Menü

Mádzsáror szág


  Szóval ma leléptem korábban a reggeli programról, hogy hamarabb oda érjek Gyöngyös citybe. Szombaton csak kb. egyig van forgalom az utcán én meg nem akartam csak 2órát nyomulni, mert amúgy meg 2-től tréning.

  Oda is értem már reggel 9-re és meg sem álltam 1-ig. Akkor átballagtam a művházba, ahol találkoztam az ámérikái senseiel, David Jesse Holttal (7dan) akivel kedvesen köszöntöttük egymást. Szóval mindjárt villogtattam is kicsit még a maraton alatt összekapart 5mondatos angolomat, majd átküldött pár képet a telómra, utána meg egy jót edzettünk. Mesélte, hogy Bezsten nyílt egy új dojo és nagyon fullos, mondtam neki, hogy valószínüleg a közeljövőben megkísérlek felmenni, mert a másik kedvenc sensimhez is be kellene néznem már legalább egy „boldog újévetre!” a seijin dojoba.

  Aztán a buszon hallottam, hogy bizony vannak Magyarországon olyan emberek is, akik olyan gazdagok, hogy még és messzi külföldön építtetnek maguknak tengerparti-luxus nyareszt, de a szomszédjukban lakó öregnénivel, aki mondjuk néhanapján csak faleveleket eszik, szóval vele meg semmit sem törődnek.

  „Van egy ország, hol álmomban jártam….”  (De gondolom nem csak nálunk van ez emígyen.)

  Aztán mikor megérkeztem a tréningről, vissza a bázisra, kicsiny templomunkba, csak Sanyi az én öreg cimborám volt itthon, meg vagy negyven liter zöldségleves.

  Tehát gyorsan főztem Krisnának ki egy kis tésztát, borítottam rá tejfölt jócskán, plusz morzsoltam belé egy kevés túrót, és hogy teljes legyen az öröm, reszeltem rá egy nagymarék füstölt sajtot, majd felajánlottam neki, és amit végtelen kegyében hagyott nekünk, avval dudára tömtük magunkat…

  Most már megint robotpilótával megyek annyira fáradt vagyok, de semmi baj, mert holnap akkor reggel mangala. (4:30). Asszem utána pedig háttul a titkos bramachári ashramában fogok elájulni, úgy addig, míg magamhoz nem térek…

  Adjátok a kegyeteket kérlek benneteket, hogy tudjam továbbra is osztani Srila Prabhupáda könyveit…

Gouranga!