Menü

“NAGARE”


„Az élet egy nagy piros-pettyes labda, ami csak gurul és gurul, egészen addig, amíg le nem ereszt, vagy ki nem pukkan.”

Persze a lélek örökké létezik, de a film amit most látunk, az egyszer akkor is véget kell hogy érjen. Legyen bármi a címe.

Tegnap elmentem tréningre a konyhából. Mondhatom, hogy mióta tudom, hogy Rátha-Yátra (julius8.) után megyek Páda-Yátrára (Szent zarándoklat) azóta „Börtönéből szabadult sas lelkem” (:))

Nem nekem való még ez a főzőcskézés. Legalábbis nem most. Ez bizonyos. Egy különleges meglepetéssel készülök az Úr Jaganátha szekérkarneváljára. Úgy néz ki egy két éves meditáció válik valóra a bhakták kegyéből. Persze ahogy az már csak lenni szokott az ilyen dolgokkal majd csak az utolsó pillanatban áll össze minden részlet, ha az Isten is úgy akarja.

Addig aggódhatok, vagy imádkozhatok. (Asszem az utóbbi lesz.) Komolyabb beszélgetésem volt a Sensei-el tegnap tréning után. A harcművészet miben létéről, vagyis arról, hogy mi is a harcművészet valójában.

Azt mondta, hogy a harcművészet az arról szól, hogy megtanuljunk szeretni mindent és mindenkit. És ebből az állapotból ne tudjon minket kizökkenteni semmi. Elég komolyan kifejtette az ezzel kapcsolatos nézeteit és megvalósításait, a másoktól hallott és a saját tapasztalatai alapján megalkotott véleményét.

Mikor befejezte, az eső hullani kezdett és hétágra sütött a nap. (A félistenek virágszirmokat hullattak.  ) Megigézve hallgattuk mindannyian azok szerencsések, akik ott lehettünk.

Nem egy olyan “én tudom mi a helyzet” prédikáció volt ez, hanem amolyan egyenrangú felek közti beszélgetés, ami miatt nagyon szeretem őt. Nem tekinti magát különlegesnek, meg semmi extra, mégis a legjobb, vagyis inkább ettől a legjobb.Szerencsés vagyok, hogy a Seijin dojoba járhatok Ninjutsut tanulni.

Nagyon egyszerű és gyakorlatias dolgokat tanít az egymással való kapcsolatokról a mindennapokból vett példákra átültetve, olyanokat, amiket bárki, bárhol alkalmazhat. Azt tanítja, hogyan legyünk tudatosak a mindennapokban. Egyszer, majd ha egy kicsit feldolgoztam a hallottakat, akkor mindenképpen írok róla.

Megkértek, hogy írjak egy cikket a Krisna tudat és a harcművészet címmel. Azt hiszem azért kaptam ezt tőle, mert sokat imádkoztam Istenhez, hogy adjon valami intelligenciát, mert fogalamam sincs hogyan kezdjek neki. Igaz még mindig imperszonalista, de vittem neki egy nagyköteg Gourangás matricát, mert kérte, hogy oszthassa ő is az ismerőseinek…

Hiszek benne, hogy a szent névnek az átadása másoknak a legnagyobb lelki fejlődést nyújtja mindenki számára, aki csak bármilyen formában ezzel foglalatoskodik. Kérlek adjátok a kegyeteket, hogy eljöhessen ő is az Úr templomába, mert erre még sajnos nem került sor.

Azért tetszik neki a Maha-mantra mert az „Nagare”. Folytonosság. Halgatta egyszer ahogyan japázok és akkor mondta, hogy ez bejön neki, mert sosem ér véget. Mondtam neki, hogy én is ezért szeretem :).

Szeressétek ti is: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare Gouranga!