Menü

Megtanulni a jót látni


  Ma Egerben osztottam. Petivel ketten mentünk ki a törzshelyemre. Most volt először hosszabb ideig az utcán. Jól bírta, ügyes volt.  Sőt az ő kegyéből, nekem is egy szép nap lett ebből a maiból. Mondhatni ez volt életem legszebb napja. Peti prabhu ki Jaya!

Csávók

  Egyszer csak azt vettem észre, hogy jön egy csapat romacsávó. Úgy látásból ismertem őket, és ahogyan néztek, abból láttam, hogy ők is emlékeznek rám. 

  Aztán hirtelen körbe vettek és magyarázni kezdtek valamit az ő nyelvükön. Vagánykodtak, meg minden. Aztán hirtelen utat tört magának köztük hozzám a legnagyobbik, és az újával mutogatva nekem, elég agresszív arc kifejezéssel azt mondta, egyenesen bele a képembe, hogy:

 -Ná idefigyejjé csák! Azt mond meg nekem, amit a múltkor!

Elgondolkodtam, hogy vajon mit mondhattam neki a múltkor, amitől így bepöccentek és jobban rámarkoltam a szakácskönyvre a kezemben, amit most feltűnés nélkül, pajzsként szorítottam magamhoz, az esetleges támadás elhárítása végett. Nem tudtam mire gondol, hát megkérdeztem:

-Mégis mire gondolsz barátom?

Egy pillanatra olyan volt, minta leszakadt volna a cérna nála és mindjárt robbanna, úgyhogy felmértem, hogy melyiket fogom berántani ő és énközém, ha mozdulna, és merre van a legegyszerűbb út kifelé a gyűrűből, de aztán ezt mondta:

-Az az áldás, amit a múltkor adtál, azt mondjad! Az, hogyan volt?

Itt már megkönnyebbültem és nevetve mondtam, hogy ja az, az úgy volt, hogy GOURANGA!

  Erre mind el kezdtek Gourangázni. Elégedetten nézett körül a többiekre, majd rám is és tenyerét nyújtotta, hogy csapjak bele. 

  Több se kellett, pacsiztunk, meg Gourangáztunk mind a ketten nevetve. Mikor csattant a kéz, akkor vettem észre, hogy egy papírbankót rejtett a tenyerébe, ami most már az én kezemben volt.

   Kacsintott és azt mondta, hogy:

 -Akkor ezt nektek adományozom…

„Isten szent neveinek éneklése, mindenkinek elégedettséget okoz, bőrszín, nemzeti, vagy faji hovatartozástól függetlenül. Mert közvetlenül a lelket érinti meg, ami se nem zsidó, se nem cigány stb, hanem örökké Isten szolgája és parányi szerves része…”

Papok

  Ma találkoztam két katolikus pappal is. Az egyik reverendában volt, és amolyan vitatkozós volt, de jó fej, a másik meg „civilben” (Bár messziről ki lehet őket szúrni…) A lényeg, hogy mindkettőjükkel beszélgettem pár szót, majd mind a ketten Gourangáztak és adományoztak. Az egyikőjük ráadásul elég szép összeget, hogy a Jó Isten áldja meg. Szóval még a végén, tényleg lesz vallások közti összefogás és talán végre eljön az a nap, mikor nem a hibákat foglyuk keresni egymásban, egymás vallásában, hanem megtanuljuk a jót látni… 

  Igyekszem ilyenné tenni a napjaimat, és ma hála Istennek láttam, hogy mások is törekszenek erre…

Gouranga!