Menü

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…


  Múltkor azzal a bejegyzéssel, amit itt találtál, nagyon sok embert bántottam meg.

  Köztük lehet, hogy téged is…

  Szeretnék bocsánatot kérni…

  Amit tettem arra igazából nincs mentség. Hiába is magyarázkodnék, végül is csak leírtam, csak megtettem és csak úgy értette mindenki, ahogy értette a dolgokat…

  Próbálhatnék azzal mentegetőzni, hogy így a szenvedély kötőereje, meg úgy a tudatlanság kötőereje, meg hogy ez meg az történt, de nem tisztem.

  Annyit szeretnék mondani, hogy ma már úgy látom, csak pillanatnyi elmezavar volt minden gondolat, minden betű, amit a hirtelen támadt düh mondatott velem… Egy szavát sem gondolom ma már komolyan. Akkor tudtam már, hogy így lesz, mikor leírtam…

   Csak remélni tudom, hogy nem ejtettem túl mély sebeket azoknak, akik igazából egyáltalán nem ezt érdemelték volna. Főleg nem tőlem, akinek annyi mindent adtak…

  Szóval van ez a rohadt skorpio természetem, hogy mikor úgy érzem, hogy valami rámlép, akkor automatikusan szúr a tüske. Általában meg szoktam tudni magyarázni kedves elmémnek, hogy nincs gáz ne tegye (sokat fejlődtem ezen a téren asszem.) , de most sok minden jött össze, amit nem bírt el, átvette az uralmat és ez lett a vége…  Persze ezeket a dolgokat, szituációkat megint csak én raktam össze magamnak, végtelen büszkeségemben, úgyhogy-e mögé nem bújhatok…

  Ez a Blog egy fegyver. Egy nagyon hatékony fegyver, ami a tudatlanság ellen, a bűn ellen, Kali-yuga ellen készül, az Istenség legfelsőbb Személyiségének, Sri Krisnának és az ő bhaktái kegyéből.   Mikor mestereim egy új fegyvert adnak a kezembe és elkezdek vele gyakorolni, nem egyszer verem magam állba, szájba, fejbe stb.., és nem egyszer repül ki a lelkes gyakorlás közepette a kezemből, hogy összetör ezt-azt, vagy éppen levág valamit. Sőt olyan is van, hogy mások sérülnek meg tőle, akik a közelemben vannak.

   Most ez a blogolás is eképpen csúszott ki a kezemből és mivel ez egy olyan fegyver, amivel egyszerre sok-sok ellenséggel lehet küzdeni, így mivel nagyon rossz helyre csúszott, végtelen ostobaságomban, pillanatnyi elmezavaromban, sok embert bántottam vele, akiket semmi képen nem akartam, hiszen igazából végtelen hálával tartozom nekik…

  Nem először fordult sajnos elő (Lásd korábban az I Magyar Buyu kai-os bejegyzést), ebből arra következtetek, hogy az inteligencia szintem a legutolsó fokozat legalján található, hiszen nem tanulok még a magam kárán sem, de mindenképpen arra törekszem, hogy utoljára történjen efféle…

   Magyarán mondva:

   Szertnék bocsánatot kérni tőletek kedves bhakták, hogy sértést követtem el ellenetek, fájdalmat okozva ezzel nektek, hogy mérhetetlen gőgösségemben ezt cselekedtem…   Tettemre mentség nincs. Csak indokolatlan kegyeteket kérhetem, hogy ne haragudjatok erre az ostoba állatra, aki most végtelen tudatlanságában megharapta a kezet, ami ennie adott…

   Mindőtöket tisztelem, becsülöm, és nagyon bánkódnék, ha ezen ostoba hibám következtében elveszíteném társaságotokat…

   Mindazonáltal, ha mégis eképen döntötök, teljes mértékben megértem, tudomásul veszem és nem lesz harag a szívemben… 

  Nem akartam én semmilyen tényfeltáró "Tesco.titkok" hangulató dolgot csinálni, hiszen akkor egész más dolgokat írtam volna le, nem az engem ért igazából valótlan kis sérelmeket.

  És semmi bajom azzal a hangulattal ami a templomban van, hiszen ha lenne, már rég nem élnék köztetek, nem szeretnék visszatérni mindenféleképpen közétek, sőt nem is buzdítanék senkit arra, hogy jöjjön és énekelje veletek együtt Isten szent neveit…

  Kérlek bocsássátok meg az ellenetek elkövetett sértéseimet!

 

 vancha-kalpa-tarubhyash ca

kripa-sindhubhya eva ca

patitanam pavanebhyo

vaisnavebhyo namo namah

 

  "Had ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat az Úr összes vaisnava híve előtt, akik olyanok, mint a mindenki óhaját teljesíteni tudó kívánságteljesítő fák, és nagyon könyörületesek a bűnbe esett és  feltételekhez köttött élőlények iránt."

 Gouranga