Menü

Majdnem Srimati Rádharáni konyhája!


 

  Aztán nekiálltunk főzni. A fater meg én. Kb a krumpli pucolásig jó is volt minden, aztán elkezdtük darabolni, de sehogy sem sikerült neki akkorákra, amekkorákra kértem. Aztán egy párszor szóltam, majd meg is mutattam, hogy hogyan kell pont akkorára vágni, amin kajakra kibukott és inkább kiment a kertbe. Egyedül folytattam. Eleinte azt gondoltam, hogy ketten könnyedén megfőzzük az ötféle preparációt, de így, hogy egyedül maradtam, némi kétség gyötört egy pár percig. Aztán rákattantam a főzésre és minden időben elkészült. Csak a tejbe rizs szaladt ki egy kicsit és égett oda a főzőlapra.

  Mikor fater visszajött, elkezdett ordibálni, hogy miért. (Még itt is békés voltam.)

  Aztán szépen felajánlottam mindent (Tepsis szabdzsi, alma-ananász csatni, puri, alma pakora + édesrizs) Pont időre minden készen lett.

  Az az egy kikötésem volt, hogy szívesen főzök az egész családnak elegendő mennyiséget, de akkor senki ne húsozzon amíg tevékenykedem.

  Aztán hazajött az öcskös, hogy ő biza sonkás pizzát akar. Faternak több se kellett, el akarta kezdeni az előkészületeket, de mikor kifejeztem nem tetszésemet a dögök ebben az időpontban való előkészítése iránt és megállapodásunk ilyen mértékű felrúgása iránt, már harmadszor kezdett el ordibálni és így kihozni sodromból. Addig-addig húzta magát, míg leborítottam egy kancsó hidegvízzel, amitől kicsit lehiggadt. (Az öcsém meg besértődött és éhgyomorral ment el inkább edző meccsre.)

 

Az én kudarcom…

 

Drága Krisnám, kérlek had húzzak el innét végre minél hamarább!

 

Délután meg felhívott Goura-Nitay Prabhu Párizsból. Egy jót beszélgettünk. Nagyon kedves.

 

GOURANGA!!!