Menü

“Mozgó kő nem mohásodik”


   Múltkor befejeztem Druva maharája szép történetét…   Végülis kapott Istentől egy bolygót, a sarkcsillagot. Ez az ami a teremtés végén sem pusztul el, mert igazából ez egy lelki bolygó. Szóval végül ő lett itt a király…  Mikor élete véget ért ezen a földön, akkor a Visnuduták (Isten szolgái) jöttek érte egy égiszekérrel és ő a halál fejére lépve lépett fel a járműre.  Lelkitanítómestere Nárada muni nagy boldogságot érzett, hogy egy tanítványa ilyen sikerre vitte a lelki életét. Mert egy igazi lelkitanítómester mindig örül, ha látja, hogy tanítványa fejlődik és sikereket ér el a lelki életben.   Szóval valahol egyszer azt olvastam Nárada muniról, hogy valamikor az idők hajnalán megátkozták, hogy 3napnál többet nem tölthet egy helyen. Így  ő folyton vándorol szerte az anyagi és a lelki világban. Bolygóról bolygóra, kedvtelésből, kedvtelésbe. (Mert lelki teste van és bebocsátást nyer bárhová is menjen.) Tehát elgondolkodtam, hogy milyen is lehet, mikor az ember mindenhol csak max 3napot tölthet el.  Nos úgy tűnik, most talán az ő kegyéből én is megtudom milyen is ez, mert most indulok 2napra Krisna-völgybe, aztán 3napra Debrecenbe, majd 3-ra Romániába, aztán vissza Egerbe, majd hétvégén, ha minden igaz fel pestre, aztán Szolnokra egy szemcsire, utána meg már indul is a Páda-Yátra, mikor minden nap más faluba zarándoklunk.   Úgy tűnik innét, hogy szeptemberig meg sem állok.

  Jól hangzik…

„Mert mozgó kő nem mohásodik…”

 

😉 Gouranga! :)