Menü

Level: 2009 “Az újrakezdés”


shuriken, dobócsillagAz efféle változásnak van egy olyan velejárója is, hogy nem szabad nagyon mozgatni a lábat, hogy az épp erősebbé gyógyuló részek nyugodtan fejlődhessenek. Ezért kímélő járást alkalmaztam (Sántikálásnak tűnhet), meg bekötöttem, felpolcoltam.
 
Ennek meg ugye a következménye, hogy az e-képpen kímélt és nyugodt regenerálódásnak kitett testrész, jelen esetben a lábam, elkényelmesedik. Elszokik a mozgástól, terheléstől és elkezdi az oda csoportosított energiákat jobban igénybe vett részeke összpontosítani.

Szóval egy hónap után elkezdtem újra járni tanulni. Eleinte az volt a kihívás, hogy a sántikálós járás után rendesen tudjak járni. Ezután az új csípőből mozgásos, nem vállból indított járást kellett újra megszokottá tennem. És minden ilyen újrakezdett mozdulat két nap fájdalmat jelentett. Mert kb. ennyi idő, míg a szervezetem megérti, hogy bizony ezentúl így lesz és nem érdemes ellene küzdenie, inkább kapcsolja le a fájdalom receptorokat és küldjön az ismét terhelt részre több energiát…

Aztán a héten már voltam a Seijinben Ninjutsu edzésen. Hát a Ninjutsu bár természetes mozgásokon alapul, most mégis újra kellett szoktatnom magam az alap állásokhoz, ugyan azon okokból, amiket fent is említettem. Tegnap már egészen jó volt. Az alap gurulásokat úgy ahogy kivitelezni tudtam, sőt a dobások is mentek egy ilyen lightosabb verzióba. De kedden mikor rúgtunk, egy még korainak bizonyuló mozdulatnál bizony majdnem besz…tem csillagokat láttam.
Ezután kicsit meg is ijedtem, mert másnap úgy zsibbadt az egész, hogy azt hittem mégiscsak valami maradandót szenvedtem és mégis csak meg kellett volna néznem nekem is azt a bizonyos röntgen felvételt, de a tegnapi tréning után már egész jól alakul, így megnyugodtam, hogy fogok én még ugrabugrálni.

Főleg mert edzés előtt elvoltam a Kyusenben, ahol kaptam egy nagyon komoly láb és egész testes paprikaolajos masszázst. Hát úgy beindult a vérkeringésem, hogy mire oda értem tréningre (Ahonnan majdnem egy órát késtem, mert nem hallgattam megint a Belső hangra, hogy vigyek magammal játszós ruhát is és így előtte vissza kellett jönnöm az Ashramába.) csak simán melegítés nélkül be bírtam állni…

Mára meg rendben van. Most nem érzem annyira, mint a múltkori tréning után, szóval a szitu ugyan az, mint mikor pár éve el volt törve és levettem a gipszet egy héttel előbb, hogy minél hamarabb a Budapesti Hare Krisna Templom építkezésén dolgozhassak. Akkor is ugyan így alakult, csak akkor először lapáttal, csákánnyal, ütvefúróval, meg talicskával gyógyítottam és szoktattam vissza a terhelhetőségre…

A rúgásokra és hirtelen terhelésekre még úgy érzem egy kicsit várnom kell, de szépen alakulgat és a folyamatos igénybe vétel meg fogja hozni az eredményét…

Sőt tegnap még egy illusztris vendégünk is volt a Dojoban, egyenlőre nem mondom meg a nevét, de egy nagyszerű Vaisnava személyében, akit ugyan még rá kell majd szoktatnom, hogy Szia helyett Gourangát köszönjön, de azért elég ügyes volt ahhoz képest, hogy most volt először… (és talán nem utoljára) :)
Gouranga :)