Menü

Most így:


A szeptember mindig érdekes és izgalmas újdonságokkal ajándékoz meg. A csodálatos az, hogy így 30 évesen nem nagyon lepődök már meg semmin. Egyszerűen csak tudomásul venni a dolgokat és menni tovább a sűrűjében, ez most az életem. Persze szeretném közben, ha mindenki szeretne, és én is szeretnék mindenkit szeretni, de mégis időről időre úgy járok, hogy nem tudom megadni mindenkinek azt amit szeretne.

újrakezdés

Csak azt tudom adni ami az utamba kerül. De megállni, másfelé menni nem tudok senki kedvéért. Ez egyszerre szomorú és csodálatos, de igazából ez csak egy kettősség amivel nem nagyon van értelme foglalkozni.

Én nem lettem más, csak picit. Nyitottam a világ felé, és mivel nyitottam, ezért a világ is nyitott. Nyitottam Isten felé, és Isten is nyitott felém. Ez mind nem az én érdemem, hanem a mestereimé, a tanítóimé, akik méltónak találtak arra, hogy szeressenek és ezt úgy fejezzék ki, hogy átadják a tudásukat. Amit én igyekszem a feléjük érzett legnagyobb tisztelettel ugyan olyan szeretettel átadni…