Menü

„Nem dicsősége a sasnak, ha legyőzi a galambot.”


Hazafelé végig beszélgettük az utat. vagy 5-6 órán keresztül. Ayurvédáról és személyiség fejlesztésről. Így gyorsan elillant aza 67a-km, amit le kellett küzdenünk. München messze van.

kutya macska

Aztán 1-körül megérkeztünk, és miután mindenkit hazaszállítottunk mi is nyugovóra tértünk az atyával. Átengedtem neki az ágyam, a kétszemélyes szobába, ahol a másik szent már lent aludt, én meg a földön elájultam egy laticelen. De óránként felébredtem. Így reggelre sikerült kipihenetlenül ébredni, vagyis inkább már nem volt kedvem feküdni, így felkeltünk.

Persze reggeli az nem jutott, így böjtöltünk délig. De előtte még le mentem a templom szobába és kicsit meditáltam a hazafelé vezető úton, meg azon a három sms-en, amit kaptam:

 


/Cenzúrázva/

Szóval mindig vannak olyan emberek akiknek nehézségeik vannak az életben. Ha valakivel nehéz egy kicsit, akkor tudhatjuk, hogy annak az embernek éppen nehéz karmája van. És ha mi még haragudni fogunk rá emiatt, vagy utálni kezdjük, akkor neki még nehezebb lesz letudni azt a nehézséget az életében. Így csak ennyit válaszoltam:

„Én bírlak te kis dinnye.
Mondj vagy gondolj bármit is.
És nem vagyok bhakta.
De talán majd egy nap az leszek…
szolgád:kisordas”

Az ilyen emberek nagyon fárasztóak tudnak lenni. És a legjobban akkor buknak ki, mikor szembesíted őket az igazsággal. Akkor ledobja nekik az ékszíjat a gép és megzakkannak.

Szóval a nagy folyosói zsibongás közepette, ami felébresztett, efféle gondolatokkal léptem be a templom szobába, és imádkoztam ezért az emberért. Meg azért is aki miatt ilyenné vált. (De ezt majd csak 20 év múlva kérdezheted meg, hogy ki meg hogy meg miért, mert ha most leírnám, akkor ő is nagyon kibukna. )

Aztán délben kaptunk GauraNitaytól egy kis mahaprasadamot, majd jött a Jedi barátom, hogy megcsinálja azt a kis kerregést a gépben, ami állítólag a hűtőventillátor csapágyából jön. De igazából nem is abból jött, hanem a videó kártyából. És akkor meg kellett szerezni a tartalék gépet, ami meg a szomszéd szoba mögötti raktárban várta sorsát, ahol Niranjana Swami lakik, aki angolul beszél.

Ekkor jött Vijaya, aki beszél angolul és mondta, hogy vállalja, hogy akkor megkérdezi, kihozhatnám-e a masinát, de csak akkor, ha meggyőződök róla, hogy nem alszik a swami. Erre én kimásztam a havas tetőre, hogy akkor majd bekukkantok az ablakán, hogy az író asztalnál ül-e, vagy pihen, de ő meg pont ott állt az ablaknál, és mikor benéztem, akkor észrevett és egy nagyot nevetett, hogy majdnem leestem a tetőről.

De akkor legalább megkérdeztük, és kihozhattam a masinát, amiből kivettük a videó kártyát, amitől csendes és működő képes lett a gép, de hazavágta a netmodemet, így utána azt kellett odébb szerelnem, mert Jedinek mennie kellett. És akkor odébb raktam kettővel, de akkor meg felismerte, működött, de újra kellett installálni. de a lemez amin a cucc volt, a másik irodában volt, ahová át kellett menni megszerezni.

Aztán utána helyre jött, megoldódott minden, és hirtelen este lett és megint csak ott ültem a Murtik előtt és a szent nevet énekeltem és azokért imádkoztam, akiknek most nehéz az életük.

Most meg leírtam ezt a bejegyzést és azon tanakodok, hogy vajon ezen hány férfitestbe bújt nő fog hisztizni… Vagyis inkább azon, hogy az az egy, aki irkál ilyen sms-eket, meg az a másik amelyik álnéven irkál emileket, meg hozzászólásokat, vajon még jobban kizökken, vagy végre sikerül náluk annyira kicsapni a biztosítékot, hogy egy lépéssel hátrébbról tudják szemlélni saját tetteiket és elgondolkodjanak…

Na lássuk mi lesz ebből?

Hare Krisna