Menü

“Mit tudhat hát, egy parányi tudós…?”


 

Ez a vers a Srimad-Bhágavatam 2.ének 6.fejezet 37.verse. Srila Prabhupáda magyarázatával. Ma ez volt a lecke.

 

37. VERS

 

náham na yúyam yad-rtám gatim vidur
      na vámadevah kim utápare suráh

tan-máyayá mohita-buddhayas tv idam

     vinirmitam cátma-samam vicaksmahe

 

Mivel sem az Úr Siva, sem te, sem én nem tudjuk megállapítani a lelki boldogság határait, hogyan ismerhetnék azt más félistenek? S mivel mindannyiunkat megtéveszt a Legfelsőbb Úr külső, illuzórikus energiája, csak ezt a megnyilvánult világot látjuk, saját lehetőségeinkhez mérten.

 

MAGYARÁZAT:  Sokszor említettük már a tizenkét kiválasztott hiteles személyiség nevét (dvddasa-mahájana), akik közül érdemeik alapján Brahmá, Nárada és az Úr Siva az első, a második, illetve a harmadik azok között, akik tudnak valamit a Legfelsőbb Úrról. Más rangosabb és alacsonyabb rendű félistenek, a gandharvák, caranák, a vidyadharák, az emberi lények vagy az asurák nem ismerhetik meg teljesen az Abszolút Úr, Sri Krisna energiáit. Az istenek, a félistenek, a gandharvák és társaik mind a felső bolygók rendkívül intelligens lakói, az emberi lények a középső bolygókon élnek, az asurák pedig az alsóbb bolygókon. Mindannyian rendelkeznek valamiféle sajátságos felfogással és elképzeléssel az Abszolút Igazságról, ahogyan a tudós vagy a tapasztalatra építő filozófus az emberi társadalomban. Mindannyian az anyagi természet teremtményei, következésképpen mindannyiukat megtéveszti az anyagi természet három kötőerejének csodálatos megnyilvánulása. E zavarodottságról tesz említést a Bhagavad-gita (7.13): tribhir gunamayair bhávair ebhih sarvam idam jagat — minden egyes élőlényt, Brahmától kezdve egészen a hangyáig, megzavar az anyagi természet három kötőereje, vagyis a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Egyéni képességeinek megfelelően mindenki azt gondolja, hogy az előttünk megnyilvánuló univerzum minden. A tudósok emiatt a huszadik századi emberi társadalomban szintén saját módszereik alapján számítják az univerzum kezdetét és végét. De mit tudhatnak ezek a tudósok? Még Brahmá is az illúzió áldozata lett egyszer, amikor azt gondolta magáról, hogy ő az egyetlen Brahmá, akit az Úr eláraszt a kegyével, ám később az Úr kegyéből megtudta, hogy túl ezen az univerzumon számtalan hatalmas Brahmá él rajta kívül az ennél sokkal nagyobb univerzumokban, amelyek együttesen alkotják az ekapád-vibhútit, vagyis az Úr teremtő energiája megnyilvánulásának az egynegyed részét. Az Úr energiájának háromnegyed része a lelki világban nyilvánul meg — mit tudhat hát egy parányi tudós a parányi agyával az Istenség Abszolút Személyiségéről, az Úr Krisnáról? Az Úr ezért azt mondja: mohitam nábhijánáti mám ebhyah param avyayam — ezeket a tudósokat az anyagi természet kötőerői megzavarják, s emiatt nem képesek megérteni, hogy e megnyilvánulásokon túl van egy Legfelsőbb Személy, minden dolog abszolút irányítója. Brahmá, Nárada és az Úr Siva egy bizonyos mértékig jól ismerik az Urat, ezért e nagy személyiségek útmutatásait kell követnünk, s nem szabad megelégednünk egy parányi aggyal és gyerekes felfedezéseivel, amilyen például az űrrakéta és a tudomány hasonló vívmányai. Ahogyan az anya az egyetlen, aki hitelt érdemlően azonosítani tudja gyermeke apját, úgy a Véda anya, amelyet olyan elismert szaktekintélyek, mint Brahmá, Nárada vagy Siva adnak át, az egyetlen hiteles forrás, amely az Abszolút Igazságról beszélhet nekünk.

 

AC. Bhaktivedanta Srila Prabhupáda

 

Gouranga