Menü

Ne panaszkodj! Mindig lehetne rosszabb.


háború

Nem szeretek más embereket lehúzni, és nem is kenyerem, de néha van olyan szituáció, amikor nincs más lehetőség, mint a kőkemény szembesítés. Ezt természetesen nehezen tolerálják azok akik szeretik magukról azt gondolni, hogy tökéletesek, mert ez néha fáj. De igazából nagyon nehéz azokkal az emberekkel foglalkozni akik imádnak szenvedni és imádják az önsajnálatot.

Mikor állandóan szóvá kell tenni, hogy fáj valami, vagy azt, hogy valaki úgy szólt be, hogy nem tetszik, vagy éppen velünk kapcsolatban érzi úgy, hogy nem megfelelően viselkedünk velük, vagy szólunk hozzájuk. És természetesen igazuk is lehet, hiszen van amikor nem tud elég kedves lenni már az ember, na de túlzásokba nem érdemes esni. A Rózsaszín olvadós cukormáz hangulat nem rossz, de meggyőződésem, hogy hosszú távon nem juttat messzire.

Természetesen azok az emberek szoktak a leginkább megsértődni ezekre a “vélt” gesztusokra, akik maguk ugyan így viselkednek másokkal. Csak más szemében ugye könnyebb észrevenni és felnagyítani a saját hibáinkat és szemrehányni, mint végiggondolni egy-egy szituációt és nem engedni, hogy a hamis büszkeségünk tombolhasson.

sors

Ezért aztán néha mikor úgy érezzük, hogy megsértették a kis önérzetünket, vagy valaki csúnyán nézett ránk, esetleg megbántották a kis virág lelkünket, jusson eszünkbe, hogy a világon legalább 1000 000 000 ember éhezik, a föld elég nagy részén jelenleg is háború van, van egy pár ország, ahol diktatúrában kell élnie az embereknek, és olyan helyek is vannak, ahol különféle természeti katasztrófák sújtják földlakó embertársainkat.

Amíg ezekkel az apróságokkal nem vagyunk hajlandóak legalább érdemben foglalkozni, felfogni, hogy mit is jelent az az érzés, hogy mi itt 7000 000 000-an együtt élünk ezen a bolygón, és csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy a mi kis mikro világunkban a kis ismerőseinkkel ki-kit csalt meg kivel, ki-kit vágott át, meg ki milyen bunkó, addig az a csodálatos egyenlőre békés és viszonylag szabad hely (Hiszen azt mondhatunk akkor és amikor akarunk, és abban hihetünk, amiben csak akarunk), ahol jelenleg élünk könnyedén pokolnak tűnhet…

De szerintem nem érdemes elpazarolni ezeket a békés napokat. Hiszen amíg van mit ennünk-innunk, van mit fölvennünk, van hol aludnunk, addig igazából mindenünk meg van. Minden más, ami ezek fölött van, már olyan plusz, olyan ajándék az élettől, amit nagyon tudnunk kéne értékelni.

háború

Mert ha nem tanuljuk meg értékelni a körülöttünk lévőket, a barátainkat, rokonainkat, szeretteinket, munkatársainkat, a szomszédot stb… éppen akire a utálatunk és gyűlöletünk, vagyis érzéseink energiáit pazaroljuk, akkor az élet fog megtanítani erre. Az élet pedig kőkemény mester…

A Fotók egy Reuters fotós képei, onnan loptam még régen, de a linket nem találom sehol, úgyhogy ha szeretnél meggyőződni arról, hogy mi van még a világban akár épp ebben a pillanatban is, akkor kattints ide és nézd meg a többi képüket. Vannak egészen durvák…