Menü

Megnéztem pár filmet


Videjó

  Tegnap komolyabban belecsúsztam a napba. Reggel kért Caitanya pr. , hogy vágjak össze egy kis filmet a Visnu-estes nyersanyagból. Persze mondtam neki, hogy de hát azt mondta, hogy egy hónap múlva tudjuk durvítani a gépparkot és akkor most milyen géppel csináljam meg? Erre javasolta, hogy a gyülekezet néhány tagját kérdezzem meg, hogy esetleg használhatnám-e a gépüket.

  Így is tettem. De hát ez igazából csak egy próbája volt az Úrnak. Már délben megszakítottam a sankirtant és elmentem a „Mesterhez” akinél nekiláttunk a telepítgetésnek, másolgatásnak stb De az 512Ram-os gép csúnyán kudarcot vallott így kb. 4órányi munka után rájöttünk, hogy tulajdonképpen hiába szenvedtünk össze minden programot, mert a kütyü nem volt képes 2-percenkénti kifagyások nélkül dolgozni. Jobbnak láttam hát megkérdezni Acyutánanda pr.-t, akinek azt mondták komolyabb a masinája.

  Ő meg pont végzett a munkával és rá is ért, így elmentünk hozzá. Telepítgetés, senyvedés meg minden, de végül ott az egyik program csak a képet bírta olvasni, a másik meg a hangot. Így megértettem 8óra aktív „gépezés” után, hogy ez bizony most így ebben a formában nem fog összejönni… 

 

  Ninjutsu

  Átsétáltam hát a tempibe, ahol is útközben találkoztam Petivel és egy kicsit beszélgettünk. Majd odabent menedéket vettem a nektár prasadamnál, merthogy mostanában Manodhara mataji valami fantasztikus összeállításokat készít. Tegnap például Canelloni volt (olaszos, tepsis, paszta) meg vagy 3féle palacsinta, ma meg Körd-pörkölt (Házisajt-pörkölt) nokedlival, meg picle-lel.

  Utána megkértem Gyurikát, hogy kicsit had csiszoljam rajta a hétvégén szerzett akupresszúrás tudásomat, mert neki meg kicsit kész van a teste, és nagy kegyesen beleegyezett. Szóval kicsit megkezelgettem. (Jól bírta… ;D ) Ez volt akkor az edzés. Hiszen mégis csak egy 15danos mestertől tanultam ezeket a mozdulatokat és fogásokat.

A tróger mc

  Aztán mindezen dolgok úgy kimerítettek, hogy lefeküdtem aludni és csak vagy fél 7-körül tértem magamhoz. Az utóbbi időben a sadhanám a nullával egyenlő, mert mióta megjöttünk Padayatraról vagy 2mangala-aratin ha voltam. (Ennyiszer bírtam felkelni fél ötre.)

– 

Páratlan páros

  Viszont nagy lendülettel száguldottam ki a sétálóra, hogy akkor majd menedéket veszek a könyvosztásnál. Nem várt meglepetésként hamarosan utánam érkezett Gyurika is, aki végtelen kegyében ott maradt a pályán velem és így ketten nyomtuk. Sőt vagy 2órára beállt a húga is… (Már csak anyukája hiányzott, meg a papája…;) )

  Szépen sütött a nap, meg az emberek is jó fejek voltak.

Bhagavad-Gita

  Remélem egyre többen döntötök úgy, hogy elolvassátok végre ezt a csodálatos könyvet, mondjuk akár digitális formában is. Hiszen most már le lehet tölteni innét a jobb oldalról —->

  Egy kis lelkesítésnek szánom az információt, hogy Sivaráma Swami Maharája tudomásom szerint már legalább 100-szor elolvasta, jó magam pedig egyenlőre 10körül járok, plusz még ezt a két kis történetet is:

  Szóval tegnap jött egy jólszituált hölgy, akinek amúgy kozmetikai boltja van itt a városban és mikor megállítottam, meg bemutattam neki a könyveket, végén a Bhagavad-Gitával, akkor nagy ujjongásban tört ki, hogy de jó végre valakinél van Bhagavad-Gita, mert már olyan régóta szerette volna elolvasni. Kikapta a kezemből és nagy mohón lapozgatni kezdte, majd megvette…

  Nem sokkal ezután jött egy nagy komolyságot árasztó fiatal üzletasszony, talpig feketében, aki mindig csak lazán pattintani szokott. De hát most is csak bepróbálkoztam nála a könyvekkel mert nekem, nincs veszteni valóm… Persze mosolyogva meg legyintve mondta, hogy ezt már annyiszor megbeszéltük. Mondtam neki, hogy de hát még egyszer sem beszélgettünk úgy komolyan. Erre még úgy szaladtában nevetve visszakérdezett, hogy miről is tudnánk mi ketten beszélgetni. –Az abszolút igazságról. Feleltem neki. Mire ő megtorpant, oda jött és azt mondta, hogy tudom-e miről is beszélek egyáltalán, mikor azt a szót használom, hogy abszolút igazság? Gyorsan egy pármondatban felvázoltam neki a filozófiánkat és látszott rajta, hogy kicsit foglalkozik ilyesmivel, de némi ezós beütéssel.

  De nem is ez a lényeg hanem, hogy bemutattam neki a könyveket, ő meg egyből rányúlt a Bhagavad-Gítára, azzal hogy a többit ne is mondjam neki, mert ebből érez valami hatalmas energiát és ez kell neki. Mondtam nem gond, már viheti is. Csakhogy épp egy másik könyvért szaladt a könyvesboltba és mondta, hogy sosem vált tervet, és minden nap max. 1könyvet vesz, de holnap fél egyre ugyan ide eljön ezért is. Mondtam neki, hogy nem most jöttem le a falvédőről és nagyon sokan mondják nekem naponta, hogy ekkor meg akkor vissza jönnek és, hogy ezeknek a nagy százaléka bizony pont nőnemű, mint ahogyan ő is. Erre kaptam egy párperces szúróspillantású monológot a becsületről és a bizalomról, meg hogy ő más. Nevetve végighallgattam és a végén mondtam, hogy semmi gond hölgyem, holnap fél egykor akkor minden bizonnyal kiderül, hogy valóban úgy van-e ahogy állítja. Erre nyújtotta a kezét és bemutatkozott. Meg én is és még hozzá tettem, hogy kíváncsi lettem…

  Ma kicsit fél egy után szaladva érkezett a tegnapi fekete szerkójában és nagyon-nagy bocsánatokat kért, hogy elkésett. Mondtam neki, hogy felejtse el nem késett, hiszen a könyv is és én is itt vagyunk… :)

  Kicsit beszélgettünk még aminek hatására kissé elérzékenyült, aztán elvitte az oly csodálatosan ragyogó utolsó szem Bhagavad-Gitát, amit a könyvraktárban leghátul találtam. Egyedül várakozott ott végtelen türelmében, hogy végre valakihez elmehessen…

– 

Gouranga-Expressz

  Aztán még szintén tegnap megállítottam két fiút, akik amúgy osztálykiránduláson voltak. Nagyon jó fejek voltak, viszont ahogyan elkezdtünk beszélgetni, szép lassan odaszivárgott körénk az egész osztályuk az ofő.vel együtt. Nem szoktam szeretni az efféle szitukat, mert mindig van egy pár nagyhangú lükegyerek az efféle kis csapatokban.

   Most viszont Krisna kihagyta a hőbörgőket végtelen kegyében és csendben végighallgatták mondandómat, melynek végén, majd mindjük elővett egy kis aprót az osztályfőnökükkel egyetemben és a tenyerembe helyezte. Adtam nekik egy könyvet, hogy ezt akkor így szeretném az osztálynak ajándékozni, majd közösen Gourangáztak egy nagyot, amitől egy pillanatra megállt az utca, aztán elmentek…

  Egy cinkos mosollyal ábrázatomon megköszöntem Krisnának, hogy megmutatta ilyen is van, majd folytattam az osztást.

  De a lényeg, a történet csattanója az ma a koradélutáni napsütésben sült el, amúgy Isten Igazából. ;D

  Szóval épp egy középkorú pocakosnak a szidalmait hallgattam nagy csendesen magamban imádkozván, hogy köszönöm Uram, hogy megint csak alázatra tanítasz végtelen kegyelmedben, hogy egy napon méltóvá válhassak a Te országodba való belépésre, mikor is ismerős kolompolás tűnt fel pár méterre tőlünk. A városnéző kisvasút jelezte, hogy közeledik és mindenki adjon neki utat. 

   Épp ott szokott befordulni a kereszteződébe, ahol álltunk, így beléptünk mind a ketten az öreggel a rövidebb ívre. Ő továbbra sem akarta megérteni, hogy lelkész vagyok és nekem ez a munkám, hogy ősi szentírásokat árulok az utcán a járókelőknek, melyektől tökéletessé válhat az életük és továbbra is csak mondta a magáét.

  Na ekkor, a tetőponton, ahogy a mozdony mellénk ért, hangos Gouranga-Gouranga kiáltásokra lettem figyelmes a kocsik felől. Felpillantottam és még odébb ugrottam, mert a kocsikból az imént említett osztály tagjai lógtak kifelé kezüket felém nyújtva, hogy csapjak bele tenyerükbe. Közben pedig nagy nevetés közepette azt kiabálták, hogy Gouranga-Gouranga…

  Több se kellet, mind a három kocsival lepacsiztam és közben oda vissza kiabáltuk egymásnak, hogy Gouranga-Gouranga…

  Nem tudom leírni azt az érzést, ami a történtek következtében járt át…  Mikor ismét az emberre néztem, akibe eddigre beléfagyott a szó és elkerekedett tekintettel bámult hol rám, hol a távolodó szerelvényre, csak azt láttam, hogy fél…

   Aztán mielőtt újra szólhattam volna, ideges léptekkel sarkon fordult és elvágtatott. Csak annyit kiabáltam utána belé a tömegbe, hogy:

 

GOURANGA-GOURNAGA!

;D