Menü

Na de mi van a lányokkal?


előtte, utána

Kisordasnak lesz-e nője?
Ez a nagy kérdés. Persze nem neki, hiszen ő tudja a legjobban a választ erre a kérdésre.

Mostanában sokan jönnek és egyre csak azzal, hogy mikor nősülök (“Csajozok már be” szépen fogalmazva a durvább utalást). amivel nincs is gond, hiszen általában mindenkinek ez jár az eszében. Legfőképpen a szexuális késztetésnek nem tudunk ellen állni, ennek vagyunk a rabjai ebben a világban. És hát akkor Itt vagyok én, aki most már nem szerzetes, csak szerzi, és akkor biztosan kell nekem is valami. Gondolják sokan. És itt nem vitatkozni szeretnék ezzel az elképzeléssell, hanem csupán néhány gondolatot hozzáfűzni.

Szóval mivel én is az előző életeim során elkövetett tetteim rabja vagyok, vagyis ezekenek a tetteimnek a visszahatásaként élek most ebben az anyagi testben, ezért minden ugyan úgy működik, jelentkezik, érződik, mint mindenki másnak is. Vagyis mivel egy Férfi testben vagyok, ezért tapasztalom, ahogy ezt a férfi testet vonzák a női testek. Hiszen ez a világ természetes rendje. A dolgot inkább mégis onnan közelíteném meg, hogy mihez kezd az ember ezekkel a gondolatokkal, késztetésekkel. Vagyis nem az a kérdés, hogy az érzéktárgyak élvezetének gondolata jelentkezik-e vagy sem, hanem az, hogy mihez kezd az ember ezzl a dologgal. Vagyis mi a második gondolat.

Második gondolat.

Ha jelentkezik a lehetőség, és az ember tovább fűzi a gondolat menetet, akár csak elmében, hogy tettek szintjéről már ne is beszéljünk, akkor az érzéktárgyakon meditál, vagyis ragaszkodás ébred benne irántuk. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első gondolat utána  a másodikat elcsitítom minden esteben, hiszen vannak könnyebb és nehezebb helyzetek. De azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül, mert mindenkinél így működik, csak legfeljebb sokan nem figyelték még meg magukon ezt.
Vagyis ha már az elmélet tovább fűződött, akkor ugye az a kérdés, hogy hol kap az ember észbe, vagyis hol tudja megállítani azt a hullámot, amit egy íz, egy forma, vagy illat, vagy csak egy emlék elindít.

Persze, hogy jól esne…

Mert hát persze, hogy nehezebb mikor jön az ember mondjuk edzésről hazafelé, kicsit fáradt, meg kicsit szét van verve, meg kicsit felrepedt a szája belülről, meg éhes is, és akkor persze, hogy jól esne az elmének, ha mondjuk várná otthon, egy kellemes otthonban egy kedves aranyos, és nem mellesleg gyönyörű leány, aki addigra már szépen kitakarította, meg rendbe rakta a lakást és kedvesen megölelné, meg enni adna, aztán utána meg csak hozzá bújna az ágyban és teljesen elvarázsolná az efféle tetteivel, meg az illatával hősünket.

Na de mindezért mit kell fizetni?
De ilyenkor nem árt ismerni a varázslat másik oldalát sem, amikor ugyan ez a kedves, aranyos, házias, erényes tündér benyújtja a számlát, és egyszer csak akarja az edzések idelyét, kocsit, házat, társadalmi elismertséget, és ugye mindezt nem egyből reggel, a különleges vacsora, meg varázslatos éjszaka után, hanem szépen apránként, lépcsőről lépcsőre, fokról fokra behálózva mindazt az energiát amitől hősünk az ami, hogy hátralévő életében az ő rabszolgájaként éljen, úgy hogy közben azt hazudja magának, a barátainak, az edzőtársainak, de még a szüleinek is, hogy boldog és kiegyensúlyozott családi életet él.

És ez nem máról holnapra derül ki, hiszen eleinte minden lány ezt az orcáját mutatja és csak nagyon-nagyon kevesen vannak olyan szinten a gyengébbik nem képviselőiből, hogy ezt meg is tartsák.

Nőgyűlölő-e Kisordas?
Mostanában ilyeneket is hallok. És akkor jönnek mindenféle történetekkel, meg hallott dolgokkal. Amiket általában olyan hölgyek terjesztenek, akik próbálták őt becserkészni, de csak mint a virágszirmok peregtek le a csatapáncélról. he-he. :)

Általában úgy kezdődnek ezek a nagy szerelmek, hogy énekelek Istennek. És akkor meghallják a hölgyek. És akkor azt gondolják, hogy ez milyen szép, meg jó, meg mennyi érzelem van benne, meg ez az ember szereti Istent. És ha épp úgy van kedvük, akkor elő jön belőlük a természetük, mely nem jó vagy rossz, egészen egyszerűen csak a Női energia, és akarják maguknak, vagy kitalálják, hogy akkor ez nekik kéne, milyen jó lenne, ha ezt feléjük lenne irányítva, ugyan ilyen intenzítással. Aztán valaki bepróbálkozik és akkor pattan, de vannak olyan szerencsétlenek is, akik kitalálják, hogy akkor szerelmesek belém. Persze ők is pattannak, csak épp sokkal nagyobbat, hiszen a szent név vértje mindentől megvéd. (egyenlőre)

Na és akkor sértettségükben ők kezdenek el mindenféle hazugságokat pletyizni, hogy majdnem össze jöttek velem, meg olyan is volt, aki azt mondta, hogy járunk is, és még az Iwiw-re is töltött fel képet, hogy akkor velem van. És ugye mikor egy nő szerelmes, akkor az Isten irgalmazzon annak aki az útjába áll, főleg, ha pont az akar menekülni előle akibe épp bele van esve, mert a lány nem engedi sorsára.

Ami nem jó, vagy rossz, és még egy sima hétköznapi halandónak el is nézi az ember, mert hát mit tud-ő érzékkontrollról, meg vallásról, meg erényről. de mikor ezt olyan nők csinálják, akik közben meg Krisnásnak adják ki magukat, akkor az mélyen elszomorítja az embert.  Nem az a baj, hogy szerelmes, mert legyen. De az, hogy akkor azt gondolja, hogy ez őt bármire feljogosítja az elgondolkodtató…

Biztos nekem is meg van a gyengém
Szóval lehet, hogy létezik olyan nő, akire igent mondanék, de egyenlőre csak imádkozom Krisnához, hogy vegye el ezeket a gondolatokat és érzéseket. Ő meg természetesen elveszi, hiszen kegyes, meg főleg, ha őszintén kérjük tőle. Azt is szoktam kérni, hogy had kérjem ezt őszintén. :) Na meg, ha valami megtetszik, akkor azt gyorsan elfelejtem, mert magam akarom eldönteni, hogy milyen úton tanulok meg dolgokat, és nem a házér meg a családér dolgozva, meg pénzt számolgatva szeretném élni az életem. Nem akarok dinasztiát alapítani, így nem kell a dinasztia sorsával foglalkoznom, hanem csak egyszerűen elvagyogatok a világban, mindig úgy, ahogy éppen puffan…

A szerelem nem más mint
A szerelem nem más mint önzés. Mikor magamnak akarok valakit, hogy az én érzékeimet elégítse ki. A birtoklására vágyom és bármi áron. Ezért mikor valaki azt mondja nekem, hogy szerelmes, akkor azt gondolom róla, hogy akar magának valamit amihez nincs joga.

A védikus írások nem támogatják az érzelem alapú kapcsolatokat. A Védikus időkben csillagállás alapján adtak össze embereket. Aztán idővel vagy szerelemesek lettek egymásba vagy nem. Ez persze mai szemmel nézve egy kegyetlen szokás, hiszen ma a meglátni és megszerezni elv működik. Csak ezzel az a baj, hogy az ilyen alapú kapcsolatok nem hosszútávúak, mivel ahogy jönnek mennek az érzések, úgy jönnek mennek a kapcsolatok is.

Amivel nincs is baj, mert ha valaki szereti ezt csinálni hát lelke rajta.

Én inkább mikor mondjuk jövök edzésről hazafelé, kicsit fáradtan, meg kicsit szét verve, meg kicsit felrepedt a szájjal, meg éhesen, meg szomjasan is, és jön a gondolat, hogy milyen jó lenne ha, akkor inkább kerítek valami ennivalót magamnak, meg ledőlök szépen nyugodtan egyedül, mert tudom, hogy ahhoz, hogy ne így legyen, azért olyan árat kéne fizetni, ami hosszú távon egyáltalán nem éri meg. És a rossz üzleteket, nem tudom, hogy ki hogy van vele, én személyszerint nem kedvelem… Voltam már szerelmes és többet nem szeretném elkövetni ezt a hibát.

És had ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat minden olyan nőnek, akikkel napi kapcsolatban vagyok, és lehet őket anyámként tisztelnem és nem reccsennek meg ezen, hanem elfogadják…

(még lenne pár gondolat, de most egyenlőre ennyi.)