Menü

Miért ne tenném?


– Nem az a kérdés, hogy miért? Akkor mi a kérdés? –kérdezte a kissé összezavarodott alak.

bohócka. Miért ne?

A másik csak kedvesen és nyugodtan figyelte őt. Már sokszor mondta sok mindenkinek azt amiről ismét beszélni fog.  Hiszen megint elő került egy kérdés. Egy kérdés, ami újra és újra elő kerül azoktól akik figyelnek rá és nem értik tetteit, döntéseit.

Szóval a kérdésnem az, hogy: Miért? A kérdés az, hogy: Miért is ne?

De ezen komolyabban el kell gondolkodnia azoknak akik sokat agyalnak, mérlegelnek dolgokon. A mérlegelés mindig a félelemből jön. Abból a félelemből, hogy melyik utat válasszam, melyik a kedvezőbb számomra. Természetesen fontos, hogy mindig átgondoljuk életünk nagy lépéseit, de azon rágódni, hogy melyik lesz a jobbik, és utána mikor választottam azon morfondírozni, hogy vajon jól döntöttem-e nem túl hasznos dolog.

Igazából mindannyiunknak van egy segítője. Ott van a szívben és folyton súg. De ha nem ápoltunk vele túl mély kapcsolatot, akkor nehezen foglyuk meghallani. Mert súg még rajta kívül oly sok más dolog is. Ha igyekszel harmóniában élni mindennel ami körbe vesz, akkor bár néha úgy tűnhet, hogy rossz neked, végül is mindig minden úgy alakul, hogy fejlődj. Viszont amíg úgy gondolod, hogy rossz neked, addig csak abból a szempontból amiből úgy gondolod, hogy rossz neked, addig egyre rosszabb és rosszabb lesz, egészen addig, míg el nem jutsz arra a pontra, hogy ne érdekeljen, és ha fölé nem is emelkedsz, legalább elkülönült leszel a problémától. Csak egy szemlélő. A jobbik az, ha át tudod fordítani a problémát, megoldássá, a szomorúságot örömmé, a gyűlöletet szeretetté.

De ehhez le kell győzni a félelmet. A legnagyobb félelmet, amit anyáinktól kapunk, hiszen az életünk kezdeti meghatározó szakaszán ők azok akik azzá tesznek amiből aztán később indulunk. Ők azok akik belénk nevelik azt, hogy mindig látszani akarjunk valaminek, valakinek. Mert nekik fontos, hogy mivé lesz a gyermekük. Na meg persze ha fontos anyáinknak, akkor fontos lesz apáinknak is, hiszen mégis csak együtt élnek. (normális körülmények között) Ennek pedig egyenes következménye, hogy fontos lesz nekünk is, hogy miként tekint ránk a társadalom, a szomszéd, a tanár, az utca embere, stb. Ők mind a mi bíráink, akikbe a család ugyan úgy bele nevelte azt, hogy látszani akarjanak valaminek.

Mikor pedig a társadalmat nem a vallásos elvek szerint kalibrálják, vagyis nem az alapján dől el, hogy ki hová tartozik benne, hogy ki milyen közel van Istenhez, és kinek milyen jó tulajdonságai vannak, hanem az, hogy ki tud jobban eltiporni másokat, vagy ki tud jobban helyezkedni, ki mivel tud lekenyerezni embereket, akkor bizony nagy nehézségek lesznek azoknak az embereknek az életében akik Istent választották.

Mert egyszerre kell megfelelniük két társadalom elvárásainak. Ez egy bizonyos szintig működik is, de vannak olyan pontok, ahol bizony az idő előre haladtával komoly ütközési pontok lesznek. És akkor itt jönnek annak a problémának a forrásai amiről eddig beszéltem. Azok a kétségek,  gyötrelmek amik abból fakadnak, hogy egyszerre akarunk megfelelni két ellentétes irányú dolognak. Ha két út egymás mellett halad, de nem tökéletesen párhuzamosak és lehet, hogy csak egy ezred millimétert térnek el 10 méterenként, ami szinte alig észre vehető, egy bizonyos távolság után azonban, mivel ezek az apró dolgok össze adódnak, olyan messzire kerülnek egymástól, hogy nem lehet mind a kettőn járni.

Éppen ezért fontos, hogy fel vegyük a kapcsolatot a legjobb cimboránkkal, aki a legjobbat akarja nekünk mindig és megpróbáljunk hallgatni azokra a dolgokra amik nagyon erősen jönnek. Vannak olyan lépések, amiket meg kell lépnünk. Ahol nem az a kérdés, hogy miért, hanem az, hogy miért is ne tennénk meg. Mert ha nem tesszük meg, akkor csak örökké azon fogunk rágódni, hogy mi lett volna-ha…

Néhány példa:
– Elolvassam ezt a könyvet?  – Miért ne olvasnám el?
– Merjek táncolni mások előtt?  – Miért ne táncolnék?
– Tetszik egy fiú/lány meg merjem mondani neki?  – Miért ne mondanám?
– Merjek hangosan énekelni?  – Miért ne énekelnék?
– Elmenjek edzésre? – Miért ne edzenék?
– Merjek hangosan imádkozni? – Miért ne imádkoznék?

Meg még van sok-sok-sok minden, ami nap mint nap történik és amik miatt nap mint nap gyötrődünk, amik miatt nem tudunk boldogok lenni. Szóval ha valamit szeretnél meg tenni, és valaki megkérdezi, hogy miért teszed ezt, akkor erre a kérdésre ez a kérdés a válasz:

Miért ne tenném?