Menü

Melyik a kedvenc horror filmed??? -Az ÉLET.


Gyerekkoromban megtanultam, hogy mit várhatok úgy általában. Édes apám alkoholista szélhámos lévén, mindig gondoskodott valami kellemes családi programról. Egy négyszobás lakásban éltünk, amiben körbe lehetett szaladgálni. Nagyon izgalmas játék volt, bár 1-szer 2-szer azért elkapott az öreg. Sosem felejtem el, egyszer megkapott a nyakamnál, és a fejemmel kiverte a konyha üveget és közben végig azt kiabálta, hogy megdöglessz te kis tetű. Aztán volt mikor anyámmal játszott, vagy a testvéreimmel ilyen én vagyok az erősebb játékot. Gyűlöltem érte.

Aztán volt amikor ő vele játszottak a különféle verő legények, adó behajtók. Azt az esetet sem fogom soha elfelejteni, mikor csak ketten voltunk otthon és valahogy bejöttek a behajtók. Én az ágy mögé bújtam, onnan néztem végig ahogyan véresre verik az arcát, utána pedig megrugdossák. 8-9 Lehettem. Mikor elmentek, előmásztam rejtekhelyemről, oda mentem hozzá. Minden csupa vér volt, ő meg nagyon nehezen, hörögve szedte a levegőt. Most, hogy vissza gondolok elég szörnyű, de semmi féle szánalmat vagy sajnálatot nem éreztem iránta.

Aztán mikor lesittelték másfél évre akkor édes anyám, aki egyébként tanár, kiadta a szobámat albérletbe egy főiskolás lánynak, akinek egy Sri-Lankai palija volt, Vimala. (Szanszkrittül valami jó dolgot jelent, a múltkor beleszaladtam valamelyik szentírásban. Majd megnézem.) Közben pulóvereket is kötött kézzel, hogy valahogyan eltartson bennünket. Minden tiszteletet neki. Addig én a többi utca kölyökkel a játszóterek bokrait kutattam üres sörösüvegek után, hogy meglegyen a fagyi pénz. Abba az iskolába jártam, ahol ő tanított, így ott is állandó céltáblája voltam az osztálytársaim nehezebb napokon felgyülemlett feszültség levezetésének. Gyakran gyepáltak az idősebbek, meg az erősebbek is. Gyűlöltem őket is.

Aztán megkeresztelkedésem után, Isten megnyilvánította hatalmát és mindig megvédett. Mondhatni az ő pajzsával, bátran ki mertem állni bárki elé és ettől a magabiztosságtól megrettentek a későbbi rossz akaróim. Persze akkor már nem akartam ártani senkinek. De addigra a tehetetlen gyűlölet nagyon mély nyomokat hagyott bennem, amit nem tudtam kezelni és amolyan düh-rohamok formályában elhatalmaskodott néhanapján rajtam. A pszichikai-terror alatt eltöltött "gyermek" évek megerősítették bennem, hogy soha ne hagyjak másokat hasonló mód szenvedni.

Aztán elkeztem Ninjutsuzni. Úgy éreztem Isten küldte ezt az élet stílust nekem, hogy valahogyan megtanuljam kordában tartani az indulataimat és eszköz legyen, ha esetleg megint úgy alakulna, hogy meg kell védenem magam, vagy inkább másokat. Miután ott hagytam a gyülekezetet 18évesen, hirtelen az éjszakában találtam magam gátlások és erkölcsök nélkül. Rengeteg nyomorult sorsú embert, rengeteg zátonyra futott életet láttam. Köztük a sajátomat is. Az addig megszerzett tudással próbálgattam valahogyan segíteni másokon, holott magamon sem tudtam. S bár mióta elkeztem edzeni azóta soha nem kellett verekednem, már így az utcán, mégis olyan mértékű agrasszióval és erőszakossággal találkoztam, hogy még elszántabb lettem abban a törekvésemben, hogy megvédjem azokat, akiket mások sanyargatnak.

Sosem felejtem el az egyik ismerősömet, aki egyszer úgy megütött egy férfit, hogy annak röptében kiugrott a szemgolyója, és csak a kocsányon lógott, vagy a szervkereskedőket, akik egészséges fiatalokat itattak le és tűntettek el örökre vagy azokat akik, nőket kényszerítettek prostitúcióra stb. stb. stb.  Ma már 12-13 éves gyerekek szajhának öltözve járnak éjszakai szórakozó helyekre és 10-ből 8 fiatal drogozik, valamilyen formában. Aki mást állít, az nem ezen a bolygón él. Tudom, hogy mennek ezek a dolgok, mert a saját szememmel láttam őket. A bűn divatossá vált, és ez szégyen a társadlmunkra nézve.

 Általában ilyen sztorikat csak a filmeken látni. Pedig a filmek, közel sem tudnak olyan durvák lenni, mint maga a "valóság". Már rég nincs bennem gyűlölet, a régi sérelmekért, s meg bocsátottam mindenkinek, aki ártott nekem valaha. Elfogadom a sorsomat, mert ez mind az Úr kegye. Néha még fel-fel parázslik a szép lassan kialvó tűz, de egyre kevesebb gondot okoz a kontrolálása. (Már ahhoz képest amilyen voltam.) Isten minden ható. Tőle kaptuk ezt a testet, és minden Ő benne helyezkedik el. "Minden, amit kapsz Minden, amit érzel, az Ő. Minden, amit tudsz Minden, amit hallasz, az Ő. Minden, ami szép Minden, ami éltet, az Ő. Minden, amit látsz Minden egyedül Ő!  (Mantra,108, Minden ami van)  

  Tudom, hogy a képességeimet, a tudásomat, mind Istentől kaptam. Azért, hogy szolgálhassam Őt velük. A Ninjutsut is Tőle kaptam, hogy szolgálhassam  vele. Szun-Cu úgy mondja A Háború Művészetében, hogy:

 "A győzelem eszközei közül a harc az csak a legutolsó lehet, mikor már minden más eszköz kudarcot vallott."

GOURANGA!