Menü

Mi kell a Nőnek?


Azoknak szeretnék ezzel a bejegyzéssel hozzá járulni az életükhöz, akik nem értik a nőket. Persze túlzás lenne azt állítanom, hogy én értem őket, de ezzel a pár gondolattal szeretnék hozzá járulni népem sorsának alakulásához, illetve néhány olyan dologra rá világítani aminek a tudatában talán másképp élhetjük meg a mindennapjainkat. Természetesen ez az én magán véleményem, amit röpke 30 év alatt sikerült leszűrnöm a világból, és semmi képpen nem kezelendőek az itt leírtak abszolút igazságként, még mielőtt a kedves feminista, vagy másféle meggyőződéssel idetévedő webkalandorok hiábavaló háborút indítanának a harciszerzi ellen.

Azok a szemek. XDDD

A nők alapvetően egy másfajta világban élnek mint a férfiak. De ezt természetesen úgy is írhatnám, hogy a férfiak élnek egy másik világban, hiszen végső soron mi vagyunk kevesebben. Vagyis puritánabban,  két különböző fajról lehetne szó, akik képesek egymással szaporodni. Mert mind a ketten egészen másként éljük meg a mindennapok váratlan pillanatait. Aztán ugye ahány ember, annyi félék is lehetünk, de ebbe az irányba most nem szeretnék el kalandozni.

Inkább maradjunk az eredeti kérdésnél, hogy mi kell a nőnek?
Alapjában véve minden nő ugyan azt akarja, mindegyiknek ugyan az jár a fejében. Egyetlen egy dolog mozgatja az élete minden pillanatában, és minden tettét egyetlen egy dolog határozza meg. Minden amit tesz, azt csak ezért az egyetlen egy dologért teszi.

Minden nő szeretne valóban nővé válni. A Nő a termékenység ebben a világban. Ez a teremtő erő, ez az ami vonzza a igazából a férfit. Ez az aminek a birtoklásának az érzésére szüksége van azoknak akik nem tudnak nő nélkül élni. Vagyis mikor valaki eddig eljut, akkor gondolja úgy, hogy neki kell egy férfi, kell egy nő, ahhoz, hogy élni tudja az életét. És az a helyzet, hogy az emberek nagy többsége nem is gondolkodik ennél tovább.

Vagyis megreked ennek a vonzalomnak a szintjén, és csupán mint a férfi és női ellentétpárról beszél, akik kiegészítik egymást. Vagyis az így gondolkodó embereknek a nagyon nagy százaléka megreked a férfi és nő közötti szexuális kapcsolat szintjén. Illetve inkább úgy mondanám, hogy azok a férfiak akik napjainkban igen csak 99%-os többségben vannak, megrekednek ezen a szinten, és ezért képtelenek működtetni egy normális, egészséges kapcsolatot egy nővel, hiszen nem értik azt ahol a nő van.

Hol van a nő, és mit is akar valójában?
A nőnek ahhoz, hogy igazából nővé váljon, gyermekre van szüksége. Addig amíg egy nő nem ad életet, addig igazából nem is nő, hanem csak egy lány, aki ezt meg azt csinál. Mivel a nők szeretnének valóban nők lenni, ezért igazából szépen folyamatosan építik a kis világukat, keresik bele az építő kockákat, hogy megélhessék valódi női mivoltukat.

A nőknek kapcsolatra van szükségük ahhoz, hogy anyák lehessenek. Ennek a kapcsolatnak a csúcspontja pedig a család. A család a társadalom legkisebb egysége. A férfi az úr a háznál, de a nő az aki az irányítást végzi, vagyis el dönti, hogy mi történjen a házon belül. És ő mindent ösztönösen úgy irányít, hogy nő lehessen. Vagyis megpróbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy anya lehessen.

A nő, mindent úgy irányít, hogy gyerekei lehessenek attól a férfitől, akinél úgy érzi, hogy igen, az ő gyerekeit akarom megszülni.

Mert ugye lehet ellenkezni, és lehet azt mondja épp egy lány, hogy „nem, én nem akarok gyereket”, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem akar, és ő öreglányként akar meghalni. Hanem ez csupán azt jelenti, hogy „nem akarok gyereket, mert nem találtam még meg azt a férfit, akinek meg akarom szülni a gyerekeimet”, akiben megbíznék annyira, hogy bátran rá merném bízni a magam és az utódaim sorsát. Ráadásul ez a „Nem akarok gyereket” gondolat, vagyis inkább érzés, mindaddig ott is marad, amíg be nem toppan az a hím egyed, akinél a nő megváltozik. De igazából nem változik meg, hiszen legbelül mindig is így gondolkodott, csak stratégiailag nem a gyerek az első lépés.

Az első lépés, a vagy a nők mint stratégák.
A nők stratégiájának első lépése mindig a megfelelő „donor” felkutatása. Vagyis megtalálni a férfit. Persze itt nem arról van szó, hogy valakit keresni aki alkalmas gyereket csinálni, hanem olyat keresni, aki alkalmas arra, hogy utána vigyázzon a családra, tanítsa és vezesse őt és az egész utánuk következő „dinasztiát”.

Manapság itt vérzik el a dolog, mert mikor egy férfi nincsen tisztában azzal, hogy igazából egy nő főleg ezt keresi, mondjon, vagy csináljon bármit is, akkor nem fogja megérteni a tetteit, a motivációját, hanem csak arra fog gondolni, hogy hát ő egy nő, én egy férfi vagyok, akkor had szóljon a dolog.

Egy nő viszont képtelen ilyen amolyan had szóljon a dolog alapon működni, mert ő keresi a gyermekei apját. Méghozzá folyamatosan, mindenkiben. Amikor pedig megtalálja, akkor megfogan. Sokszor van, hogy nők azt mondják, hogy nem akarnak gyereket, vagy meddők, de igazából ez egy belső dolog. Amikor meg van a kapcsolat, vagyis a bizalom, akkor minden rendben fog menni. Vagyis a férfi és a nő egyesül, a nő meg fogan, megszületik a gyerek, és utána ők egy család. Elvileg…

Milyen férfit keres a nő…

Elsősorban ugye olyat aki megoldja a problémáit. Gazdagot, okosat, szépet, kedveset, figyelmest stb. Gondolhatnánk. Pedig hála Istennek ennél sokkal egyszerűbb elv alapján dőlnek el a dolgok. A nőknek semmi másra nincs szükségük, mint egy férfira, aki tudja, hogy mit akar. Vagyis vannak céljai, és aktívan tesz azért, hogy el is érje ezeket. A nőknek igazából semmi más lényeges szempont nincs a megfelelő “donor” kiválasztásánál, minthogy az a valaki magabiztos és céltudatos legyen.

Ehhez persze fel kell nőni és tényleg tudni, hogy mit is akar az ember, mert ha csak úgy csinál, mintha tudná mit akar, akkor gyorsan ki fog bújni a szög a zsákból. Hiszen ha a férfinek fogalma sincs arról, hogy valójában mi is az ő dolga ebben a világban, hogy miért is fog küzdeni egész életében, akkor kiég belőle a kudarcok folyamán a lelkesedés és akkor természetesen még a nyakába szakadnak azok a problémák is amiket meg kéne oldania a nőnek, aki meg ugye gyereket akar, vagy rosszabb esetben már meg is szülte őket, csak nem egy ilyen kiégett öreges mókusnak…

Mert felléphetnek problémák.
Egészen addig, míg tisztában vannak az egyének azzal, hogy ki kicsoda a kapcsolatban, minden rendben megy. Mert bizony, ha egy férfi nem tud férfi lenni, akkor a nő veszélyben fogja érezni a gyerekeit, női mivoltát és más után néz. Persze a férfi is más után nézhet, de neki ez inkább a megzabolázatlan elméjének köszönhető, míg a nőknél egyfajta legyőzhetetlen belső kényszer, a biztonság, a menedéket nyújtó férfi energia megtalálása után.

Vagyis, ha  azért lép be egy kapcsolatba egy fiú és egy lány, hogy akkor élvezzék egymás társaságát, érthetőbben a férfi élvezze a nőt, a nő pedig a férfit, vagyis őszintésebben kihasználják egymást, akkor nem fog működni a dolog hosszú távon. Ha viszont mindezen felül tudnak emelkedni, akkor képesek lesznek együtt egy családot alkotni és közösen megoldani az élet cifra furfangjait. Ha mind a ketten úgy tudnak gondolkodni, hogy szolgálni akarják a másikat, akkor fog működni. Ha meg nem, akkor nem…

A szolgai mentalítás…
A szolgai mentalítás hasznos lehet az élet más területein is. Hiszen a király is szolga. Szolgálja a népet, úgy, hogy vezeti őket. Hálásnak kell lennie, hogy a népnek ő lehet a királya. És a Guru is szolga. A Guru a tanítványait szolgálja a lelki tökéletesség felé vezető úton, hogy el juthassanak oda. A Guru is hálás, hogy a tanítványait szolgálhatja és megvalósításai nem vesznek el a susnyásba, hanem megoszthatja őket.

Mihelyst azonban valamelyik fél fel akarja venni az élvező szerepét egy kapcsolatban, abban a pillanatban kihasználja a másik felet, ami hosszú távon nem működik…

Sok szerencsét az élethez minden kedves bajtársamnak, akik ide jártok a harciszerzihez. És ha van valami más megvilágításotok, mondjátok bátran, ne csak én osszam az észt. :)