Menü

Nőkről és Bombagyárról


Kicsit szeretnék arról
beszélni, hogy miért döntöttem úgy, hogy leveszem a Krisna szeret engem című
bejegyzést… Az egész csak ennyit tartalmazott, ezt az egyetlen mondatot, de
mégis a hozzászólásokban nagyon sok minden kiderült számomra, hogy minden
kedves olvasóm tudtára hozzak néhány fontos dolgot a gondolkodásmódommal és az
értékrendemmel kapcsolatban…

Azért gondoltam, hogy írok
erről, mert időről-időre fel-fel bukkan egy nyomulósan szerelmes lány, egy
elszállt keresztény, vagy csak simán egy sima mezei buggyant ember, aki
elolvassa a blogot, értegeti a bejegyzéseket és minden áron hozzá szeretne
segíteni ahhoz, hogy min kéne változtatnom az életemben, ahhoz, hogy jobb
legyen…

Az első fontos pont, hogy az
életem nagyon jó és teljes mértékben elégedett vagyok vele. Van mit fölvennem,
van hol aludnom, és van mit ennem. Ezen kívül még kapok egy kis zsebpénzt is,
hogy el tudjak járni tréningre. Bhakták között lehetek és bár úgy tűnhet az itt
leírtakban, hogy rengeteg csapás ér, elmondom, hogy ezt csak azok látják így,
akik anyagi látásmóddal próbálják beleképzelni magukat a helyzetembe…

Mert igazából, bár sok
helyről kirúgtak, szereztem barátokat és irigyeket egyaránt, igazából sosem
veszítettem el a legdrágább kincset, a vaisnavák társaságát. Úgy tűnhet, hogy
egy-egy csoporttal így, vagy úgy alakult, de mindez hitem szerint Isteni elrendezés, mert
Krisna egészen egyszerűen mást szánt nekem. Sosem vett el tőlem semmit, hogy ne adott volna valami jobbat helyette. Szándékaimban igyekszem őszinte
lenni és nem titkolom életem egyetlen pillanatát sem, minden bűnömért, rossz
döntésemért készen állok felelőséget vállalni… Ezért is kezdtem el írni ezt a
blogot. Arról szól, hogy efféle mentalítással miként bukdácsolok az odaadó
szolgálat rögös, avagy épp sima útján és aki olvas, az tanulhat hibáimból, avagy felismerheti azokat saját életében…

Nem vagyok nőgyűlölő, nem
vetem meg őket, nem tartom alacsonyabb rendűnek a gyengébbik nemet. Sőt ahogyan
a védák javasolják, igyexem mind anyámként tisztelni. De van pár nagyon fontos
dolog, amire szeretném megkérni a kedves női olvasókat főleg, hogyha szeretnének
hozzá is szólni egy-egy bejegyzéshez…

-Nem azért írom a kezdokrisnást, hogy sajnálatot, vagy
együtt érzést keltsek bárkiben is, mindattól függetlenül, hogy mégis így
történik. Szóval nem kell felajánlania senkinek sem, hogy ott aludhatok nála,
mert előbb fogok azt hiszem egy fa alatt lakni…

-Aztán, nem keresem azokat
akikkel „összebújhatnék” mint valaki már az animalsex határait súrolta a
vége felé egy hasonlattal, hogy a sünik összebújnak mert fáznak, de mivel
tüskések így össze bökdösik egymást és akkor inkább mégis a hideget választják.
Szóval rühellem ha valaki hozzám akar bújni, az pedig már kifejezetten dühít is
ha mindezt úgy teszi, hogy mondtam
neki, tartsuk a távolságot…

-Alapvetően nem minősítek
senkit, mert mindenki saját magát minősíti a hozzászólásaival, a reakcióival,
ugyan így, mint most én éppen ezzel a bejegyzéssel is, ami minden bizonnyal
felháborodást kelt a szívében annak, akiről szól, illetve arról, aki magára
veszi…

De elárulok egy másik nagyon
fontos dolgot, ha már az önmegvalósítás útjáról szólna ez a dolog, mégpedig
azt, hogy ha valaki mond rólunk valamit ami dühit bennünket vagy rosszul esik
mert azt gondoljuk, hogy az nem igaz, akkor az azt jelenti, hogy bizony fáj az
igazság… Nap mint nap tapasztalom és így tudok dolgozni magamon…

Egy bölcs embernek hiába
mondogatod, hogy hülye, mert ő tudja magáról, hogy nem az, sőt tudja, hogy az
abszolút igazság szempontjából teljesen jelentéktelen egy efféle vélemény. Egy
hülye viszont egyből megbántva érzi magát, mikor ezt így elmondod neki…

Akinek nem inge, ne vegye
magára…

 

Bombagyár
És akkor ígértem azt is,
hogy elmondom, miért teszem ki a
bombagyár
linkjét ide és miért is fér ez ide bele nekem gond nélkül…

Szóval április elején
meghívtam Tomcat-et egy ebédre a
Govindába,
mert kíváncsi voltam rá a
Srila Prabhupádaról szóló cike miatt… Ott prédikált neki egy bhakta még régebben, meg
tanította főzni. Tomcat olvassa a Bhagavad-Gitát, vegetariánus és néha bizony
még jappázik is egy-egy kört… Érdekes volt vele beszélgetni és nekem egy nagyon
szimpatikus ember. Főleg mert érti, a prasadam és prasadamosztás jelentőségét
és mikor megemlítettem neki mivel foglalkozom, simán kirakta a Vegafood
bannerét a Bombagyárba, hogy akkor ő így ezzel járulna hozzá a misszióhoz. Itt
ezúton is szeretném neki megköszönni. Aztán május elsején voltszerencsém vele
és a Bombagyár lakóival Normafára kirándulni, ahol is együtt készítettünk
vegetariánus „paprikás-krumplit”, hatalmas kördökkel, majd együtt ajánlottuk ezt
fel Krisnásak, az összes jelenlévő szeme és füle hallatára, akik utána mind
sorban álltak, hogy megkóstolhassák vezérük főztjét. Jól éreztem magam, sőt azt
is mondhatnám, hogy ha lenne rá időnk, akár még barátok is lehetnénk…

Mindettől függetlenül akit
zavar, hogy néha zsidóznak, meg másként állítanak be bizonyos dolgokat, amiket
a történelem könyvekben lejegyeztek, annak nem kell rákattintania. Vannak
nézeteik és eszközeik amiknek a használatával én sem értek egyet, de nagyon sok
jó gondolatuk is van, amiből meg mindenféle képen sokan tanulhatnának… Például a Prabhupádaról szóló írás is egy sajátságos megközelítése annak, hogy kinek mit tanít az ő példa értékű élete.

Én magam nem foglalnék állást a cikkel kapcsolatban, mert úgy gondolom, hogy a jelen szempontjából teljesen mindegy, hogy mi is történt valójában, viszont a jövőre nézve tekintettel állhatatosan tanulom, gyakorlom, s a talán majd Isten segedelmével taníthatom is a Ninjutsut, hogy mikor majd változnak az idők hasznára lehessen ez a tudás a társadalomnak…

Beszélgettem néhánnyal a Bombagyár lakói közül és azt kell mondanom, hogy vannak nagyon értelmesek is a köreikben, akikből még bármi lehet…

bombagyári kirándulás
Itt éppen NandaGopala das-sal egy másik láncolat,de tagjával beszélgetek a lélekvándolásról…

A hozzászólás, amire pedig ez
volna a válasz, hogy zsidózás folyik ottan, meg nyílt holokauszt tagadás stb…

Erre azt tudnám mondani a
kedves kommentelőnek, hogy azt hiszem nap mint nap látogatok meg én magam is,
de minden bizonnyal te is olyan oldalakat, ahol húsból készült ételeket
reklámoznak, vagy ennek az elkészítésére és fogyasztására buzdítanak, ami az én nézeteim és megértésem szerint sokkal nagyobb bűn, mivel
gyilkosságban való részvételre buzdítja az élőlényeket és elhiteti velük, hogy
ez simán belefér még azok számára is akik az önmegvalósítás útján járnak, vagy Isten felé törekszenek…

Nem tudom érted-e?

Hiszek abban, hogy az odaadó
szolgálat, még ha az agjata sukriti is (tudatosság nélkül történik), meg a
szent nevek éneklése az egyetlen folyamat ebben a korban, amivel el lehet érni
a legfelsőbb célt, Krisnát. Hiszek benne, hogy ezt bárki gyakorolhatja, nemi,
faji, vagy akár gondolkodás módbani eltéréseinek ellenére is. Mert a Mahamantra
éneklése olyan tisztító hatású, hogy bárki megszabadulhat segítségével ennek az
illuzórikus világnak a rabságából, kivétel nélkül…

Gouranga