Menü

Munkát keresek…


  Akkor most itt ülök Bozzai-Bárdoson a családi fészekben, mint már oly sokszor eddigi életemben. Pár éves Krisnás pályafutásom alatt sokszor kellett már ide visszatérnem, örökös eltanácsoltatásom végett… Nagy a pofám nincs mentség…

   Bár sikerült megtanulnom kontrollálni ezt a rossz tulajdonságot és most már nem szoktam rosszat mondani senkiről, mögötte meg semmiképen, és előtte is csak akkor, ha nagyon muszáj és csak ha ketten vagyunk, most mégis egy számomra eddig levédetlen területen nyomott le az anyagi energia…

  Le írtam…

  Nem gondoltam, hogy tényleg ekkora gáz lesz belőle, de ugyan akkora (Ha nem még nagyobb…) lett belőle, mint mikor csak régebben mondogattam…

  Anyámmal beszélgettünk, s megegyeztünk, hogy ezt tőle örököltem… (Mint még annyi minden mást is…) 

  Semmi gond tesókám, ha pofára is esünk, főkelünk, oszt megyünk tovább…

  Hogy merre, az még kérdéses?

  Egerbe most úgy néz ki egy jó darabig nem számítanak a társaságomra, itthon viszont annál inkább örülnek a régi cimborák, akik persze a „na ugye megmondtam mc-kém nem neked való ez látod, még hányszor fogod kirúgatni magad?-dal reagáltak régebben…

   De ma már ők sem mondják. Tudják, hogy ezt az utat választottam… Csak ajánlanak ezt+azt pénzszerzés céljából…

  Viszont én meg minden képen szeretnék bhakták között élni valahogy, bár ők lehet, hogy ennek a vágyamnak annyira lehet, hogy nem örülnek…

  Na mindegy…

  Annak idején, mikor először beszaladtam a szentföldre, egy kiábrándult harcosként, aki már csak azért küzdött, hogy értelmet találjon ebben az értelmek nélküli világban, egyből új értelmet lelt számomra létem…  Mindig is Krisna-völgyben szerettem volna őr lenni… Arra a hihetetlen és felfoghatatlan értékre vigyázni, ami ott van…  Ez a vágyam még mindig él, csak meg sem merem kérdezni, mióta ismét csak „jóhíremet” sikerült fényeznem a minap… J 

  Aztán meg nagyon szeretném folytatni a könyvosztást is, hiszen mégis csak a NonStop Sankirtan a Yuga-Dharma…  (Meg nagyon szeretem csinálni…)

  Szóval van Magyarországon még pár központ, ahonnét még nem rúgtak ki, külföldön meg talán még több, de még őket sem mertem megkérdezni…

  Azt mondják, kitiltást szerencsére nem kaptam az ISKCON-ból, mármint hivatalosat, de hát azért aki csak nyomon követhette eddigi Szerzetesként tett ámokfutásomat, csak megfordulhatott a fejében, hogy ezzel a csávóval valami igen nagy gáz van… ;D

  Aztán meg most kéne kimenni még Indiába, míg megtehetem, hogy végre megtanuljak úgy Isten igazából zenélni.

  Aztán ölni meg már sokféle képen tudok, meg fájdalmat okozni, úgyhogy a gyógyítás terén is neki kéne állnom a fejlődésnek…

  Magyarul mondva, most épp munkát keresek…

  Mindenesetre, a lehetőségek száma végtelen, ha van valami ötleted írj bátran a kommentbe… J 

   De egy biztos!

  A legdrágább dolgot, amit ekkora nagy hányattatások közepette sikerült megkapnom, ráadásul pont az egri bhakták kegyéből, az még mindig meg van…

  Szóval mikor megkapom az engedélyt (elvileg hamarosan) Lelkitanítómesterem Srila Sivaráma Swami Maharája tanácsát fogom kérni, hogy akkor most mihez is kezdjek valójában, melyik irányba is menjek? (Telefonos segítség J )

  Addig meg edzek. Úgy is azt mondta eredeti mesterem, a Fehér-Sárkány, hogy na végre hazajöttél, legalább majd most egy kicsit megerősödsz… J

Gouranga!