Menü

“Most így van. De volt idő, mikor másképp volt. A jövőt pedig talán nem ismerem…”


DayalNitay-VijayaGouranga
Vágyak
Aztán egyszer csak jött egy ötlet, hogy mi lenne, ha valahová közelebb költöznék a templomhoz. Mert bár arany életem van, hiszen kapok enni, ráadásul nem is akármit, hiszen napi közel 40 fogásból válogathatok, meg nyugodt csendes tetőtéri szobám van, egy kisvárosias nyugodt környéken, valahogy még sem vagyok elégedett…
Mert messze van Mátyásföld Csillaghegytől. A 2008-as évben egy kezemen meg tudom számolni hány mangala áratin voltam (Hajnali meditációs gyakorlat) és ez bizony nem kedvez a lelki életemnek, hiszen az igazi az volna, ha minden nap 4-kor tudnék kelni és jönni a bhaktákkal énekelni a szent nevet.

Aztán Kéne most már többször mennem a Butokuganba is tréningre. Hiszen az illem úgy kívánná, hogy miért is ne néznék be a Magyarország legmagasabb övfokozattal rendelkező mesterének edzéseire, amit ráadásul még bírok is, hogy a tanítványait már ne is említsem. Csak hát ugye mocskosul drága egy edzés, így a havi 10rugós díj elég meghatározó visszatartó erő.

Majd a következő, hogy mivel a lábam már úgy ahogy mozog, meg a Brazil mastre is visszatért néhány hete, kéne mennem Capoeirára is. Egy részről mert szükségesnek érzem azoknak az elemeknek az elsajátítását, másik oldalról mert hiányzik. Aztán ugye itt sem egy utolsó szempont, hogy 8rugó lenne ez is havonta.

Ráadásul márciusban jön Arnoud sensei akire már régóta kiváncsi vagyok, hó végén meg Itt tart szemcsit Dean sensei, akihez meg nagyon szívesen megyek, szóval éppen erősen gondolkodok, hogy miként lehetne mégis mindent össze „pászintan”, ahogy a jóféle kőműves mondaná és kijöjjek a pénzből amit jelenleg keresek.

Változás
Aztán egyszer csak találok egy csomag szemétnek ítélt magazint, amibe ingyenes tréning kuponok vannak a Butokuganba márciusra. Több se kell kivágom az összesből, hogy na akkor márciusra az ottani tréning díj megoldva.

Aztán jön egy lehetőség egy albérletre, és bár még csak egy öreg padlás helyiség, azzal a klasszikus öreganyós feelingel és még koszos, meg  poros, meg tégla falak vannak, nincs kész a szigetelés, az ajtó és az ablak helyén is csak egy lezser nejlon lengedez, mégis meglátom benne a fantáziát és megegyezek a tulajával, hogy segítek felpofozni és akkor ide költöznék.

Aztán kitalálom, hogy addig is de jó lenne valahová a közelbe jönni, hogy ne kelljen napi 3 órát utazni, hogy bírjak segíteni az építkezésen. Mire a következő pillanatban kapok egy jó lehetőséget, hogy néhány hétre ide költözzek a templomba.

Persze hétfő reggel mikor felkelek és szép nyugodtan élném a megszokott kis életemet, hogy majd valamikor meglépjem a tervezett döntéseket, felhív az öreg Gorni apó, hogy most van kocsi, most kéne költözni. S bár váratlanul és a szitu, de nem felkészületlenül, hiszen már kezdek hozzá szokni az „egyiknapról a másikra minden másképp van élethez”… Szóval összepakolok és röpke 3 óra múlva már a Budapesti Templom lakója vagyok és csak egy kósza emlék az előző egy év Mátyásföldön töltött létem.

Saját szobám van a templomban, nettel, meg mindennel. Patent az egész. Tudok dolgozni, reggeli programra járni. Mindenki nagyon kedves és igazából el sem hiszem, hogy efféle alakulást vettek a dolgok és képzeletben fog csikorogva figyelek, nehogy felébredjek véletlenül, vagy vissza kerüljek abba a másik, „szerencsétlen” dimenzióba.

Feladni a kényelmet
Szóval feladtam ismét a kényelmes kis jól megszokott életemet, mert már untam kissé, meg mert így tűnt jobbnak. S bár most is kényelmesek a körülményeim, az új szituációkhoz és az átmeneti élethez való folyamatos alkalmazkodás, plusz a másodállásban tetőtér-beépítő kisiparosként dolgozás rendesen megterhel. Ami nem gond, mert pont be akartam kicsit keményíteni az edzéseket. Krisna elrendezte. Küzdhetek az elmémmel, a fáradtsággal és a korosodó testem váltakozó képességeivel.

„A gyár”
A VegaFOOD is hamarosan nagyobb konyhába kell költözzön és akkor ott már nem biztos, hogy lett volna lakhatási lehetőség, így viszont most könnyebben keresünk nagyobb helyet a konyhának. Mert ettől a héttől bizony az egész étlapunkat rendelheted az országban, és ez bizony megugrasztotta a darabszámot.

Most bármikor
lemehetek a murtiknak bhajanozni. Hamarosan kezdődik a Goura Árati is, ráadásul az egyik edzőtársam itt lakik két utcával feljebb és kocsival megyünk tréningre. Egyből az árati után.
Reggel meg Vijaya Gouranga prabhu fiának volt a hajnyírós (első hajvágás és fogalmam sincs mi a neve sanskrittül) ceremóniája. Valahogy nekem kellett bhajanozni a szertartás alatt. Lányos zavaromban hirtelen nehezen találtam a billentyűket, meg a hangot, de valahogy összehoztuk. Subal meg kegyesen elfogadta a vonításomat, mert jókat kacagott közben, meg tapsolt. Most volt egy éves és hát azt kell mondanom amiket most csinál azok a dolgok kiváncsivá tettek, hogy vajon ki is lehet ő valójában. Mert egy évesen hétköznapi ember nem csinál ilyeneket:



Most így van, de volt idő mikor másképp volt, és biztos, hogy ez sem tart örökké. Hiszen mindig minden változik. Krisna nagy rendező. Csak győzzük eljátszani a ránk szabott szerepeket.
Sri-Sri Dayal-Nitay Vijaya-Gouranga ki Jaya