Menü

Mint amikor Krisna úgy meglökte Rádharánit a hintában, hogy az elrepült…


Na akkor itt és most szeretném elejét venni a háborúnak, ami egy ismételten jól sikerült bejegyzésemnek köszönhető. Igen, igen Az őszinteséget meddig lehet színlelni címűről van szó. Azért sikerült jól, mert mindjárt más honlapok is elkezdtek foglalkozni vele, sőt a kommentek száma is igencsak gyorsan megugrott. Barátaim és ellenségeim egyaránt ráharaptak, pedig nekem igazából egyikből sincs, csak az idő és a tér hatására, néha vannak olyanok akik egyiknek, vagy másiknak érzik magukat.
hinta Krisna

Barátok
Valójában azonban sok-sok barátom van. És azt is el mondom, hogy kik azok. Azokat tartom az igazi barátaimnak, akikkel gyakran találkozom bhajanban, vagy kirtanban, vagy reggelente együtt japázunk. Akik törekszenek a maha-mantra minél minőségibb éneklésére és erre buzdítanak, inspirálnak engem is. Ők az én igazi barátaim és jó akaróim.


Ellenségek
Meg persze akkor vannak az ellenségek, akik igazából nem ellenségek, csak lépten nyomon annak vélnek és ez főleg abból fakad, hogy ostobának, vagy hülyének néznek. Ami nem is baj, hiszen hülye és ostoba vagyok, de ezért még nem kéne haragudni, hiszen ők is tudhatnák, hogy a szent név kitartó éneklésével, egy napon majd okos leszek. :)

A képmutatást vajon meddig lehet színlelni?
Szóval jó páran úgy érezték, hogy ezzel a bejegyzéssel, egy nagyszerű vaisnavát sértettem meg. Néhányan úgy gondolták, hogy mikor ezt megírtam, akkor bosszút szerettem volna állni egy bizonyos bhaktán, és ennek a nézetüknek hangot is adtak.

Pedig az egész nem volt más mint egy egyszerű félreértés. Itt az egyházban folyamatosan történnek a dolgok és mivel elég komolyan kell venni a tudatosságot és ön analízist, így elég, ha az ember csak egy pillanatra lazít a gyeplőkön amivel az elmét kontrollálja, máris bekúsznak olyan vágyak, amiket előtte nem gondolt magáénak. És az egész önmegvalósdi an az izgis az, hogy ezeket a gyeplőket egyre szorosabban kell fogni, ahogy az ember halad az úton, különben ismét kilazulnak.

Magamat is nap mint nap kapom rajta, hogy nem vagyok elég szigorú magammal. Hogy kicsit konkrétabb legyek, nem arról van szó, hogy az ember a lelki fejlődés útján nem kap különféle teszteket és megmérettetéseket, hanem arról, hogy mihez kezd velük. Gyakorlatias példával élve nem az a kedvezőtlen a lelki élet szempontjából, ha észre veszel egy vonzó női testet, hiszen mindenfelé hemzsegnek, hanem az, mikor el kezdesz rajtuk meditálni, mi több elkezdesz elrendezéseket tenni, hogy az egyiket megkaparintsd.

És ez ugye a legnehezebb is talán mindjárt az összes próbatétel közül, amit rendszeresen, időről időre újra és újra túl kell élnünk, ki kell állnunk. Mert amíg anyagi testtel rendelkezünk, addig ez az anyagi test vonzódni fog az ellentétes nemű anyagi testekhez. Viszont van lehetőségünk ezt a vonzódást, kezelni, irányítani, terelgetni, vagy csak egészen egyszerűen nem azonosítani vele magunkat. Ehhez persze rengeteg lelki erőre van szükség, ami a leki gyakorlatokból, legfőképpen a Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare énekléséből jön.

Ha ezt nem csináljuk, akkor elő jön a kritizálási hajlam, aminek a következtében sértéseket fogunk elkövetni, amik az igazi ellenségei a lelki életünknek.

Szóval bár néhányan úgy gondolják, hogy ez a bejegyzés és a képmutatás egy konkrét személyről szól, itt szeretném leszögezni, hogy nem így van, bár az időzítés, mint ahogyan arra a figyelmemet felhívták sokakat erre engedett következtetni. Szóval ez úton szeretnék bocsánatot kérni attól a bhaktától, aki amúgy most tényleg gyengélkedik és amúgy tényleg kirúgott egyszer már egy templomból, hiszen bár nem állt szándékomban megbántani őt és azokat akik még mindig hisznek benne, úgy látszik mégis csak sikerült ismét félreérthetően fogalmaznom.

Természetesen aki csak tűzoltásnak gondolja ezt a bejegyzést, hát lelke rajta, de elmondom, hogy ha valóban egy bosszúálló bejegyzés lett volna ez amit írtam, akkor sokkal durvább dolgokat írhattam, illetve róhattam volna fel, amikbe nem lehet belekötni, hiszen szennyes elmém brutálisan a bosszú állásra van ráállva, ahogy már írtam egyszer.

Szóval továbbra sem szeretnék konkrét személyekről és szituációkról lehúzó hangulatban írni, mivel ezek a dolgok nem lelkesítenek senkit a szent név éneklésére.

Caitanya Caritámrita
És ezt a bejegyzést is azért írom, amiért :

Egyszer Rúpa Gosvami mikor egy kedvtelésben látta, hogy Krisna hintáztatja Rádharánit egy faágon, és úgy meglöki, hogy az sokszor körbefordul, és ezen nevetett. De ugyan ekkor a közelben járt egy sánta bráhmana, aki meg úgy értette, hogy rajta nevet sutaságán és rosszul esett neki, hogy egy ilyen fejlett személy kineveti.
Rúpa Gosvámi pedig ebben a pillanatban elvesztette a lelki látásmódját és többet nem nyilvánultak meg a kedvtelések előtte. Nagyon elszomorodott, főleg mert nem tudta mire vélni, hogy mi történt. Elment hát testvéréhez, Sanátana Gosvámihoz, hogy megkérdezze, mit tud tanácsolni neki egy ilyen szituációban, aki mondta, hogy biztos Vaisnava aparádhát követett el és ennek a következménye, hogy a lelki világ most nem nyilvánul meg előtte. Erre Rúpa Gosvámi mondta, hogy de hát úgy szokott vigyázni, meg figyelni, nehogy megsértsen bárkit is és nem tudja ki lehet az a vaisnava, akit megbánthatott… Erre azt javasolta testvére, hogy rendezzen egy nagy lakomát, amire hívjon meg mindenkit, és aki nem jön el, akkor attól kell bocsánatot kérnie.  Rúpa gosvámi így is tett és végül kiderült, hogy a sánta bráhmanát bántotta meg és el tudott menni hozzá, hogy bocsánatot kérjen…

Szóval  bár az én helyzetem a közelében sincs Rúpa Gosváminak, mégis hasonló szituációba keveredtem, hiszen egy teljesen általános dologról írtam, teljesen jó szándékkal, mégis  a körülmények hatására néhányan úgy gondolták, hogy megsértettem egy nagyszerű vaisnavát, akiről most néhányan azt gondolják, hogy nem olyan nagyszerű, mert történt vele egy két dolog.
Szóval bocsánatot kérek még egyszer.
 
ui: Csak egy javaslatot tennék a jövőre illetően, hogy mielőtt statáriumot hírdetne bárki is egy-egy bejegyzéssel kapcsolatban, mivel 2009-van így lehet, hogy akár fel is lehetne hívni és esetleg telefonon megkérdezni, hogy akkor most ez hogy is van, hogyan gondolom, és főleg, ha idősebb Istentestvéremről van szó, akkor meg nagyon örülök a kijavításnak, helyre igazításnak, hogy tanuljak valamit a vaisnava kultúrából. Már ha így egy családba tartozunk, akkor igazán kommunikálhatnánk egymással politizálás, meg háború helyett.
 
Gauranga