Menü

Nepáli Napló I.rész


Misztikus Thangkák és más álmok Nyomában

Misztikus Thangkák nyomában Nepálban I
Mióta belesétáltam a Védikus Kultúrába és annak zegzugos mindenre kiterjedő és minden kérdésre választ adó tudásába, azóta tekintettem nagy kíváncsisággal a Kelet misztériumai felé. Ahogyan szerzetesként igyekeztem egyre jobban felfedezni benső önmagam a tanítások és lelki gyakorlatok által, úgy kezdték el kíváncsiságomat egyre inkább piszkálni a keleti népek, és földek, ahol ezek a tanok a leginkább fent maradtak.
Így hallottam Először talán 8 évvel ezelőtt egy szent folyóról, melyben különféle szent kövek formájába megjelent Isten személyesen és az arra nyitottak, vagy épp eléggé szerenc-Gandaki folyósések találhatnak efféle köveket, melyeket a helyiek csak Siláknak neveznek. Persze a Kali-Gandaki folyó több országon is át folyik, és a mentén élő népek már nem éppen a vallásos buzgóságukról híresek, így csak annyi maradt fent kultúrájukból, hogy ezek különleges kövek, melyeket ha összetörik, akkor a belsejükben akár még aranyat is találhatnak.
Na de persze erről én még mit sem tudtam mikor elhatároztam, hogy el kell jutnom ehhez a folyóhoz, hogy találjak ilyen köveket, hogy megtudjam Isten ad-e nekem látást és képességet, hogy a szent Silákat megérinthessem, megtapasztalhassam.
És ugyan így semmit nem tudtam ekkor még azokról a különleges képekről, amiket csak Thangkáknak hívnak, és leginkább a hosszú tél alatt, mikor a Himaláyát lezárja a sok hó, szerzetesek készítenek a kolostoraikban. Ezeket a szent képeket vékony ecsettel, egy-egy vonallal megfestve készítik, különböző formákba. Vannak belőle a „könnyebb” stílusúak, ahol Buddhát, Buddha különböző formáit, vagy más szenteket, inkarnációkat ábrázolnak, és vannak a nehezebbek, ahol különféle yantrákat, mandalákat, imákat, misztikus hatású jelképeket festenek. Ez utóbbiakat általában fekete alapon festik arany, vagy ezüst festékkel, mindenféle segédeszköz nélkül, ecsettel. Vagyis a szerzetesnek a kép elkészítése során végig akkora koncentrációval kell rendelkeznie, hogy ne vegyen túl sok festéket az ecsetre, és mikor húzza vele a vonalat, az tökéletesen egyenes, vagy épp kör, vagy más geometriai formájú legyen.
Persze ez így tök egyszerűen hangzik, de mikor az ember szembe találkozik egy-egy igazán remek darabbal, és megérzi a benne rejlő erőt, vagy megtudja, hogy ezt mondjuk éppen 2 évig készítették, akkor mindjárt más szemmel nézi. Az efféle „misztikus thangka” készítése során az a legdurvább talán, hogy nem lehet hibázni, mivel a hibákat nem lehet javítani, hiszen az meg látszana a képen és az elveszíteni spirituális értékét.
Szóval mit tudtam én ezekről a dolgokról, hogy vannak a világnak efféle dolgai is, míg egyszer nem láttam egy kedves ismerősömnél egy efféle képet, és teljesen a varázsa alá nem kerültem. Csak álltam ott előtte és amikor elmesélte, hogy mit látok, teljességgel lemerevedtem. Mert ezek a képek közelről a legdurvábbak. Mikor felfedezed, a nagy aprólékossággal, sokszor egymástól fél és negyed miliméterekre húzódó, de össze nem érő vonalak mindenhol derékszögű, vagy tökéletesen szimetrikus varázslatos hálóját. Ami nem egy-egy véletlen műve, hanem egy a testét tökéletesen kontroll alatt tartó szerzetes műve, aki transzba merülve, sokszor akár napokig koplalva készít egy-egy részletet a festményen. Mikor pedig megérzed, hogy egy-egy ilyen kép mennyi időn keresztül készült, akkor talán még nagyobb tiszteletet érez az ember és még inkább megérzi az efféle kincsbe rejtett erőt.
Szóval azt hiszem itt, mindjárt az első találkozásnál eldöntöttem, hogy nekem lesz egy ilyen képem, és én magam fogom megkeresni Ott, azon a földön, ahol azok az emberek élnek, akik készítik őket.
Irány Nepál
Aztán mikor az ember az Univerzummal, vagy Isten akaratával összhangban járja az útját, akkor ezek a vágyai mindig teljesülnek. Ezért nagyon megörültem, mikor GauraNáráyana, barátom, mesterem meghívott, hogy tartsak vele és csapatával Nepálba, sőt ha van kedvem, akkor hívjak meg azok az emberek közül is, akik velem vannak így vagy úgy kapcsolatban és készen érzik magukat egy efféle utazásra. Én meg nagyon megörültem és természetesen elkezdtem hirdetni ezt spirituális túrát itt a harciszerzin.
Össze is jött egy szép csapat, végül összesen 18-an vágtunk neki a nagy kalandnak, mindenki a saját útját járva, kezdő, vagy haladó, de mindenképpen spirituális beállítottságú rendkívüli személyiség.
Én természetesen a tőlem megszokott „lazasággal” ami egyesek szerint más lenne, az indulás napján délelőtt vásároltam csak be a szükséges eszközöket, aminek köszönhetően szépen el is késtem a megbeszélt időpontról a reptérről, de végül is épp a megfelelő pillanatban érkeztem ahhoz, hogy minden rendben legyen és ne is kelljen sorban állnom (mert azt ugye nem szeretek. :)
Persze a Malév hozta a formáját és kiderült, egy kiöregedett alkalmazott ajkairól hogy Ők „fapados” légitársaságokkal nem kontaktolnak, így mivel mi JetAir-er mentünk, Milánóban majd újra be kell chekkingolnunk.
Aztán mikor az első átvilágítós motozós részhez értünk eszembe jutott mikor Indiába mentünk és bejelzett a gép, és hogyan mozdult hirtelen rám az összes reptéri biztonsági őr figyelme. De szerencsére most már több évnyi rutinnal a hátam mögött semmi nem volt nálam ami csipogott volna, így hamarosan már a levegőben szemlélhettem a jelent, hogy néhány nagyon kedves emberrel, az összes megtakarított pénzemmel Milánó felé repülök, hogy onnan Delhibe, majd Nepálba repüljek,hogy megélhessem életem talán egyik legdurvább utazását, ami olyan próbák elé állít mind testileg mind szellemileg, amikhez képest eddigi  életem történetei csupán gyermeteg dajkamesének tűnnek majd.
Ekkor még azt sem sejtettem, hogy bár ez csak egy két hetes Spirituális zarándok út lesz, teljesen más emberként térek majd vissza egy olyan világból, ahová a lelkem egy darabja mely a nagyon mélyen húzódik, talán születésem óta, vagy még azelőttről vágyódik vissza…
folyt köv…Misztikus Thangkák és más vágyak nyomábanMióta belesétáltam a Védikus Kultúrába és annak zegzugos mindenre kiterjedő és minden kérdésre választ adó tudásába, azóta tekintettem nagy kíváncsisággal a Kelet misztériumai felé. Ahogyan szerzetesként igyekeztem egyre jobban felfedezni benső önmagam a tanítások és lelki gyakorlatok által, úgy kezdték el kíváncsiságomat egyre inkább piszkálni a keleti népek, és földek, ahol ezek a tanok a leginkább fent maradtak.

Mióta belesétáltam a Védikus Kultúrába és annak zegzugos mindenre kiterjedő és minden kérdésre választ adó tudásába, azóta tekintettem nagy kíváncsisággal a Kelet misztériumai felé. Ahogyan szerzetesként igyekeztem egyre jobban felfedezni benső önmagam a tanítások és lelki gyakorlatok által, úgy kezdték el kíváncsiságomat egyre inkább piszkálni a keleti népek, és földek, ahol ezek a tanok a leginkább fent maradtak.

Kisordas a harciszerzi.hu

 

Így hallottam Először talán 8 évvel ezelőtt egy szent folyóról, melyben különféle szent kövek formájába megjelent Isten személyesen és az arra nyitottak, vagy épp eléggé szerenc-Gandaki folyósések találhatnak efféle köveket, melyeket a helyiek csak Siláknak neveznek. Persze a Kali-Gandaki folyó több országon is át folyik, és a mentén élő népek már nem éppen a vallásos buzgóságukról híresek, így csak annyi maradt fent kultúrájukból, hogy ezek különleges kövek, melyeket ha összetörik, akkor a belsejükben akár még aranyat is találhatnak.

 

Na de persze erről én még mit sem tudtam mikor elhatároztam, hogy el kell jutnom ehhez a folyóhoz, hogy találjak ilyen köveket, hogy megtudjam Isten ad-e nekem látást és képességet, hogy a szent Silákat megérinthessem, megtapasztalhassam.

És ugyan így semmit nem tudtam ekkor még azokról a különleges képekről, amiket csak Thangkáknak hívnak, és leginkább a hosszú tél alatt, mikor a Himaláyát lezárja a sok hó, szerzetesek készítenek a kolostoraikban. Ezeket a szent képeket vékony ecsettel, egy-egy vonallal megfestve készítik, különböző formákba. Vannak belőle a „könnyebb” stílusúak, ahol Buddhát, Buddha különböző formáit, vagy más szenteket, inkarnációkat ábrázolnak, és vannak a nehezebbek, ahol különféle yantrákat, mandalákat, imákat, misztikus hatású jelképeket festenek. Ez utóbbiakat általában fekete alapon festik arany, vagy ezüst festékkel, mindenféle segédeszköz nélkül, ecsettel. Vagyis a szerzetesnek a kép elkészítése során végig akkora koncentrációval kell rendelkeznie, hogy ne vegyen túl sok festéket az ecsetre, és mikor húzza vele a vonalat, az tökéletesen egyenes, vagy épp kör, vagy más geometriai formájú legyen.

Misztikus Thangka

Persze ez így tök egyszerűen hangzik, de mikor az ember szembe találkozik egy-egy igazán remek darabbal, és megérzi a benne rejlő erőt, vagy megtudja, hogy ezt mondjuk éppen 2 évig készítették, akkor mindjárt más szemmel nézi. Az efféle „misztikus thangka” készítése során az a legdurvább talán, hogy nem lehet hibázni, mivel a hibákat nem lehet javítani, hiszen az meg látszana a képen és az elveszítené spirituális értékét.

Szóval mit tudtam én ezekről a dolgokról, hogy vannak a világnak efféle dolgai is, míg egyszer nem láttam egy kedves ismerősömnél egy efféle képet, és teljesen a varázsa alá nem kerültem. Csak álltam ott előtte és amikor elmesélte, hogy mit látok, teljességgel lemerevedtem. Mert ezek a képek közelről a legdurvábbak. Mikor felfedezed, a nagy aprólékossággal, sokszor egymástól fél és negyed milliméterekre húzódó, de össze nem érő vonalak mindenhol derékszögű, vagy tökéletesen szimmetrikus varázslatos hálóját. Ami nem egy-egy véletlen műve, hanem egy a testét tökéletesen kontroll alatt tartó szerzetes műve, aki transzba merülve, sokszor akár napokig koplalva készít egy-egy részletet a festményen. Mikor pedig megérzed, hogy egy-egy ilyen kép mennyi időn keresztül készült, akkor talán még nagyobb tiszteletet érez az ember és még inkább megérzi az efféle kincsbe rejtett erőt.

Szóval azt hiszem itt, mindjárt az első találkozásnál eldöntöttem, hogy nekem lesz egy ilyen képem, és én magam fogom megkeresni Ott, azon a földön, ahol azok az emberek élnek, akik készítik őket.

Irány Nepál

Aztán mikor az ember az Univerzummal, vagy Isten akaratával összhangban járja az útját, akkor ezek a vágyai mindig teljesülnek. Ezért nagyon megörültem, mikor GauraNáráyana, barátom, mesterem meghívott, hogy tartsak vele és csapatával Nepálba, sőt ha van kedvem, akkor hívjak meg azok az emberek közül is, akik velem vannak így vagy úgy kapcsolatban és készen érzik magukat egy efféle utazásra. Én meg nagyon megörültem és természetesen elkezdtem hirdetni ezt spirituális túrát itt a harciszerzin.

Össze is jött egy szép csapat, végül összesen 18-an vágtunk neki a nagy kalandnak, mindenki a saját útját járva, kezdő, vagy haladó, de mindenképpen spirituális beállítottságú rendkívüli személyiség.

Én természetesen a tőlem megszokott „lazasággal”, ami egyesek szerint más lenne, az indulás napján délelőtt vásároltam csak be a szükséges eszközöket, aminek köszönhetően szépen el is késtem a megbeszélt időpontról a reptérről, de végül is épp a megfelelő pillanatban érkeztem ahhoz, hogy minden rendben legyen és ne is kelljen sorban állnom (mert azt ugye nem szeretek. :)

Persze a Malév hozta a formáját és kiderült, egy kiöregedett alkalmazott ajkairól hogy Ők „fapados” légitársaságokkal nem kontaktolnak, így mivel mi JetAir-er mentünk, Milánóban majd újra be kell chekkingolnunk.

Aztán mikor az első átvilágítós motozós részhez értünk eszembe jutott mikor Indiába mentünk és bejelzett a gép, és hogyan mozdult hirtelen rám az összes reptéri biztonsági őr figyelme. De szerencsére most már több évnyi rutinnal a hátam mögött semmi nem volt nálam ami csipogott volna, így hamarosan már a levegőben szemlélhettem a jelent, hogy néhány nagyon kedves emberrel, az összes megtakarított pénzemmel Milánó felé repülök, hogy onnan Delhibe, majd Nepálba repüljek,hogy megélhessem életem talán egyik legdurvább utazását, ami olyan próbák elé állít mind testileg mind szellemileg, amikhez képest eddigi  életem történetei csupán gyermeteg dajkamesének tűnnek majd.

Nepáli csapat részlet. :)

Ekkor még azt sem sejtettem, hogy bár ez csak egy két hetes Spirituális zarándok út lesz, teljesen más emberként térek majd vissza egy olyan világból, ahová a lelkem egy darabja, mely nagyon mélyen húzódik, talán születésem óta vagy még azelőttről vágyódik vissza…

folyt köv…