Menü

Ma megint kisfiú voltam


ying-yangReggel
kipihenten ébredtem. Aztán kipattantam az ágyból, hogy ellenőrizzem a reggeli
tornát amit Karna mama csinál az utasításaim alapján. 140kiló és szeretne
lefogyni. Én meg mondtam neki, hogy hát mozogjon. Aztán sok-sok terv meg kudarc
után fölajánlottam neki, hogy én úgy is tornászok minden nap reggel, tartson
velem és ennyi…

Aztán
meglocsoltam a füvet (játszottam a vízsugárral), amit nemrég bírtam csak levágni, majd főztem egy jó féle
Rizst (basmati, vajjal) Krisnának egy egyszerű salátával (Pari, olivabogyesz,
sajtkockák, nyakon öntve oliva olajjal.) reggelire…

Aztán
kicsit dolgoztam, majd délben felmásztam a cseresznyefára ebédelni… Hát igen,
már nem az a kis csávó vagyok aki oly könnyedén ugrálhatott egyik ágról a
másikra, mindenféle aggodalom nélkül mint egy monky, mert bizony azóta eltelt vagy 15 év. Most
éreztem csak meg, mennyire gyengécske és törékeny is a cseresznye fa, mikor
felmásztam a legcsúcsába és most nem könnyedén
csak kapaszkodtam,
hogy le ne fújjon a szél
mint régen, hanem rendesen óvatosan kellett a súlypontommal
játszani, nehogy a vékonyabb ágak megadják magukat, nekem meg ukemit
(esést) kelljen gyakorolni vagy két emelet magasságából… Szóval úgy másztam
fára, mint a hímes-tojás. (Ez aztán a hasonlat vazze ;D)

Goura-Nitay

Utána meg
babáztam, akarom mondani át vittük apával Goura-Nitayt a konyhába, hogy ők is
részesüljenek a felajánlásból. Erre apa kitalálta, hogy varrhatnánk nekik ruhát
is. Nekem meg erre eszembe jutott a mackóm, még egészen kölyökkoromból akinek
én kötöttem a pulóverét saját kézzel, hogy ne fázzon. Bár régen nyomtam már az
egy sima-egy fordítottat, azért lehet, megint bírnék pulóvert kötni, de valszeg
nem fogok neki állni, mert humorom az biza nincs hozzá. Viszont lehet, hogy ha
találok valami szép anyagot, akkor néhány egyszerű ruhát tényleg varrunk a murtiknak…

Aztán ma
itt dolgozott Fater Pesten és hozott nekem két gatyát is, amit meg Muter vart
az a gatya alapján, amit egy jó pár éve készített nekem… Ezekért vágtattam el a város
másik végébe. Persze időhiánnyal küzdöttem, így menet közben burkoltam be egy
nagyon komoly
VegaFOOD szendvicset (Naná, hogy reklám, de hát ha tényleg
brutálisan komoly szecsóink vannak, miért is ne említeném nem igaz?) Szóval már rég ettem menet közben, mondhatni
az elmúlt 5-6 évben egyszer sem, de most amolyan futtában dobtam csak be,
aminek következtében meg rám törtek a sietek Foci tréningre emlékek, mikor
állandóan ugyan ezt csináltam. Persze lehet, hogy ebben közre játszott az is,
hogy Faterhoz igyekeztem, aki meg edzésre hurcolt még annak idején és most a
kettő kombójából megszületett egy ilyen nosztalgikus érzés…

Fateromtól a csomag felvétele után elmentem tréningre, ami meg egy amolyan jó kis könnyed stílusú volt,
ahol nem gyaktuk egymást halomra és ez most így nagyon bejött, mert nem is lett
volna kedvem halálosan komolyan játszani, úgy ahogyan szoktuk. Néha kell ilyent is…:)

mcdasAztán
hazaértem és már itt várt
BodzásFanti kegyéből az új kommentfeeling, amit
ezúton is nagyon megköszi neki, vagyis ezentúl az én hozzászólásaimat saját
színnel jelöli a rendszer, a tiétek mellé meg kiteszi a képet, ha be vagytok
jelentkezve és raktatok fel avatárt. Szóval csuda jó kis cuccot rakott be a
sablonkámba…

Ez a nap
olyan volt, mintha megint kisfiú lettem volna és néha azon vettem észre magam,
hogy mintha úgy is viselkedtem volna. Na nem mintha nem lennék általában gyerekes, de ez most kicsit olyan volt, mintha vissza mentem volna az időben, de a
dolgok meg előre haladtak volna és ugyan úgy most lenne, mint most. ;D

Szóval már régen írtam le így egy napomat, de ez most jól esett, mert volt benne minden… Ja és vagy utaztam meg gyalogoltam 4órát, de egyszer sem kellett megállnom, még egy piros lámpa miatt sem…

Gouranga