Menü

Menekülés a Vámpírasszony kastélyából


Végre elköltöztem a Vámpírasszony házából. Persze biztos lesznek akik megszólnak majd megint, hogy hogy merészelek ilyet mondani egy emberről, ítélkezni felette, de hát én ettől vagyok az aki, hogy elmondom ami a kis szívemben van.

vampire lady, vámpírnő

Annak idején, mikor a kicsi lány meg halt, a párja, meg a barátai is azt mondták, hogy azért ugrott ki az ablakon, mert a Vámpírasszony addig szipolyozta, amíg már nem bírta elviselni, és a könnyebb utat választotta. De én persze nem akartam elhinni, hiszen nem rég találkoztam velük 10 év után újra, és olyan sokat változtak. Így próbáltam békíteni a barátokat, meg valahogy bölcs lenni, hogy ne mondjak olyat senkinek ami fájna, inkább olyat ami segít tovább menni.

Aztán úgy lett, hogy én is oda költöztem abba a lkásba, ahol kicsi lány meg halt egy pár hónappal azelőtt. Eleinte minden nyugodt és normális volt, meg a Vámpírasszony is az a kedves aranyos lány volt, aki vega lett, meg spiritualista. Aztán ahogy lenni szokott már csak a történeteimben, fényt kapott. Kiderült, hogy neki nem volt 5 éve senkije, és én meg ugye talán nem véletlenül csöppentem bele az életébe, mint egy férfi a házban. Persze többször is kifejeztem irányába, hogy nem vagyok férfi az életében, de csak nem tudott ezzel megbékélni.

És egyszer csak elkezdte a terrort. Hogy ha már ott lakom, akkor legyek már oly kedves és kérdezzem meg legalább minden nap tőle azt, hogy milyen napja volt. Én meg csak pislogtam nagyokat, hogy ezt most vajon mennyire gondolja komolyan. Persze nem kérdeztem meg tőle, meg beszélgetni sem nagyon akartam vele, miután úgy indított volna, hogy ugorjak már el ide, meg oda neki, vagy csináljak meg ezt meg azt, ha már otthon vagyok egész nap…

Nem nagyon értettem, gondoltam mégis csak egy akaratos üzletasszony és le kell vele játszani az elején a meccseket, úgyhogy szépen pattintottam, meg elbeszélgettem vele. Mivel azt gondoltam, hogy barátok vagyunk, szembesítettem legnagyobb problémájával amin át kéne lépnie. De ezzel igazából szilánkosra törtem azt a hamis képet amit mutatott nekem új önmagából, mikor fel-fel jöttem hozzá beszélgetni havonta egyszer-egyszer. Mondam neki, hogy úgy viselkedik mint egy csöcsös-faszi. És ez egyáltalán nem vonzó egyetlen férfinak sem, max egy menetre. De ő meg ettől többre vágyott…

Mikor nem kapta meg, olyan mentális csápokat küldött és gondolatokat próbált meg érzelmi énemben kelteni, amiktől ha nem figyelném önmagam és lennék képes megkülönböztetni a saját gondolataimat és érzéseimet másokétól, talán rosszul éreztem volna maga, vagy elfogadtam volna vezéremnek a félelem keltése miatt. De azt hiszem túl sok mindenen túl vagyok már ahhoz, hogy egy ilyen apróságon fenn akadjak. Így levédtem a szoba összes falát yantrákka, nepáli imazászlókkal, tankákkal, minden nap mantra meditációval tartottam fent azt a burkot, amin nem, hogy áthatolni nem tudott, de még a közelébe jönni sem.

így volt, hogy kiabálni próbált nekem be a szobába, amire ugye nem reagáltam, hiszen én nem a szintén megfélelmlített kutyája vagyok. Hiába mondtam neki, hogy kopogjon bármikor, mindig fogok reagálni, nem tudott az ajtó közelébe sem jönni.

Aztán többször is szóvá tette, hogy mennyire zavarja, hogy én elvagyok a kis burkomban és nem vele foglalkozom, és többször is kijelentette, hogy ha nem változtatok, akkor tűnjek el onnét. Mivel ezután mindig megbeszéltük a dolgot, és kiderült, hogy a hisztije nem volt elég erős, maradtam. Egészen a 3. alkalomig. Általában mindenki 3 esélyt tud eljátszani nálam. Neki meg volt és miután megértette, hogy a szeretetemet nem kaphatja meg lelki terrorral, kijelentette, hogy menjek.

Én meg eljöttem… Szerencsére sok barátom egyből jelentkezett, hogy ide, vagy oda lehet jönni. Aztán végül ma ide költöztem, és végre nem azzal vagyok elfoglalva, hogy a szellemi páncélomat hogyan tartsam fent egy egész szoba körül, hiszen itt most nincs ellenség a zárható ajtókon belül.

De talán meg kellett értenem, hogy jobban kéne hallgatnom a régi barátaimra…

A vámpírasszonyon elgondolkodtam, hogy vajon tegyek-e valamit. De inkább nem tettem semmit. Csak megírtam ezt a bejegyzést. Talán azért, hogy akik közös ismerőseink, ők is elgondolkodnak ezeken és ebből lesz egy olyan hullám, ami a hölgy életén mozdít. De igazából Istenre bíznám a dolgokat. Meg talán azért írtam le kicsit, hogy elmondjam találkoztam én is egy olyan erős vámpírral aki ellen minden erőmre és tudásomra szükségem volt nekem is, ennyi sok év lelki gyakorlat, meditáció és tanulás után, hogy az maradhassak aki voltam, vagyok, leszek.

Ezzel a bejegyzéssel szeretnék bocsánatot kérni a kicsi lánytól, hogy nem vettem észre, hogy nem segítettem neki, hogy a Vámpír ne tudja a vérét szívni. Ezzel a bejegyzéssel szeretnék Bocsánatot kérni I-től, aki úgy szerette a kicsi lányt és aki próbált segíteni neki, de nem tudott, mert a vámpírasszony a félelmén élt. És E-től, aki közös barátunk volt és akit csak a temetés után volt alkalmam megismerni, és aki mindig mondta, hogy kicsi lány mennyit panaszkodott nekik, hogy a vérét szívják, de nem akartam elhinni…

És egy igazi pajzsdal, mely minden rosszat, gonoszt, démont, vámpírt, szellemet, ártó szándékot távol tart. (Csakhogy, mert mikor efféle dolgokról írok, akkor megidézem nem csak a saját életemben, hanem azokéban is akik olvassák, ezeket a dolgokat.)

A Tökéletes fegyver:

,