Menü

Nepáli Napló II


Egy valódi utazás mindig “kihívásokkal teli”

Misztikus Thangkák nyomában Nepálban II.
A gép a rossz időjárás miatt 20 percet késett milánóból, ezért nagyon izgalmas volt, hogy vajon elérjük-e a Delhibe induló járatot. Persze a JetAirways egy keleti légi társaság, ahol a keleti hangulatban kezelik az utasokat, vendégeket. Ez abból derült ki, hogy egy fülig érő szájú kis szingapouri fiú várt ránk Milánói leszállásnál, hogy pikk-pakk átlibbentsen bennünket a rendszeren. Persze egy csomagleszedés a futószalagról, aztán rohanás át a reptéren és újra becskkingolni, most már soron kívül, az extra jutalom volt az izgalomra vágyóknak, mert mire leszedtük a cuccokat, addigra a gépnek már fel kellett volna szállnia.
Jet Airways
Na de végül megérkeztünk a Jet gépére, ami ugye nem szállt fel nélkülünk, mert ugye 18 utast otthagyni Milánóban az nem fért volna bele nekik. De így is nagyon kedves édes aranyosak voltak. Főleg a kivénhedt, megkeseredett malévos sztyuik után volt felüdülés a kedvesen mosolygós friss, ropogós egzotikus keleti sztyuik útmutatásait követve elfoglani a helyünket, a Malévos hölgy által csak le „fapadosozott” gépen, ahol olyan volt a másod osztály, amilyen a Malévnál az első sincs. Mindenkinek saját monitor, filmek, zene, játék konzol.
Mikor pedig meghozták a vacsit, hát azt kell mondanom, teljesen elámultam, mert életem egyik legjobb vega kajáját tolhattam. Subji (sült zöldségek tejszines szószban, rizs, kofta (sült sajtlabdák paradicsom öntettel), guszta sali friss zöldségekkel, durvajó joghurttal, meg olivaolajos, citromos fűszer keverékkel. Adtak mellé egy hatalmas paratát (vajas gabona lepény). A végén pedig egy leginkább tejbegrízhez hasonló édesség volt, aminek az alján a mangó lekvár kábé a mennyekig repített még tovább a 10km-es magasságból tovább. Ja és a legjobb, hogy felváltva ittam hozzá a fullos narancslevet és a paradicsom levet, mert annyit hoztak amennyi csak belém fért, éd mert nem ittam alkoholt, mert választhattam volna  Johnie Walker-t, vagy Bacardit is ugyan ekkora mennyiségben.. (Csak mert a Malévnál egy kis vizet kaptunk, meg lehetett választani a csokis nápolyi illetve sósmogyoró közül, ami előbbi már a gép közepénél elfogyott, így akik hátul voltak, ők már csak vízes-mogyival utazgattak)
Aztán megnéztem egy filmet, amire nem emlékszem, mert bealudtam, de mikor felébredtem, már hozták is a reggelit, ami egy leginkább csörögefánkhoz hasonló hatalmas édes, pufi finomság volt, vajjal és lekvárral, egy nagyadag narancslé kíséretében. Meg kísérőnek kétféle dinnyéből össze állított sali, egy nagydarab gusztára vágott nyers ananász darabbal.
Végig ültem a 8 órás utat gond nélkül, mikor is simán landoltunk Delhiben.
India
A Delhi reptér még nem volt kész mikor utoljára itt jártam, de mostanra teljes pompájában ragyogott. Semmiben sem maradt el a világ bármely modern repterétől, minden ugyan olyan volt mint máshol. A boltok és az árak is. Persze én tudtam, hogy a felekon túl a nyomor dúl durva tempóban, és a reptéri alázatos alkalmazottak tekintetén látszott, hogy mennyire megbecsülik itt magukat, hiszen otthon valószínűleg egész más körülmények várják, mint amiben itt egész nap dolgoznak. De ezt nem kellett most látnom, mert utaztunk tovább Kathmanduba, Nepál fővárosába, ahol úgy éreztem sok mindent fogok találni ami választ jelent egy két kérdésemre a saját életemmel kapcsolatban.
Mikor felszálltunk a Nepáli gépre, találkoztunk még két Magyar jó fej tudóssal, akik az éppen Nepálban rendezett egy hetes Pszichológiaiés orvosi konferenciára jöttek előadónak, és mint kiderült a velünk utazó szintén szakmabeli hölgy még ismeri is őket…
Nepál
Megérkeztünk Kathmanduba. Valahogy van egy olyan furi, de jó bizsergető érzése annak mikor az ember megérkezik egy régóta vágyott távoli helyre, ahol annak előtte még sosem járt, csak max a tévében látta, vagy könyvet olvasott róla.
Természetesen ez más a Himalayaban van és távolabbi a hegyek közt épp vihar dúlt. Villámok ostromolták a csúcsokat és ha elég figyelmes volt az ember, akár még egy-egy morajló dörgedelmet is elkaphatott. Persze nem ez volt a fő műsor szám, mert míg besétáltunk a repülőtől a reptérre, addig bőven volt a hely szelleméből mit magunkba szippantani.
A Kathmandui reptér, már sokkal egyszerűbb volt. Azt mondanám rá, hogy pont olyan volt, mintha egy itthoni vidéki Népies stílusban megcsinált, nagyobbacska kultúrházba mentünk volna be. Az épület belseje is hasonló érzéseket váltott ki, és ahogy mentünk a folyosókon, meg lépcsőkön olyan érzésem volt, mintha bármelyik sarkon beleszaladhatnánk a könyvtárba, vagy a színház terembe.
Első Benyomások.
Nepál olyan mint India. Azt leszámítva talán, hogy az itteniekben sokkal több a vadság. Félre értés ne essék, ugyan olyan kedves és aranyos itt is mindenki. De a szemükben ott van valami, ezt már első lépésemnél éreztem, mikor egyel-egyel össze néztünk a nép fiai közül.
Meg hát azért mikor előveszed a pénztárcád, itt többen nézik. Mert itt farkasabb törvények uralkodnak mint a világ más részein. Minden évben megkéselnek néhány fehér túristát és a turista negyed szélein nagyon sok rendőr van. Akik amúgy itt 3-as csoportokban járnak csak. Egyiknél Shotgun, másiknál gépkarabély, harmadiknál pedig hosszú bot van pisztollyal. Szóval nem viccelnek, mert itt bármikor kitörhet és vérig mehet egy lázadás.
Na de a turista negyedben nagyon vigyáznak a túristákra és ott minden rendben szokott lenni. A balhé mindig azon kívül esik. Talán ezért is szálltunk meg a turista negyedtől egy kicsit arrébb, egy pofás kis hotelben, aminek nagyon jó hangulata volt.
3-an voltunk egy szobában, és hát mondanom sem kell, hogy első lépésként átrendeztük teljesen a szobát, hogy egy kicsit praktikusabb, meg otthonosabb legyen. És mivel miénk volt a legnagyobb, így első este, már meg is rendeztük az első házibulit, ahol mindenki be tudta a pénzét váltani. (Mert ugye dollárt, vagy eurót érte meg hozni, hogy itt azt váltsuk be Rúpiára. :)
Mozgalmasan
Mivel  kísérőként érkeztem az útra, ezért Gore ment elöl mindig mikor mentünk valahova, én meg leg háttul, hogy figyeljek nehogy valaki lemaradjon. Mert hát míg itthon mindenki egy egzotikus csibére vágyik, addig itt mindenki fehér nőt akar magának. Ezt a felállást az út elejétől az út végéig tartottuk is. Persze lett belőle néha kalamajka, mert mikor én tűntem el az ellen ugye nem volt semmi ellenszer, de erről majd kicsit később. :)
Első este, hogy szocializálódjunk kissé, mindjárt fejest is ugrottunk a Kathmandui éjszakába és egy helyi szórakozó helyen üldögéltünk, ahol egy Nepáli srácokból álló zenekar játszott világszámokat, méghozzá  elég ügyesen. Rajtunk kívül még pár turista volt, és hát mondanom sem kell, hogy mindjárt első este megmutatta a Magyar, hogy hogy kell mulatni és fergeteges táncolás lett a parketten a helyi egyedülálló férfiak nagy örömére, akik minden bizonnyal ritkán látnak fehér asszonyt kacéran táncolni. A helyen amúgy 1 vagy kettő kivételével nem voltak Nepáli nők, és az a kettő is csendben lesütött szemmel üldögélt a csendben üldögélő férje mellett egész este.
Én is csak szemlélődtem egész este, hiszen vigyáztam a kis csapatra, hogy legyen aki haza viszi a bandát, ha elharapózna a jó kedv. De természetesen semmi baj nem lett, sőt mindenki nagyon jól érezte magát, így simán visszaértünk a hotelba, hogy első este álomra hajtsuk a fejünket. Én elgondolkodtam azon, hogy vajon hol is fogok találni Thangkákat, mert ugye eddig egyet sem láttam, pedig azt hittem itt minden telel lesz velük. De aztán elalvás előtt megnyugtattam magam, hogy hamarosan megyünk majd templomokba is, meg egy csomag szent helyre, és akkor ott minden bizonnyal még meg is unom őket. Így tértem hát nyugovóra, azzal a tervvel, hogy másnap korán felkelek és edzek egyet a hotel lapos tetején…

Reptéren a harciszerzi a malévokkal a háttérben. :)

A gép a rossz időjárás miatt 20 percet késett milánóból, ezért nagyon izgalmas volt, hogy vajon elérjük-e a Delhibe induló járatot. Persze a JetAirways egy keleti légi társaság, ahol a keleti hangulatban kezelik az utasokat, vendégeket. Ez abból derült ki, hogy egy fülig érő szájú kis szingapouri fiú várt ránk Milánói leszállásnál, hogy pikk-pakk átlibbentsen bennünket a rendszeren. Persze egy csomagleszedés a futószalagról, aztán rohanás át a reptéren és újra becskkingolni, most már soron kívül, az extra jutalom volt az izgalomra vágyóknak, mert mire leszedtük a cuccokat, addigra a gépnek már fel kellett volna szállnia.

Jet Airways

Na de végül megérkeztünk a Jet gépére, ami nem szállt fel nélkülünk, mert ugye 18 utast otthagyni Milánóban az nem fért volna bele nekik. De így is nagyon kedves édes aranyosak voltak. Főleg a kivénhedt, megkeseredett malévos sztyuik után volt felüdülés a kedvesen mosolygós friss, ropogós egzotikus keleti sztyuik útmutatásait követve elfoglani a helyünket, a Malévos hölgy által csak le „fapadosozott” gépen. Ahol olyan volt a másod osztály, amilyen a Malévnál az első sincs. Mindenkinek saját monitor, filmek, zene, játék konzol, meg még amit csak akarsz, mert lesték minden kívánságunk…

JetAirways a "fapados" lukszusz röpcsi. :) saját monitorral, meg a mennyei kajákkal...

Mikor pedig meghozták a vacsit, hát azt kell mondanom, teljesen elámultam, mert életem egyik legjobb vega kajáját tolhattam. Subji (sült zöldségek tejszines szószban, rizs, kofta (sült sajtlabdák paradicsom öntettel), guszta sali friss zöldségekkel, durvajó joghurttal, meg olivaolajos, citromos fűszer keverékkel. Adtak mellé egy hatalmas paratát (vajas gabona lepény). A végén pedig egy leginkább tejbegrízhez hasonló édesség volt, aminek az alján a mangó lekvár kábé a mennyekig repített még tovább a 10km-es magasságból tovább. Ja és a legjobb, hogy felváltva ittam hozzá a fullos narancslevet és a paradicsom levet, mert annyit hoztak amennyi csak belém fért. Én nem ittam alkoholt, mert választhattam volna  Johnie Walker-t, vagy Bacardit is ugyan ekkora mennyiségben, de ugye én nem iszok… (Csak mert a Malévnál egy kis vizet kaptunk, meg lehetett választani a csokis nápolyi illetve sósmogyoró közül, ami előbbi már a gép közepénél elfogyott, így akik hátul voltak, ők már csak vízes-mogyival utazgattak)

Aztán megnéztem egy filmet, amire nem emlékszem, mert bealudtam, de mikor felébredtem, már hozták is a reggelit, ami egy leginkább csörögefánkhoz hasonló hatalmas édes, pufi finomság volt, vajjal és lekvárral, egy nagyadag narancslé kíséretében. Meg kísérőnek kétféle dinnyéből össze állított sali, egy nagydarab gusztára vágott nyers ananász darabbal.

Végig ültem a 8 órás utat gond nélkül, mikor is simán landoltunk Delhiben.

India

A Delhi reptér még nem volt kész mikor utoljára itt jártam, de mostanra teljes pompájában ragyogott. Semmiben sem maradt el a világ bármely modern repterétől, minden ugyan olyan volt mint máshol. A boltok és az árak is. Persze én tudtam, hogy a falakon túl a nyomor dúl durva tempóban, és a reptéri alázatos alkalmazottak tekintetén látszott, hogy mennyire megbecsülik itt magukat, hiszen otthon valószínűleg egész más körülmények várják, mint amiben itt egész nap dolgoznak. De ezt nem kellett most látnom, mert utaztunk tovább Kathmanduba, Nepál fővárosába, ahol úgy éreztem sok mindent fogok találni ami választ jelent egy két kérdésemre a saját életemmel kapcsolatban.

A harciszerzi.hu az egész világon elérhető, így Indiában is. A Delhi reptéren...

Mikor felszálltunk a Nepáli gépre, találkoztunk még két Magyar jó fej tudóssal, akik az éppen Nepálban rendezett egy hetes Pszichológiaiés orvosi konferenciára jöttek előadónak, és mint kiderült a velünk utazó szintén szakmabeli hölgy még ismeri is őket…

Nepál

Megérkeztünk Kathmanduba. Valahogy van egy olyan furi, de jó bizsergető érzése annak mikor az ember megérkezik egy régóta vágyott távoli helyre, ahol annak előtte még sosem járt, csak max a tévében látta, vagy könyvet olvasott róla.

A Kathmandui "Kultúr" reptér. :)

Természetesen ez már a Himalayaban van és távolabbi a hegyek közt épp vihar dúlt. Villámok ostromolták a csúcsokat és ha elég figyelmes volt az ember, akár még egy-egy morajló dörgedelmet is elkaphatott. Persze nem ez volt a fő műsor szám, mert míg besétáltunk a repülőtől a reptérre, addig bőven volt a hely szelleméből mit magunkba szippantani.

A Kathmandui reptér, már sokkal egyszerűbb volt. Azt mondanám rá, hogy pont olyan volt, mintha egy itthoni vidéki Népies stílusban megcsinált, nagyobbacska kultúrházba mentünk volna be. Az épület belseje is hasonló érzéseket váltott ki, és ahogy mentünk a folyosókon, meg lépcsőkön olyan érzésem volt, mintha bármelyik sarkon beleszaladhatnánk a könyvtárba, vagy a színház terembe.

Első Benyomások

Nepál olyan mint India. Azt leszámítva talán, hogy az itteniekben sokkal több a vadság. Félre értés ne essék, ugyan olyan kedves és aranyos itt is mindenki. De a szemükben ott van valami, ezt már első lépésemnél éreztem, mikor egyel-egyel össze néztünk a nép fiai közül.

Meg hát azért mikor előveszed a pénztárcád, itt többen nézik. Mert itt farkasabb törvények uralkodnak mint a világ más részein. Minden évben megkéselnek néhány fehér túristát és a turista negyed szélein nagyon sok rendőr van. Akik amúgy itt 3-as csoportokban járnak csak. Egyiknél Shotgun, másiknál gépkarabély, harmadiknál pedig hosszú bot van pisztollyal. Szóval nem viccelnek, mert itt bármikor kitörhet és vérig mehet egy lázadás.

A Hotel nyugodt és guszta kis udvarán. :)

Na de a turista negyedben nagyon vigyáznak a túristákra és ott minden rendben szokott lenni. A balhé mindig azon kívül esik. Talán ezért is szálltunk meg a turista negyedtől egy kicsit arrébb, egy pofás kis hotelben, aminek nagyon jó hangulata volt.

3-an voltunk egy szobában, és hát mondanom sem kell, hogy első lépésként átrendeztük teljesen kis lakosztályunkat, hogy egy kicsit praktikusabb, meg otthonosabb legyen. Ez némi lazaságot igényelt, hogy valami összhangot találjunk a még nem antik, de már majdnem retrós bútorok között. És mivel miénk volt a legnagyobb room, így első este, már meg is rendezhettük az első házibulit, ahol mindenki be tudta a pénzét váltani. (Mert ugye dollárt, vagy eurót érte meg hozni, hogy itt azt váltsuk be Rúpiára. :)

Mozgalmasan

Mivel  kísérőként érkeztem az útra, ezért Gore ment elöl mindig mikor mentünk valahova, én meg legháttul, hogy figyeljek nehogy valaki lemaradjon. Mert hát míg itthon mindenki egy egzotikus csibére vágyik, addig a nepáli férfiak közt nagy szám a fehér nő. Ezt a felállást az út elejétől az út végéig tartottuk is. Persze lett belőle néha kalamajka, mert mikor én tűntem el az ellen ugye nem volt semmi ellenszer, de erről majd kicsit később. :)

Első este, hogy szocializálódjunk kissé, mindjárt fejest is ugrottunk a Kathmandui éjszakába és egy helyi szórakozó helyen üldögéltünk, ahol egy Nepáli srácokból álló zenekar játszott világszámokat, méghozzá  elég ügyesen. Rajtunk kívül még pár turista volt, és hát mondanom sem kell, hogy mindjárt első este megmutatta a Magyar, hogy hogy kell mulatni és fergeteges táncolás lett a parketten a helyi egyedülálló férfiak nagy örömére, akik minden bizonnyal ritkán látnak fehér asszonyt kacéran táncolni. A helyen amúgy 1 vagy kettő kivételével nem voltak Nepáli nők, és az a kettő is csendben lesütött szemmel üldögélt a csendben üldögélő férje mellett egész este.

Én is csak szemlélődtem a helyen, a jófajta vízipipák füstjében, hiszen vigyáztam a kis csapatra, hogy legyen aki haza viszi a bandát, ha elharapózna a jó kedv. De természetesen semmi baj nem lett, sőt mindenki nagyon jól érezte magát, így simán visszaértünk a hotelba, hogy első este álomra hajtsuk a fejünket.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon hol is fogok találni Thangkákat, mert ugye eddig egyet sem láttam, pedig azt hittem itt minden telel lesz velük. De aztán elalvás előtt megnyugtattam magam, hogy hamarosan megyünk majd templomokba is, meg egy csomag szent helyre, és akkor ott minden bizonnyal még meg is unom őket. Akkor még nem sejtettem, hogy olyan különlegességekhez fogok jutni, amire álmomban sem számítottam volna. Így tértem hát nyugovóra, azzal a tervvel, hogy másnap korán felkelek és edzek egyet a hotel lapos tetején…

,