Menü

Megfelelni akarás nélkül, lazán, természetesen…


Tegnap Govardan ünnep volt. Nem volt nagy fesztivál, viszont remek volt az idő és a hangulat. Előtte beugrottunk egy tanyasi Swámihoz, aki szintén rendezett egy saját kis fesztivált, de ott nem sokáig maradtunk. És nem mondom meg, hogy miért. Viszont utána átutaztunk Nandafalvára, ahol már javában zajlott az ünnepség. Nagyon kedves emberek nagyon kedvesen fogadtak. Persze engem lefárasztott már kissé az első látogatásunk így a Govardhan lilák helyett a Rádha-kund partján a fűben való heverészést választottam inkább a valószínüleg hosszú ideig utóljára melegen símogató napocska ölelésében.

Fűben fekvős, lazítós sziesztázós Kisordas

Utána egy nagyot ettünk. Mostanában ritkán eszem ekkora nagyokat, de a sokféle fogás, meg édesség fergeteges volt itt is, mint mindenhol ahol oda-adó bhakták főznek az Úrnak. Közben volt egy hosszabb beszélgetésem egy kedves jóbarátommal, akiről nem mondom meg, hogy kicsoda (jujj de titokzatos vagyok ma.) Azán estig Bhajanoztunk közösen a tempolmban. Mindenki énekelt valamilyen kedvenc vaisnava dalát és mindenki zenélt valamivel, már azok közül akik nem a sanskrit nyelvvel küzdöttek. Aztán este egy fergeteges Gaura Árati, ahol szétvertem a kezem a kétfenekű dobon és már jöttünk is haza. Béke volt, nyugalom, szeretet és ami a legfontosabb, nem voltak elvárások amiknek kényszeresen meg kellett volna felelni.

Templom Nandafalván

Főleg azért írtom ezt a bejegyzést, mert a múltkor írt egy fiú, hogy nagyon sajnálja, hogy elmentem az ISKCON-ból. Mikor kérdeztem tőle, hogy honnan veszi ezt, akkor mondta, hogy a bhakták mondták neki. Többen is. Aztán kérdeztem, hogy miből vonták ők le ezt a végkövetkeztetést, mire mondta, hogy mert voltam Nandafalván. Erre mondtam neki, hogy én attól még ugyan úgy Gurumaharájám szolgája vagyok, és mindent ugyan úgy csinálok mint ahogy. Csak most az “Isten testvéreim” kitiltottak a saját kis területükről, mindenféle indoklás nélkül és rossz híremet próbálják kelteni. De engem igazából nem nagyon érdekel, hogy mit gondol rólam, vagy mennyire tart fejlettnek 300 ember. Mert ennyi tagja van Magyarországon a Krisna egyháznak. És ha ők azt gondolják, hogy most rendjén van az, hogy ki vagyok tiltva, és ha elmegyek egy másik szintén Krisnás közösségbe, akkor már nem tartozok közéjük, akkor én nem is szeretnék. Ha valakinek ennyi esze van, akkor hajrá. Nyilván valóan ha meghívtak volna Krisna-völgybe, akkor szívesen mentem volna Tribhuvana Sundara Sri Sri RádheSyamasundara lótuszlábaihoz, hiszen nekem ők a leggyönyörűségesebb megnyilvánulása Istennek. De mivel egyenlőre csak mindenki dumál a változásról, meg a megoldásokról, ahelyett, hogy történne is valami, így addig is élem az életem. Az életem pedig olyan emberekkel szeretném élbni, akikkel jól megértjük egymást, és akik szívesen látnak. Ilyen egyszerű ez.

Gurumaharája legutóbbi beszélgetésünkkor azt kérte, legyek türelmes. Én meg az vagyok. De csak azért, mert van néhány ember akinek nem tetszik a pofám, mert átlátok rajtuk nem fogom megtagadni magamtól a Harináma-Sankirtana-yagját. Vagyis a Yuga dharmát, ennek a kornak a legtökéletesebb lelki gyakorlatát, vagyis, hogy együtt énekeljem a bhaktákkal Isten Szent Neveit. Ha Nandafalvára kell mennem, hogy ebben az áldásban részesüljek, akkor oda megyek. Ha máshová, hát akkor meg oda. A szent név éneklési utáni vágyam azt hiszem nem tudják holmi kitiltósdit játszó emberek elvenni. Mert hiszek benne, hogy ha énekelem a mahamantrát, akkor megváltozik majd egy napon a setét és roppantmód gonosz szívem.

Amúgy biztos jó volt a fesztivál Krisna-völgyben is. Csak hát a magamfajta démonok oda csak erőszakkal jutnak be. De azt meg nem akarom: