Menü

Mindenkitől tanulni…


  A múlt héten olyan dolgok történtek, amiket majd jövő év elején fogok csak leírni, akkor is csak abban az esetben, ha az események úgy alakulnak, hogy meg oszthassam azt itt is. (Mert addig csak szájtépés lenne…)

  Hétvégén sok minden történt…

Vrajavási

  Itt volt Govinda pr. Vrindavanából, akiről már írtam az indiai beszámolónál és nagyon nagy bhajant tartott. Aztán elment a hangja és mindenki kiment a templomszobából miután a leckének is vége lett, így nem maradt más hátra, mint nekem kellett megtartanom életem első Goura-árati-kirtanját. (Elég széthullott, volt és sokan ki is mentek az öregek közül…, de hát egyszer mindent el kell kezdeni.) ;D

 

Nem csak Ninjutsu…

  Rájöttem, hogy úgy mint a harcművészetben, ugyan úgy van mindenhol amolyan kocka mentalítás. Mikor bele vagy ragadva abba, hogy valaminek mindenképpen ilyennek, meg ilyennek kell lennie, különben nem jó és nem működik. Ez egy amolyan hibakereső mentalítás és ránk magyarokra meg főleg jellemző. Szóval sok dojoban jártam már, sok elismert és kevésbé elismert emberrel beszélgettem, de valódi tudást, csak azok hordoztak mindezek közül, akik megtanulták mindenben és mindenkiben a jót látni. Azok, akik csak a hibakeresésre és az (Hogy finom legyek) ürülékkel való dobálózásra képesek, csak vesztegetik az idejüket, mivel nem abba az irányba haladnak, amerre gondolják, hogy haladnak. Ez egy nagyon fontos dolog úgy gondolom nem csak a harcművészeteket gyakorlóknak, hanem az élet más területein tevékenykedőknek is. Mindazon által nem ítélhetem el ezeket az embereket, hiszen akkor ugyan azt tenném, mint amit ők maguk.

 –

„Mindenkitől lehet tanulni. Valakitől azt hogy hogyan, valakitől meg azt, hogy hogyan ne csináljam a dolgokat.”

 De a „Jó pap holtig tanul” mentalítás, mindkét esetben egy alap dolog. Mert mikor az ember elhiszi magáról, hogy ő a mester, akkor Isten fölébe szeretne kerekedni. Ilyenkor büszke, dölyfös és felettébb felfuvalkodottá válik. (Magamról beszélek…) 

  Szóval vissza térve a kockákhoz, ha valaki kockamódra tanul meg mondjuk egy ütés kombinációt, vagy egy más technikát, akkor azt tudni fogja, de nem érezni. Ha azt hiszi, hogy tudja, akkor büszke lesz és meg áll a fejlődésben, vagy csak nagyon nehezen fog haladni. Ha valaki el jut oda, hogy érzi de lenézi azokat, akik még nem, vagy azt gondolja, hogy most már tényleg tudja, akkor megint csak beleesett az imént említett hibába és ismét csak saját büszkesége áll önnön fejlődésének útjába. A harmadik fokozat, mikor már tudja, érzi, és ezt át is képes adni másoknak. Az ezen belül lévő legjobb fokozat pedig az, mikor úgy tudja átadni másoknak, hogy azok könnyűszerrel átmennek az imént említett csapdákon és még ezek után sem lesz büszke és képes marad tanulni akár a saját tanítványaitól… A negyedik pedig, mikor valaki mindezt meg is érti és gyakorolni is képes… (Én is ide szeretnék eljutni, csak a szennyes szívem áll az utamban…)

Sétáló

  Hozott Eger dicső városának vezetősége, nem jellemezném milyen mentalítású emberek befolyásolására egy olyan rendeletet, miszerint nem lehet koldulni, meg semmit sem árulni a sétin. Ma edzésen voltam Gyöngyösben és Lajos meg Peti mentek a törzshelyemre és ennek a határozatnak hirdetőiként a közterületesek mondták nekik, hogy menjenek el onnét, vagy feljelentés lesz… Alázatosak voltak…

  Én nem vagyok az. És különben is az alkotmányban lefektetett jogom hittérítést végezni mindenféle közterületen. Mert nehogy már néhány politikus megállíthassa Isten szent neveinek a hirdetését. Nehogy már néhány … alak megvonhassa az emberektől azt, hogy hallhassanak Krisna dicsőségéről. (Igen, lehet, hogy kicsit dühös vagyok… 😉 ) Mert nehogy már  ne részesülhessenek a feltételekhez kötött élőlények (velem az élen) a Harinama Sankirtana Yagja áldásában…

  Akkor hát azt tervezem, hogy holnap kimegyek és kicsit elbeszélgetek mindenkivel, aki mégis valami efféle dologra próbálna meg kényszeríteni. Még az se gáz, ha megbüntetnek, mert azt meg nem fizetem ki, mert ugye szegény szerzetes vagyok, magán tulajdonnal nem rendelkezem, így hát le fogom ülni. Megyek a sittre és akkor onnét fogok blogolni. (Tényleg börtönblogot nem tud valaki?) Leülöm a büntetést, aztán vissza állok a sétire és folytatom. (Lehet, hogy újsághír lenne belőle. :)

  Na mindegy, efféle gondolataim vannak, de még azért holnap egyeztetek Caitanya prabhuval. ;D .  Ezt a végét, most itt csak hirtelen felindultságomban írtam, de ha kapok lehetőséget lelki vezetőimtől mindezt végbe vinni, akkor rajtam ne múljon, had induljon be a börtön prédikálás… :)))

 

Gouranga!

Harinama Sankirtana Yagja ki JAYA!