Menü

Mi van veled? Ocho Macho: Jó nekem


Mostanában sokan felhívnak, hogy mi van velem? Mi lenne? Jó nekem.

A minap egy nagyon régi, nagyon jó barátom hívott fel, hogy itt van Pesten, és ütközzünk már, mert régen dumáltunk. Tényleg régi, már általánosban is együtt nyomtuk. Együtt ültünk a kispadon, mert mind a ketten általában cserék voltunk. Nem voltunk legjobbak. Aztán ugyan abba a suliba mentünk tovább szakközépbe, ahol már mi voltunk az iskola kosárcsapatának a gerince. Meg együtt jártunk a Falcoba, a kadettba edzeni. Aztán sokat lógtunk együtt, meg sok közös barátunk volt, aztán sokat kalandoztunk egymással mindenfelé, a szakközép után is.

Dodó és Kisordas

Egy nap beleszeretett a gitárba, és addig gyakorolt, amíg a világ egyik legjobb gitárosa lett. Mind technikailag, meg szívre is. Persze volt egy rövid próbatévős korszaka, mikor hitetlen lett a magánytól, de aztán a jó szíve csak meg nyílt újra, és talán még jobb lett mint előtte volt. De én azért szeretem, mert bármikor, bármi volt az életben, mindig lehet és lehetett rá számítani. És bár én valószínűleg nem tettem olyan sok hasznos dolgot neki, mint ő nekem, azért azon kevesek közé tartozik, akiknek ha segítségre lenne szüksége az életben, egy szó vagy kérdés nélkül mennék, akár a pokolba is.

Szóval egy pár napja felhívott, hogy találkozzunk, és akkor térdig belegázoltunk a Dunába, meg beszélgettünk egy kicsit és mondta, hogy van egy zenekaruk egy pár éve, akikkel ma este lépnek fel, és meg hívott, hogy nézzem már meg. Mert hát mindig is adtunk egymás zenei, meg minden féle más véleményére. Én meg mondom, hát persze mért is ne, hiszen épp ráérek. :) A Zenekar az Ocho Macho, és bár lehet, hogy elfogult vagyok, de azt hiszem mindenük meg van ahhoz, hogy világhírűek legyenek. Voltam már életemben egy pár koncerten, meg Krisnásként is egy pár fesztiválon, de ekkora bulit, meg ilyen zenét, amit össze raknak nem nagyon hallani.

A csapat természetesen 4 Földimből (Szombathely) meg 4 Kőszegi srácból áll, akikkel már asszem mind láttuk egymást. De el kell mondanom, hogy Vasmegyéből 8 igazi kőkemény vasember. Már nem a keménység miatt, hanem egy 8 tagú zenekar, aminek mind a nyolc tagja igazi élő zenész, nem az a “tudok pár a kordot, csak nehogy melléfogjak, majd sokat gyakorlok” kutyaütő. És az egész, ahogyan fel volt építve, minden azt kell mondjam teljesen profi volt.

A Srácok, meg nem az a nagyképű sztárzenészek, hanem mind egytől egyig jó fej emberek, akikkel nem kell megbeszélni semmit kényszerből, akik nem akarnak semmilyen különös figyelmet, csak adják amijük van, amihez értenek, és ha leülsz hozzájuk egy asztalhoz, pár perc múlva olyan, mintha mindig is ott ültél volna közöttük..

Most mennek amúgy meghívásra Madridba, megmutatni a Spanyoloknak, hogy kell a Spanyolul zenélni. (Vagy valami ilyesmi.)

Vagyis akkor jó, jó, jó, de jó nekem, mert olyan barátaim vannak, akiket nem érdekel, hogy mit dönt néhány ember, milyen bélyeggel próbál meg felcímkézni, hogy azt hihesse ettől a bélyegtől majd valami megváltozik. Mert akik így is barátok, nem azért a barátaim, mert vagyok valaki, hanem azért, ami vagyok… Azt hiszem ez az a dolog ami ennek a pár embernek nem fog megadatni. amíg úgy gondolkodnak ahogy. Mert igazi barátokat nem lehet pénzel, hatalommal, vagy pozícióval megvásárolni.

Szóval, bár a róluk készült videókon semmi nem jön át az élő hangulatból,  (Sőt nekem még gagyinak is tűnt az egész produkció a webes megjelenés és hangzáson át. Persze élőben az egyik legdurvább zenekar akiket láttam)) azért csak be teszek ide egy számot, mert most csontra én is így érzem magam. Szóval ahelyett, hogy felhívnál és megkérdeznéd, hogy mi van velem, ezt hallgasd.

Küldöm sok szeretettel, főleg Prithvipatiprabhunak-e blog leglelkesebb olvasójának, aki áldásos közreműködésével bearanyozta a Templomban eltöltött  imént elmúlt egy évemet, meg mindenki másnak akitől támogatást, vagy jó szót kaptam az efféle élethelyzetekben is:



http://ochomacho.hu/