Menü

Néhány létfontosságú tipp az életedhez:


Gondolkodtál már azon, hogy miért érezted úgy, mikor kikerültél az iskolából, hogy toppmodell, ügyvéd, pornószínész, vagy valami hasonló leszel? Mert biztos vagyok benne, hogy mindannyian valami hasonlóan szép szakmát szerettünk volna magunknak, ugyan úgy mint ahogy a mai fiatalok gondolják azt, hogy nekik nagyon jó életük és munkájuk lesz, ahol kevés munkával sok pénzt fognak keresni és akkor mindenük meg lesz amire csak szükségük van.

fogyasztói társadalom.

Aztán szépen lassan ahogy telnek az évek mindenki feladja az álmait és elmegy mondjuk egy gyárba dolgozni. Ahol némán próbálja habitusának megfelelően tűrni, hogy rabszolgaként bánnak vele a multik a saját hazájában.

Gondolkodtál már azon, hogy ma miért nem akar senki apa, anya, vagy családfő, meg jó anya, jó háziasszony lenni? Mert én gondolkodtam. És rá jöttem, hogy egészen egyszerűen azért, mert erre ma, a rendszernek nincs szüksége. Mert ha erős és okos fiúk és erős és okos  lányok családokba szerveződnének, akkor lehet, hogy nem lennének alkalmasak arra, hogy részt vegyen abban amit ma társadalomnak hívunk.

Mert rá jönnének, hogy nem kell tv, hogy nem kell ilyen kütyü, meg olyan bizbasz, mert akkor azok csak mind elveszik az időt attól, hogy együtt legyenek, vagy hogy jó dolgokat tegyenek egymásért, a családért. Ellenben, ha a fiatal fiúkkal és lányokkal elhitetik, már egészen korán, az iskolában, a médiában, az interneten, meg mindenhol máshol ahol csak agyat lehet mosni, hogy ők is olyan dolgokról álmodjanak mint a királyok, akkor mindenki azt gondolja, hogy ő is lehet király.

De igazából minden népnek, csak egy királya van. És a jó király nem az akinek mindenki a csicskája, hanem az, aki szolgája a népnek, vagyis olyan irányba vezeti a társadalmat, ahol a fiatal fiúk és fiatal lányok megtalálják azt amire igazán vágynak és a király saját példájával és tanítói segítségével fel is készíti birodalmát, hogy miként éljenek.

Én sosem értékeltem az iskolát, vagy az ott tanultakat (torna órán kívül) mert nem az életre tanítottak. Hanem csupa olyan dolgot információt próbáltak meg belém gyűrni, amiknek azóta sem vettem semmi hasznát. Éppen ezért kerestem mindig azt a tudást ami az életben való boldoguláshoz vezet.

A minap beleszaladtam egy nagyon jó kisfilmbe, ami szépen bemutatja, közérthető nyelven, hogy miként nyírjuk ki magunkat, miként engedjük, hogy kinyírjanak bennünket a saját vágyaink, amik nem a sajátjaink, hiszen úgy ültették belénk azt, hogy mit akarunk és mi a király. Úgy ültették belénk, hogy mi legyünk a király, és ne fogadjunk szót az igazi királynak, aki esetleg vezetni tudná a népét.

Aztán a film nem beszél a még egyel mélyebb szálakról. Arról, hogy a multikban és a kormányban is emberek dolgoznak, és hogy ők miért is csinálják mindezt pontosan. Nem beszél a film arról, hogy konkrét tervük van arra, hogy miként oldják meg úgy ezt a helyzetet azok az emberek akik a multikban vannak, hogy ne legyen nekik belőle gáz. A Többiek, pedig kit érdekelnek…