megmaradt stílussal. Ohne templom, csak 10+4 emeletesek, katonásan egymás mellett.

  Régen „emeleteseztem” már. Elszoktam tőle. Reggel beültem a többiekkel a furgonba és ide vezérelt az Úr. :)

  Városi, épületharcászat. :) Szük folyosók, mindenfelé ajtók, ablakok. Mondhatni, hirtelen halál, mert bármelyik sarok mögül elő bukkanhat a "kaszás"…

  Mikor Gyors egymásutánban, egyforma ajtók és csengő hangok mögül szakad rám egy-egy élet. Mikor nyílik az ajtó és különféle sorsok zúdulnak ki a folyosóra, én meg csak állok az árban és nézem az embert. Szagok, érzések, benyomások, fények, mozdulatok, amik mindent elárulnak… Próbálok neki valami értékeset átadni abból amim van… Többnyire nem kell neki…

  Számomra szimpatikusabb esetben csak kedvesen elutasít, vagy számomra nem olyan kellemes eseteben, csak egyszerűen rám csapja az ajtót… Pedig nem akarok sokat, csak egyetlen egy forintot-, egy rézgarast-, hogy legalább ennyit adjon vissza Krisnának mindabból, amit kapott tőle. De nem akar vissza adni semmit. Ugyan olyan hálátlan, mint amilyen hálátlan én magam is vagyok sajnos-, ott legbelül…

  Egy efféle lakótelep maga az élet. Megtalálható benne mind a félelmetes

 

 és a gyönyörű is egyszerre.

 

 Az, hogy melyik érint meg jobban, az csak attól függ, hogy melyikre fogékonyabb, melyikre nyitottabb az ember. Úgy mint az életben. Ha a rossz dolgokra figyelsz, akkor azokat veszed észre, ha meg a jókra, akkor hirtelen azokból lesz sok. Ilyen ez… ;D

Ez meg itt a nap ajtaja

Gouranga!