Menü

Miért? 3.rész


Eart, a föld
Zenei aláfestés a bejegyzéshez:


 
A létezés hullámai újabb dimenziókapuk elé vezetnek és zárjuk rég nem látott próbák elé állítják az embert. A kulcs persze ott van valahol mindig a környezetben, csak nyitottnak kell lenni és nem a zsebemben keresni nyolcadszorra is. (Mert ott ugye nincs)  Hiszen csak körül kell nézni és minden megoldás mindig ott van körülöttünk. Persze ehhez sokszor le kell hajtanunk a fejünket, hogy a földet lássuk, vagy akár le is kell térdelnünk, hogy fel bírjuk venni őket. Nyakassággal, vagy különféle gerincproblémákkal persze nehéz ilyen manővereket kivitelezni. A magam részéről igyekszem egészségesen élni, főleg, hogy a test melynek rabjaként mindezt látom már nem az én tulajdonom, hanem lelkitanítómesteremé.

Ninjutsuzok, így nem probléma, hogy a földön kell kúszni-mászni, mert értem, hogy ha lőnek, akkor bizony a legjobb  ha az ember közben minél kisebb célpontot képez a lövész szemében. Persze aki a szép tiszta ruháját félti, az könnyen frusztráltá válhat, hogy koszos lesz és hogy fog így kinézni, de azt gondolom, hogy szívesen kúszok mászok is akár az Isten felé, csak megállnom ne kelljen, mert akkor utol ér a vég.

Mert a vég jön, üldöz minden pillanatban mindenféle formában. Átmentem már egy két dolgon az életben és azt gondolnám, hogy újra nem kell majd megint azokon a kapukon, vagy ahhoz hasonlókon átlibbennem, de valahogy mindig úgy alakul, hogy újra és újra beleszaladok ugyan azokba a próbatételekbe, csak egész más szinteken mint annak előtte.

Valami olyasmi ez mint a harcművészet, vagyis mint a Ninjutsu. Van néhány alap elv, meg alap technika, megtanuljuk, megértjük őket, aztán utána egész életünkben ugyan ezeket az alap elveket és alap technikákat értjük meg egyre jobban és mélyebben. Nincs új nagy varázslat, hanem mindig csak ugyan azokat az egyszerű alapelveket kell alkalmazni az élet hozta egyre színesebb helyzetekben…

Mert hát az ajtó az csak ajtó marad és hát csak vagy egy lapja, meg zsanérja, zárja meg kilincse. Berúgni nem túl bölcs ötlet, hiszen akkor nem tudja maga után az ember becsukni és a huzat ami a nyitott ajtón marad, könnyen kifújhatja a szobából. Szóval bár néha egyszerűbbnek tűnik pusztítani, rombolni az előrehaladás érdekében, mégis csak bölcsebb dolog megtalálni a dolgok megoldását és megoldani a problémákat, mint elpusztítani, törölni őket.

Azt gondolnám, hogy már ezen meg azon rég túl vagyok és nem érinthet meg, s örömmel konstatálom a tényt, hogy könnyedén teszem túl magam olyan nők társaságának a lehetőségén, akikért néhány évvel ezelőtt akár az egyik karomat is oda adtam volna. Hogy a következő pillanatban recsegő-ropogó elmével igyekezzek menedéket venni a Mahamantránál, hogy ne zavarjon tovább az olyan nők társaságának lehetősége, akikért nem csak a karomat, de akár az egyik lábamat is oda adnám.

Mindig van jobb és mindig van mindennél magasabb rendű. Egészen a végtelenig. Vagyis Sri Krisnáig. Ő Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden tulajdonság forrása. Ő a leghíresebb, a legerősebb, a leggazdagabb, a legbölcsebb, leglemondottabb, és a legszebb. Onnan tudni, hogy Ő Isten, hogy ezeknek a  jó tulajdonságoknak, ráadásul egyszerre mind a hatnak a birtokában van.

Így bármi vonzót találok, újra és újra egyre mélyebb értelmet nyer Krisna nevének jelentése: Mindenkit vonzó. Hiszen bármi ami vonzó, az nem más mint az ő potenciáljának a megnyilvánulása. Ez egy nagyon egyszerű alap elv. De egyre mélyebben és mélyebben megérteni bizony sok kitartást és törekvést igényel. Mondhatni végtelent…

Sri Krisna

Gauranga