Menü

Netikett és való világ


tisztelet

Net modor címmel találtam egy bejegyzést Pazzonál, akit pedig Mover írása ihletett meg a Modor romlása címmel.
Elolvastam mindkét bejegyzést és mivel elég sok időt töltök mostanság a
világhálón így magam is tapasztalom ezeket a dolgokat, méghozzá eképen:

Azt szeretem, hogy vannak még olyan emberek, akik értékelik a kultúrált viselkedést és a jó modort. Mert magam is olyan volnék aki igyekszik ilyenné válni. Nem mondom, hogy egész életemben ilyen voltam, hiszen utcakölyökként töltöttem el gyermekkorom nagy részét, de mióta próbálom kikupálni magam, azóta értékelem a kulturáltan társalogni tudó embereket.

Manapság sajnos ahogyan degradálódik a társadalom olyan emberek lesznek vezetők és meghatározóak, mondhatni példakép értékűek, akik jobban hallatják a hangjukat. Mondhatni akik hangosabban ugatnak.

A társadalom nagy része elhitte, hogy mi magunk is állatok volnánk és úgy is kell élnünk…

De a kontrolálatlan vágyak, az ösztönös viselkedés nagyon sok esetben inkább pusztít mint épít. Mikor az emberek szándékosan úgy akarnak érvényesülni, hogy szavaikkal rossz érzéseket próbálnak kelteni vélt ellenségükben, sokszor nem átallanak vulgáris kifejezéseket használni, hogy még nagyobb nyomatékot adjanak mondandójuknak, az ostoba állati néptömeg, meg kajázza meg éljenzi, hogy ez aztán tökös gyerek, jól megmondta… :)

A nők majdnem meztelenül járnak, szabad a csók, szabad a tánc és szabad a szólás is… Ez a nagy demokrácia. Csak közben meg mindenki halál frusztrált, mert igazából érzi, hogy az értékrend amit követ, hiányos és nem teszi boldoggá, mert hiányzik belőle az erkölcs…

A média pedig nyomja az ürüléket, hogy bizony így kell élni, fekete ruhában kell járni, mosolyok nélkül és akkor nagyon kemények leszünk és tudunk érvényesülni ebben a kőkemény világban, ahol farkastörvények uralkodnak, szóval ne hagyd magad vazze…

A sok szerencsétlen hülyegyerek, meg ül a gép előtt és elhiszi, hogy ha végig viszi a GTA2-3-4-et, akkor ő nagyon komoly kis gengszter ám és húzza össze magát mindenki… :)

Aztán jön az élet, és a nagyszájú fröcsögő arcnélküli hősök megtörnek a sors hullámpalánkjain… Nem is egy ilyet láttam. Vagy a másik meg, mikor találkozol egy az interneten nagyszájú, hú de mindent tudok, meg nagyon beszólok ám mindenkinek okostojással a való világban, akkor sokszor kiderül, hogy csak egy nyápic elnyomott, kisebbségi komplexussal küzdő szerencsétlen emberről van szó (1ütés ;D), aki így éli ki azt, amit az életben nem tud…

Általában nekem úgy derül ki, hogy ki tartozik ebbe a kategóriába, hogy pár észérveket felsorakoztató mondatváltás után, (melyekbe természetesen beleszövöm a szentírások üzenetét is :)) az illető teljesen elveszíti önuralmát és neki áll a fent említett szimptómákat nyilvánítani… :) Ez a megnyilvánulás pedig egyértelművé teszi számomra, hogy bizony ismét sikerült beleszaladnom egy igazi "nagyszerű személyiségbe" :)

Gandhit szeretném itt idézni egy nem is olyan régi bejegyzésemből:

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd
nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."

a másik kedvencem meg amit szintén bevésnék na mégegyszer, hogy:

"A bölcs összhangban tud élni azokkal is, akikkel ellenkezik a véleménye, az ostoba pedig azokkal sem találja meg a harmóniát, akikkel ugyan azt gondolja."

Szóval igazából mindegy is ki mit gondol, ha nem képes azt kultúráltan előadni, akkor igazából mondandója értéktelen…

Mert:

"Vagy igazam van, vagy boldog vagyok"

Szenvednünk általában a saját tetteink miatt kell. Amit mi okozunk másnak, más is azt fogja okozni nekünk. Szemet szemért, fogat fogért. Ha másokat megvetünk hibáik miatt, akkor tudhatjuk, hogy valójában a magunk hibáit látjuk benne, ami miatt nem tudunk boldogok lenni, mert ez a tulajdonságunk mérgezi a szívünket. Hiszen ezért látjuk másokban is… Mikor sikerül kifejlesztenünk azt, hogy felismerjük a saját hibáinkat, aztán utána következő lépésként nem érezzük magunkat ezek miatt bűnösnek, hanem őszintén megpróbálunk megváltozni, akkor egészen más szintre fognak emelkedni emberi kapcsolataink, hiszen másokat is más fényben fogunk látni… De ehhez az kell, hogy mindenki rendet rakjon a saját fejében és megértse, hogy Isten sokkal hatalmasabb mindannyiunknál és igazából nincs mire büszkének lennünk, hiszen mindent tőle kaptunk…

Persze mindenki úgy beszél velem, ahogyan megérdemlem, hiszen van akin keresztül csak alázatra tanít Krisna, arra, hogy ne vágyjak a mások elismeréséből származó elégedettségre, de van egy szint, meg egy határ, ami már túl messze van és van egy hangulat, amire semmi szükségem.

Szóval ne beszéljen harcos módjára, aki nem tud megküzdeni az igazáért…

 

Ja és most már szavazni is lehet pazzonál, úgyhogy menj szavazz, meg szólj hozzá a témához…

Gouranga