Menü

Miért is nem vagyok Krisnás???


Többen kérdezték tőlem, hogy ebben a videóban miért mondom azt, hogy nem vagyok Krisnás. Ezért most szeretnék válaszolni erre a kérdésre. A legegyszerűbb válaszom persze az, hogy mert nem és kész. De ugye ezzel az agyasokat nem lehet lefoglalni, így egy pár dologra szeretnék rávilágítani.

Szeressétek egymást. :)

Ez nem egy kritika!
Szeretném leszögezni, hogy ez az írás nem a Magyarországi Krisna-tudatú Hívőkről, vagy az ő közösségükről, vagy ellen szól. Hanem egészen egyszerűen csak egy jelenségről, amivel nem tudok, nem vagyok hajlandó azonosulni.

Akkor mi is ez?
Mikor kijelentem magamról, hogy nem vagyok Krisnás, akkor meg szoktam kapni, hogy micsoda egy gyaur kutya vagyok, hogy nem vállalom fel  a hitemet, meg a lelki tanítómesteremet, meg az Isten testvéreimet stb.

Szóval szeretném elmondani, hogy mindezen vádak ellenére is bátran és teljes szívemből állítom, hogy nem vagyok Krisnás, és azon kívül, hogy 8 évig próbálkoztam (5kirúgással) Krisna hívő szerzetesként élni, már semmi közöm a közösséghez és igazából konkrét kapcsolatom sincs velük. Természetesen mivel vannak ott is barátaim, mint emberek, akiket nagyon sokra tartok, tisztelek becsülök, ezért néha találkozok velük, illetve ha meghívnak egy-egy rendezvényre, szívesen elmegyek. Mint például a Legutóbbi Ratha-Yatra fesztiválon.

És ezzel a kijelentésemmel meggyőződésem, hogy nem tagadtam meg senkit és semmit. Hiszen az előző nagy tanítók (ácháryák) tanításaiban sem találtam olyan kifejezést, szó összetételt, miszerint nekem Krisnásnak kéne lennem. Én, Horváth Ádám a Brahma-Madhv-Gaudiya-Vaisnava Sampradáyába kaptam beavatást lelki tanítómesteremtől, Srila Sivaráma Swami-tól. Vagyis, egy olyan Lelki tanítómesteri láncolatnak vagyok a tanítványa, mely a teremtés kezdetétől fogva töretlen és a tudás az idők kezdetétől száll szépen alá mesterről tanítványra. Ebben a Tanítványi láncolatban a Kisora dasa nevet kaptam, melyet csak ritkán használok, de ennek egy át olvasata a kisordas nick nevem, amit használok itt a neten néha itt ott…

Külsőségek?
Aztán akkor szokták kérdezni, hogy akkor miért a frizurám, meg miért énekelem a maha-mantrát? Erre pedig a válasz az, hogy a frizurám mielőtt találkoztam a Krisnásokkal, már akkor is ilyen volt. A maha-mantra, pedig egy nagyon különleges meditációs gyakorlat amit bárki énekelhet, nem csak azok akik állítólag Krisnások. Én igyekszem magam megkülönböztetni azoktól az emberektől akiket Krisnásoknak hív a köznyelv és akikről bármennyire is sajnálatos, de egy elég negatív kép alakult ki manapság. Többek között ezért hordok szakállat is. Szeretnék mindenféle formában elhatárolódni, attól függetlenül, hogy jó a kapcsolatom velük és nagyon tisztelem őket.

Akkor mégis miért?
Egészen egyszerűen olyan dolgokért, mint például amit Gauranga Prabhu írt a blogjában. Ez nem egy egyedi eset, vagy egy egyedi történet, hanem sajnos elég gyakori szituáció. Gauranga prabhu írt egy elég érdekes hangvételű bejegyzést GauraNáráyana prabhuról, majd azt fényképpel, névvel, meg címmel kitette a blogjába.

A történet teljességéhez hozzá tartozik, hogy Gauranga prabhu is, és GauraNáráyana prabhu is ugyan ahhoz a tanítómesteri láncolathoz tartoznak mint és, sőt a lelki tanítómesterünk is ugyan az a személy.

GauraNáráyana pr, akit csak Baktai Ádámként ismer a nagyközönség, kint tanult indiában egy kolostorban, ahol egy nagy tudású mester tanít, akit természetesen Gauranga prabhu is elfogad. Ez a kolostor egy olyan helyen van, ahol a Brahma-Madhv-Gaudiya-Vaisnava Sampradáya egy nagyobb közössége él, egy Mayapura nevű helyen, ami egy szent helynek számít.

Időutazás

Nem is olyan régen, beavatták ezen a helyen egy hatalmas templomban Isten Panchatattva formáját. Ez 5 hatalmas, 2,5-m magas murti formát jelent, melyeket nagyon különleges nemesfém ötvözetből készítettek el. Éveken át készítették a mesterek a különleges murtikat, melyekhez fogható, nemhogy a bolygón, de talán az egész univerzumban sincs.

Ebben a pillanatban ugyan ezen a helyen a világ legnagyobb templomát építik, hogy az adjon otthont Sri Krisna, Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ezen különleges kegy inkarnációjának.

Mikor a Murtik felállnak az oltárra, hogy az emberek rajtuk keresztül könnyebben megtalálhassák a szívükben istent, akkor azok az emberek, akik ebben a különleges városban élnek, emlékeztek, hogy volt pár éve egy különleges ember ott aki kiemelkedően elsajátította a védikus tudományokat és egy nagyszerű ember, aki egy nagy tudású bölcsnek számít a közösségben. Ez az ember egy magyar ember, de az indiai bennszülöttek, akiknek sok-sok ezer éve ez a hitük vallásuk, kultúrájuk, tudásuk, életük, úgy gondolták, hogy őt kell elhívni, hogy ezeknek a különleges murtiknak a beavatási ceremóniáját ő képes talán egyedül levezényelni.  Ez az ember nem volt más, mint Baktai Ádám, Gaura Náráyana Prabhu.

A különlegesen szent város, Mayapura lakói ezért levelet írtak neki, összedobták a repülőjegyét, és elhívták őt erre a különleges szertartásra, hogy vezényelje már le. Azért emlékszem arra, hogy ez egy nagyon különleges ceremónia volt, mert pont akkoriban kezdtem el ismerkedni a védikus tanításokkal, és a napi alap meditációkon kívül plussz meditációkat is végezhettünk, hogy elnyerjük ezen különleges Murtik az Úr Caitanya és csapata kegyét.

Sri Sri Panchatattva

Időutazás vissza napjainkba.
Aztán pár éve nekem sikerült valahogyan személyesen is megismerkednem Baktai Ádámmal, méghozzá egy sérülésből kifolyólag, egy gerinc sérvet kaptam amivel aztán egy hónapig feküdtem, és két évig fájt, mikor eljutott híre hozzám, hogy mindent gyógyít. Így felkerestem és miután a találkozás folyamán egyből át jött, hogy igen ő az aki valóban meg tud gyógyítani, ráadásul egy Japán módszerrel, megkértem, hogy had tanuljak tőle. Így kezdtem el foglalkozni 2007-körül a Zen Sihatsuval, ami tulajdon képpen nem más mint a Japán fájdalom mentes csontkovácsolás, illetve sokkal több ennél. Ezen az oktatáson belül kezdtem el szintén Gaurá-tól kapott út mutatások alapján a Reikivel foglalkozni. Valamint rengeteg nagyon durván sok mindent tanultam tőle.

De a legfontosabb az volt, hogy ő volt az az ember, aki mikor azok akiket Krisnásoknak hívnak kirúgtak 5-ödször is, hogy lábam sem érte a földet, azt mondta, hogy nyugodtan lakhatom a házában, a Gauranga Prabhu blog bejegyzésében szintén megemlített Bhakti kutirban (szeretet háza) ameddig csak jól esik. Ráadásul ingyen, csak úgy szeretetből.

Szavakkal nem tudom leírni azt a minőségű szeretetet és tudást amit Ádámtól láttam tanultam és aminek következménye képpen úgy döntöttem, hogy a Bhima Dojo szeptembertől itt fog működni üzemelni, ebben a szeretetteljes és minden kérdésre válaszolós hangulatban.

Akkor hova is akarok kilyukadni?
Hát egészen egyszerűen oda, hogy Gauranga prabhu cikkét és GauraNáráyan pr reakcióit olvasva csak az az egy dolog jön át, hogy ez egy teljesen jó döntés és hozzá állás részemről, mert úgy látszik a Krisnások, azok így néha meg makkannak (zisztelet a szektarianizmustól mentes kivételnek), hogy az olyan nagyszájúak mint én elmesélhessenek ilyen történeteket mint a fenti.

Akkor miért mész a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolára?
Kérdezték többen is, hogy mi a helyzet a felvételimmel. Szóval már több helyen is megírtam, hogy igen sikerült a felvételi és elvileg akkor szeptembertől főiskolás leszek ebben az intézményben. És legfőképpen azért, mert itt úgy gondolom, hogy nem Krisnások tanítanak, hanem olyan Isten testvéreim, akik szintén a Brahma-Madhv-Gaudiya-Vaisnava Sampradáyához tartoznak és azon elvek és tanítások szerint élnek és cselekszenek, valamint ezt a tudást adják át másoknak. Mint majd most talán nekem is, ha képes leszek befogadni.

Végkövetkeztetés
Mikor valakinek van pénze, meg hatalma, kap elismerést, akkor könnyen belesétál a büszkeség csapdájába és ilyenkor meggondolatlanul tesz vesz, beszél, mert a hamis büszkeség elvakítja és a vélt sérelem dölyfössé teszi. Azért tudom, hogy így van, mert nap mint nap megtapasztalom ezt a saját életemben, hiszen én is rendkívül ostoba és büszke vagyok.

Az Úr Caitanya, akiról meg a cimboráiról a fenti történetben szereplő murtikat formázták hátrahagyott egy verset, a Siksastakam-ot, melynek az egyik verse így hangzik:

trinad api su-nicena taror iva sahisnuná
amániná mána-dena kirtaniyah sadá harih

„Énekeljük az Úr szent nevét alázatos elmével, s gondoljuk magunkat jelentéktelenebbnek az úton heverő szalmaszálnál. Legyünk türelmesebbek, mint egy fa, és minden hamis tekintélyérzettől mentesen legyünk kész minden tiszteletet megadni másoknak. Ilyen állapotban örökké képesek leszünk énekelni az Úr szent nevét.”

Azt gondolom, hogy egy jóga oktatónak, aki ráadásul még a védikus írások tanulmányozásával is foglalkozik, valamint ismeri a Jóga legmagasabb szintjét, a Bhakti-Jógát, a Szeretet és az odaadás jógáját, neki érdemes elgondolkodnia nem csak azon, hogy mit ír le más tiszteletre méltó, nagy tudású Vaisnavákról, hanem, hogy mit mond, vagy gondol róluk, vagy tesz ellenük. És itt most nem erre az egy konkrét esetre gondolok, hanem a múltban bekövetkezettekre is…

Én kérek Bocsánatot.
Ezt a bejegyzést nem bántásból, vagy sértő szándékkal írtam, hanem csupán azért, mert két általam nagyon tisztelt és nálaménál sokkal nagyobb tudással rendelkező személy közti nyilvánossá fajult nézeteltérésről van szó, ahol mind a kettejüket, de az egyiküket sokkal jobban, mesteremként, tanítómként, barátomként  tisztelem, szeretem.

És legfőképpen, mert mindkettejüket meghívtam a legújabb transzcendentális gaztettemre, a Mantra-Jóga Piknikre, és szeretném, ha ott már röhögcsélve egymás szájába tömködnék a gulabjamunt, vagy csamcsam-ot (különleges Indiai édességek) ahelyett, hogy ezt a szívet és lelket mérgező hangulatban kóstolgatnák egymást.

Befejezés
Egy nagyon kedves Vaisnava barátom néhány éve megosztotta velem azt a mondatot, amit a Lelki tanítómestere a beavatása után, mint hátralévő életében követendő elvet határozott meg:

„Soha ne az embereket kövesd és az ő tanításaikat, legyenek bárkik is. Mindig az előző Ácháryák (nagy tanítók) által kijelölt úton járj, az ő lábuk nyomában.”

 

Az a javaslatom, hogy akkor mostantól lehet bocsánatot kérni. És ha nem megy, akkor igazi komoly problémával találkoztunk. :)