Menü

Mérföld kő


 

  Tegnap volt az Úr Nityananda megjelenési napja. Sajnos nem voltam róla túlságosan tudatos. Reggel még csak-csak, de legközelebb csak ma reggel jutott eszembe. És ez gáz. Kajakra gáz.

  Igazából elgondolkodtam tegnap este arról, hogy tulajdonképpen merre felé is tartok. Amolyan egy lépést hátra a testkörül történő dolgoktól és csak át elemezni a kapcsolataimat mind személyekkel, mind más dolgokkal.

  Erre jutottam:

  Megint futok egy szekér után, amire már párszor felsegítettek, de mindig le is löktek róla? (Ez a szekeres téma ez egy visszatérő motívum az életemben.) Meg, hogy van egy szekér, amire bármikor szívesen várnak, vártak, és várni fognak mindig és soha nem számított ki vagyok, honnan jöttem mibe vagyok beleragadva, mit csináltam eddig. Nem számított a stílusom, mert azok akik ezt gyakorolják azok tudják, hogy idővel lecsiszolódnak az érdes felületek. Csak gyere és csináljuk együtt. Ez az elv. Csak gyere, mert amit csinálunk az több lesz attól ami belekerül rajtad keresztül is. Ez a Ninjutsu.

  Kicsit furcsa számomra is, hogy ezeket írom, de jelenleg hazugság volna azt mondanom, hogy nem így van. Mert a helyzet az ez.

  Tegnap még megmagyaráztam, hogy csak késő van, meg fáradt vagyok (meg fater csak akkor főz Krisnának, ha felajánlom az ételt és utána meg is tisztelem…)stb. De mivel ma reggel egy korai kelés meg egy hideg zuhany után még mindig ez volt, sőt a veszprémi szemináriumon és az odafele történő beszélgetés alatt úgy szintén ez jött le. gondoltam leírom.

  Bizony ma volt egy övvizsgával egybekötött szeminárium. Szép volt. Azért szeretem a Ninjutsut, mert nagyon családias jellegű az egész. Van ott minden Shintoista, budhista, materialista önhívő, keresztény stb… (Meg volt egy Krisnás is. J ) Mégis jól megfér egymás mellett mindenki, mert nem arról szól az egész, hogy kinek van igaza. Sőt mindenki sokat tanulhat a másiktól. A család egy társadalom legkisebb egysége. Ha jelent ma ez valakinek valamit. Ha a családok tagjai széthúznak, meg lenézik egymást, akkor az kihat a társadalom egészére.

  Manapság azt nyomja a média, meg minden, hogy a gyereknek amint tud el kell mennie otthonról, a szüleitől, akik generációs problémák miatt nem képesek megérteni őt. Azaz a szülők tiszteletét kiradírozták a köztudatból.

  És hogy mi ennek a következménye? A modern rabszolgatartás. A fiatalok amint hitelt vehetnek fel, azonnal élnek ezen lehetőségükkel, hogy lehessen lakás, autó, buli, csoki, csipsz, kóla, műmell stb. egyéb őrület. Aztán utána meg el kell mennie dolgozni egy munkahelyre, ahol durván lehúzzák. 10-óra, hétvégén túlóra, 3-műszak, filléres bérezés. Szegény ifjúság, a függetlenséget kereste, a szabadságot, a szabályok nélküliséget. Aztán bekapja a horgot, és egy életen át adós, azaz rabszolga lesz.

 

  Szóval eljutottam arra a pontra ahol talán végleg eldől, vajon mennyire leszek Krisnás és örökre-e. (Most akkor kiderül, hogy igazából mi is van odabent.)

  Kérlek adjátok a kegyeteket, hogy jól döljön el.

 

Gouranga!!!