Menü

Mit láttam?


BBT.

  Szerdán itt volt a BBT egyik nagyfőnöke a templomunkban. Nagyon kedves személy és mesélt nekünk kicsit erről meg arról.

  BBT „Bhaktivedanta Book Turst"  az a „cég" akik nyomtatják a Krisna tudatos irodalmat és akiktől mi is rendeljük azokat a könyveket, amiket oda adunk neked az utcán, vagy amivel épp otthonodba kopogtatunk be, hogy te is részesülhess ennek a tudásnak az áldásaiban. :) Már régi meditációm, hogy szerezzek Japán nyelvű Bhagavad-Gitát, és végre ő azt mondta, hogy tud nekem ebben segíteni, mert elképzelhető, hogy hamarosan nyomtatni fogják… Jaya!

„Régi nagy Magyarország"

  Azután csütörtök este bepattantunk az autókba és átruccantunk Romániába, Nagyváradra…

  Utoljára 16-17 éve jártam ezen a vidéken, még kölök fejjel. Akkoriban a nagynéném a kőszegi nevelő otthon vezíre volt és egy romániai társ intézménybe látogatott el egy kis csoporttal vendégségbe, ahová én is mehettem velük. Szóval a nálam pár évvel idősebb „gyivis" gyerekekkel láthattam először a világnak ezt a részét. Ez még azt hiszem Chaucescu (asszem így írják) idejében volt és nagyon mélyenszántó élmény volt …

  Mikor leszálltunk a buszról egyből egy csapat kéregető gyerek rohant meg minket. A végtelenül poros és koszos utcákon omladozó házak ácsorogtak a repedezett utak mentén… Nem volt villany és ettől miután le ment a nap elég izgalmassá vált az utca, ahol ekkor előkeveredtek a bandácskák, ezért nem volt ajánlatos ilyenkor már kint tartózkodni. Aztán bementünk egy áruházba, ahol a potenciális vevőket kis csoportokba terelték össze, majd mivel itt sem volt világítás, egy-egy eladó elemlámpával körbevitt bennünket, megvilágítva a polcokat…

  Most egész más volt… Mondhatnám, ugyan olyan mint itt minálunk. Végül is a Globalizáció és a hitelrendszer bekebelezte ezt a részét is a világnak. Ugyanúgy különféle márkaboltok mindenfelé, tisztántartott utcák stb… Igazából csak az itt-ott fel-felbukkanó népviseletben járó romákról lehetett sejteni, hogy nem Magyarországon zakatol a Harináma. Mert amúgy meg mindenki beszél itt magyarul

Harinama-Sankirtan.

  Két napig harinámoztunk a városban én meg megnyertem a nagy kongánkat, amin szerencsésen dudára vertem a kezem. (Had szokja…) Persze komolyabb izomlázam is lett, mivel kicsit elszoktam a súlyától, meg az egész napos meneteléstől. De hát majd megint megszeretem… :)

  Szombat délután pedig a helyi művelődési házban, ahol szép tiszta volt a mosdó, volt folyékony szappan és papírkéztörlő is, (Nem úgy mint a határ innenső oldalán egy két helyen) tartottunk egy jó kis délutáni programot.

  Szóval Románia is csatlakozik hamarosan az Európai Unióhoz. Én meg elgondolkodtam, hogy milyen szomorú is, hogy az úgynevezett „fejlődés" nevében a fogyasztói társadalmi rendszer terjeszkedésének következtében egész népek kultúrája tűnt és tűnik el folyamatosan, és ha az ember valami más légkörre vágyik, akkor hamarosan már csak ha nagyon messzire megy, akkor fog ilyet látni… (Rosszabb esetben a tv-ben, vagy különféle archivumokban.)

  Szóval ne vegyetek fel kölcsönt, inkább éljetek egyszerűen… :) Ez a mai jótanácsom.  ;D

Gouranga!