Menü

Nin-jutsu


Tréning

  Tegnap a bejegyzés pöttyintése után, még gyorsan megnéztem a debreceni Főnix dojo honlapját, hogy mégis mikor vannak a tréningek és nagy ámulattal láttam, hogy bizony akkor mindjárt, 1óra múlva kezdődik, mert itt most már heti három van. (Hétfő, szerda, csütörtök.) Nem volt kérdés, hogy mennyek-e vagy nem, mert igazából emiatt jöttem Debrecenbe.

  Na mondom, akkor fele se tréfa, nem számít, hogy éppen komolyabban jól laktam, és nem számít, hogy 2km-re van a ashramban a motyóm, gyí! Odáig „Buldózer"Zsolti segítségével jutottam el, vissza felé meg az idő rövidsége miatt, már futnom kellett. (Kis bemelegítés)

  Aztán végre találkoztam a debreceni ninjákkal. Váratlan távozásom óta készültem vissza ide, ebbe a jó hangulatú dojoba. Persze nem volt minden régi arc ott, sőt két sensi is inaktívvá vált a családos élete végett, ami azt jelenti, hogy megnősültek, a feleségük meg elhitette velük, hogy nem kell tréningezni. Itt megjegyzem, hogy nem ez az első eset, mikor olyan történik, hogy valaki a komoly edzések helyett inkább a kényelmes családos élet illúzióját választja. Imádkozom Krisnához, hogy velem ez a baleset soha ne történjen meg…

  Akkor nagyon jó hangulatú tréning volt, ahol is megtudtam, hogy az idei év témája a tavalyi „shindenfudo ryu után, szintén egy szamuráj iskola, a „kukishinden ryu"…  Jött hozzájuk Vietnámból egy pár volt Teakwondo-s arc (asszem így írják.) és így színesedik a hangulat komolyabban, viszont amúgy meg a szokásos kis családias hangulat volt az uralkodó.

Egy régi arc

  Ma meg megint a tegnapi helyen álltam. Jött egy fiú, aki nagyon megörült mikor meglátott és ő jött oda hozzám, hogy őt nagyon érdekli a dolog. Elmesélte, hogy még egy éve sokat ivott a „Mosoly" nevű kocsmába, ami a Hare Krisna templommal szemben volt és mindig be akart jönni részegen, de én sosem engedtem be. Itt megismertem, hogy jé tényleg ő az, csak most már kikupálódott kicsit. Mondta, hogy már nem piázik, meg nem züllik. Kicsit beszélgettünk és végül elvitt két könyvet…

„Messiás?"

  Aztán jött egy nagyon nagy darab fura szemű ember és, ő is egyből hozzám jött, bemutatkozott, hogy ő Sziló a messiás, és még mikor Római császárként reklámozott egy helyi éttermet, akkor ismerkedett össze az utcán a sankirtanos matajikkal, akiknek amúgy személyre szóló verset is írt, mert amúgy költő is. Nagy kegyesen mindenáron felkellett neki olvasnia egyet, amit meghallgathattam. Adományozott, úgyhogy nem bántottam…

Kányák

Majd a következő cimbora ő egy furi Budhista arc volt, aki már össze olvasott mindenfélét és így nagyon vágta mi a helyzet, de inkább vicces volt. Szóval ő és a kutyája, aki meg egy kis fekete utcai-koktél márkájú eb volt egy hatalmas heggel a fején, és aki amúgy előző életében kánya volt, jöttek és mondták, hogy bizony én itt egész nap csak a nőket lesem, és hogy ezt bizony nekik lehet, mert ők nem szerzetesek, de nekem bizony nem lehet, úgyhogy… De végül, bár kétségen felül igazuk volt, elvicceltük a dolgot és adományozott egy nagyon-nagy marék aprót… Amúgy ő itt a városban a kányák megmentője, mert össze gyűjti a  beteg varjakat. Elgondolkodtam, hogy na ő vajon mi lesz következő életében?!?…

„Keressetek és megtaláljátok"

  Aztán egy lánynak, akinek az egész családja Baptista, ő meg keresi a helyét, szóval neki beszéltem arról a dologról, amiről én azt gondolom, hogy az a Krisna-tudat. Jó kérdései voltak. Végül vitt egy Uton önmagunk felé c. könyvet.

Finish

 És a végére megérkezett Kocsis Csaba Shidosi-ho, a debreceni ninják vezíre és egy könnyed filozófiai beszélgetés után, egy Bhagavad-Gitával gazdagabban távozott…  Ez volt a mai nap legszebb része, fénypontja…

Gouranga!