Menü

Non abbiamo altra scelta, solo Dio (A győri karácsonyi vásárról)


Szóval véget ért a karácsonyi vásár. Elég elfoglalt voltam, így nem nagyon tudtam írni a blogot, csak közbe-közbe néhány bejegyzés született. Volt azonban nálam egy füzet, amibe címszavakban lejegyeztem, ha valami olyan történt, amiről úgy éreztem, majd itt és most le fogom írni. Íme:

 

 

Dec.09 Péntek.

Vak vezet világalant.

  Eddig elég laza volt a vásár, viszont ezen a napon érkezett egy segítségem. Hétvégén nem ért rá aki szokott jönni segíteni nekem (Sz.) így megkértem egy új havert (Sz.), hogy jöjjön már el segíteni hétvégén. Meg is beszéltük meg minden. Aztán Krisna kegyéből érkezett csütörtökön egy bhakta (T.) mondta (szinte könyörgött?), hadd jöjjön segíteni ő inkább, még ingyen is bevállalja. Mondtam neki, fizetek én nincs azzal gond, csak kóser legyen míg itt van. Meg is egyeztünk, hogy szentírást kap fizettség képp, mert pénzt sehogy sem akart elfogadni.

  Szóval péntek reggelre jött. Aztán estére kiderült, hogy úgy tervezte, nem megy haza, hanem bent marad nálam Győrben. Nem is lett volna ezzel semmi gond, ha megbeszéljük előre. Aztán kiderült, hogy otthon felejtette a gyógyszereit, amikből be kellett vennie reggel, délben, este. (Neuro) Na mondom kész…

  Aztán leszerveztem a szállást, szerencsére nem voltak variálósak a pecó lakói.

  Estére pedig megérkezett egy régi jó cimborám (G.). Elszívtak a srácok egy spanglit, majd beszélgetni kezdtünk. (Vagy inkább a vitatkozni jobb szó lenne.) (G.) Szociális munkás Szombathelyen, ahol a nagynéném a szociális intézmények vezíre.(Hajléktalan szálló, öregek otthona stb…) Ő meg utcárol viszi be a hajlékonyakat, hogy nehogy oda vesszenek. A beszélgetés arról, szólt, hogy hogyan tud egy ember aki maga is drogfüggő, vagy depressziós (Mint a Pszichiáterek+Pszichológusok nagy százaléka.) segíteni szintén szerencsétlen sorsú ember társain, mikor magán se tud. Vak vezet világtalant.

  A nap végére megerősítést nyert az a meggyőződésem, hogy mennyire is értelmetlen dolog bármilyen szer hatása alatt álló egyénekkel beszélgetni bármiről. Inkább énekelni kellett volna velük a Hare Krisnát, mint ahogyan Srila Prabhupáda tette.

 

 

Dec-11 Vasárnap.

  Alázat és igazmondás.

  Elmentem a helyi "Mormonokhoz" Istentiszteletre, mert nem sikerült addig olyan személyekkel találkoznom a városban, akik Istenről beszéltek volna, vagy követtek volna nagyon komolyan bármilyen vallásos elvet. Itt találkoztam egy veterán egyháztaggal (B.A.) akivel remélem hamarosan fel tudjuk venni a kapcsolatot. És itt volt az a két kiváló beszéd az alázatról és az igazmondásról, mely épülésére válhat bárkinek aki hallja. Erről a látogatásról készült is bejegyzés. Lásd korábban.

  Estére pedig sikerűlt magamra haragítanom (Gy.) cimborám barátnőjét (V.). (Nem volt idegzetem (türelmem) egy nővel beszélgetni, mert fáradt voltam. Bocs.)

 

 

Dec.12 Hétfő.

  Egy szent a Pokolban…

  Délelőtt elkapott a körülöttem lévők "karácsonyi láza" és én is rohangálni kezdtem mindenféle hülyeség ügyében. ADSL, Telefon, Posta, Bank stb… Persze nem intéztem semmit, mert mire oda éretem, ahová az elmém hajtott rájöttem, hogy teljesen fölösleges megtennem azt amire készülök.

  Este mire a szállásra értem, (V.) már nyugodt volt és készített sütőtököt is. "Megbocsi sütőtök."

  (T.) a gyógyszerek komolytalan szedése végett meg a hirtelen sok emberrel való kommunikáklás hatására kicsit +elfáradt, így haza ment pihenni.)

  Persze az én hibakereső elmém mindig csak a rosszat látja. Mert az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogyha (T.) nem járőrözik olyan kitartóan a városban szankirtanos bhakták után kutatva, akkor nem találkozhattam volna a "Pokolban" a Szent Vrindavana lakójával Radha Vallabha Prabhuval, aki pont ezen a napon jött el a standunkhoz nagy kegyesen.

  Ezen a napon volt a leghidegebb. (Ez is emlékezetes.)

 

 

Dec.13 Kedd.

  "Furi day"

  Az eddigi étrendem zsemléből, meg vajkrémből állt. Ettől eléggé kikészült az elmém, és valami beteges késztetés kapott el, hogy valami nagyon jó ízűt zabáljak. Vettem gyorsan egy négyszabályos szószt, meg még egy csomó mindent, aztán felajánlottam (szégyenlem de) gyorsan felajánlottam Krisnának, aztán szabadon engedtem…

  A vége K.O. 4-körül ébredtem fel.

  Aztán összeszedtem magam, és beálltam a pultba.

  Este eljöttek a standhoz, a Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának misszionáriusai (Az egyikük Elder Woodruff, akivel, már Pesten is beszélgettem párszor az ottani missziós központban.) és meghívtak egy másnap esti beszélgetésre a gyülekezeti házukba. Elfogadtam.

  Aztán Krisna a legjobb eladón (Sz.) keresztül küldött nekem egy frankó szkafander nadrágot, ami a későbbiekben kirekesztette a hideget.

  Este pedig levezetés képpen (mivel megint házi buli volt.) egy nagyon rámenős félrészeg nővel kellett megértetnem, hogy nem kívánom a társaságát. Krisna megint megvédett, ismét Sz.-t küldte segítségemre.

 

 

Dec 14. Szerda.

  Egy az Isten!

  Este elmentem a gyülekezeti házba, és míg megérkeztek a misszionáriusok, addig zongoráztam egy kicsit Istennek.

  Aztán megismertem egy nem rég csatlakozott fiút, aki amúgy régóta Aikidozik meg Á.-t akinek furcsa ekcémáját látva a homlokán azonnal meghívtam a pavilonunkba, hogy próbálja ki a "csodaszereinket".

  A beszélgetés érdekes volt, és sikerült pozitívan zárnunk. e-mailt cseréltünk az Elderrel, hogy a későbbiekben is tarthassuk a kapcsolatot.

 

 

Dec.15. Csütörtök.

  Baladeva Prabhu kegye.

  Á.- eljött hozzánk és vitt fekete szappant (Ichtiol szappant) (Sajnos azóta sem tudom, hogy hatott-e neki.)

 Aztán írtam Manaráma Prabhunak, hogy mennék karácsony otán Krisna-völgybe. (Erről is készült bejegyzés.)

  Este meg még elvittek kétKrisna-völgy magazint, az egyiket Baladeva Prabhu emlékére. (Bár csak a hírét ismerhetem) Azt mondják róla, hogy nagyon nagy bhakta. Ennek mindenképpen így kell lennie, hiszen már jó pár éve elhagyta a testét mégis megkaptam a kegyét.  

 

Srí Baladeva Prabhu ki Jaya!!!

 

A pecóból sokan leléptek, így végre kettesben maradhattam Krisnával. Hosszú ideje elősször.

 

 

Dec. 16. Péntek.

  "Kordában" maradni.

  Sejthettem volna, hogy a sok kegy után amit kaptam megpróbáltatások fognak következni. De mivel nem így volt, ezért (tízes skálá) 8-as pusztíthatnékom támadt.

  Délután Sz. nagyon csúnyát mondott Istenről. Bár ott helyben…   Mégsem tehettem. Ebben a korban csak a szelídség az igazi fegyver. (Nekem ez még nincs meg, bár imádkozom Istenhez, hogy megkaphassam.)

  Sok apróság össze gyűlt még, így nap végére belül, csak tomboló düh maradt aminek a megfékezése elég sok figyelmet igényelt. De Krisna segített. Köszi.

  (Erről a napról is készült bejegyzés.)

 

 

Dec. 17. Szombat.

 Jézus és én.

  Reggel mindig 5-kor keltem, aztán fürödni mentem, hogy nekiállhassak a meditációnak v. imádságnak. Ezen a napon, mire vissza értem az ágyhoz amiben aludtam egy részeg hulla feküdt. A holmim pedig a földre hányva hevert. Konstatáltam a tényeket, hogy Krisna minden ragaszkodást elvesz :) és kimentem a konyhába jappázni.

  Minden reggel a megyeháza téren álló Betlehem felé vettem az irányt, hogy a kis Jézusnak meg a többieknek, mint az Úr nagy bhaktáiának felajánljam tiszteletteljes hódolatomat. Így tettem ezen a napon is

  Ezen a reggelen azonban megdöbbentő látvány fogadott. A Betlehem összedőlve, Mária arca betörve, a kis Jézus pedig a fejével tartotta a rádölt tetőt. Valószínüleg az előző este tomboló viharos szél volt a ludas.

  Aztán a reggeli megpróbáltatások után jött egy német vevő. Bevásárolt és én a kezébe nyomtam egy Gourangás matricát, mert elég szomorkás volt. -Sagen sie bitte Gouranga. mondtam Erre ő:-Gouranga. és széles mosolyra húzódott a szája.

  Az Úr Gouranga kegyéből különleges hangulat lett. Egyszerre hullott a hó, meg sütött a nap. Minden olyan szép narancssárga lett.

  Estére mikor mentem megint a "Dharsanra" megnézni a murtikat, Máriát elvitték. A kis jézust kivették anyja karjaiból, és csak amolyan hanyag módon a sarokban lévő szalmabálára fektették. Na mondom szegénykével mi lesz így reggelig? Nem törődve a tiltó táblával, átléptem a kerítést, ami az istállót védte, és középre húztam egy szalmabálát, majd arra fektettem a kis Jézust. Volt még ott két bárány, őket pedig a két oldalára állítottam, hogy így tartsák melegen a kis dedet, mígy anyukájka "kórházban ) van. Eszembe jutott az is, hogy elvihetném Jézuskát a szállásra is reggelig, de lehet a lakótársaim azt már nem bírnák cérnával. (Meg már így is elég nagy sahajia vagyok…)

 

 

Dec. 18. "arany" Vasárnap.

 Ments meg Uram!

   Reggel a Betlehem kompozíciója ugyan úgy volt, ahogy este hagytam, ez némi megnyugvással töltött el.

  El is mentem hát Istentiszteletre megint, hátha valami szépet, s jót hallok. Aztán beleszaladtam a Kápolna előtt egy szintén régi egyháztagba, aki azóta kerületi elnökségi tag lett. Már köszöntem neki előtte heteken, hiszen ismerem régről, de nem nagyon ismert meg. Most azonban céltudatosan felém vette az irányt és széles mosollyal az ábrázatán üdvözölt, majd néhány régi közös emlékről váltottunk pár szót.Erre ő: -Én ismerem ám ezt a Krisna dolgot, meg van nekem otthon Bhagavad Gita és imádkoztam róla, mielőtt csatlakoztam ehhez az egyházhoz. Tudod Ádám a reinkarnáció tana az a sátán tanítása és nem jó amit csinálsz. Mert ha az embereknek azt tanítod, hogy van következő életük, akkor azt mondják, hogy nem kell ebben az életben meghódolnunk Istennek, hanem elég majd csak a következőben. Erre én nem bírtam ki, hogy ne mondjak valamit és: -Akkor engem most a sátán küldött ide. Ugye ezt akarod mondani… -Nem, nem. Szabadkozott. Folytattam: -Ha azt tanítod az embereknek, hogy most dől el, hogy örökre a pokolba kerülnek-e vagy sem, akkor azt tanítod, hogy Isten nem bocsájt meg mindenkinek és hogy ő igazából kegyetlen. Ez sokkal Sátánibb, mint a te megértésed a reinkarnációról. De nem azért jöttem, hogy erről vitatkozzam. Aztán kérdezte miért vagyok itt. Mondtam, hogy halljak Jézusról, meg hogy találkozhassak olyan emberekkel, akik Isten felé igyekszenek.  Erre ő: -Arra szeretnélek kérni, hogy ne beszélj ezekről az egyháztagoknak, mert sok köztük a friss és tudod, hogy ők még nem olyan erősek. Erre én: -Egyáltalán nem ezért jöttem és semmi ilyen szándék nincs bennem. De ha valaki kérdez valamit, akkor válaszolok neki. Most kezdődik az Istentisztelet, úgyhogy menjünk be.

  Aztán vissza siettem a standhoz, ahol mivel nagyon gyér forgalom volt, csendben jappáztam. Egyszer csak egy hatalmas méretű ember jelent meg és félig behajolva a pulton durván hörgő, rekedtes hangon megkérdezte: -Helószia. Nemérdekel1SamsungTeletxtesTV15000-ért?  Mondom: -Kösz nem.

 Aztán megtanultam olaszul, hogy: Non abbiamo altra scelta, solo Dio. Avagy Nincs más esélyünk, csak Isten.

 

 

Dec. 19. Hétfő.

  Saját szoba a végére.

  Gy. a régi cimborám kiment Skóciába egy szállodába dolgozni az ünnepekre, a barátnője, meg haza ment. Kegyesen felajánlották a szobájukat, hogy lakjak ott míg véget ér a vásár. Köszi.

  Végre kettesben lehettem megint egy kicsit Krisnával. Nyugalomban tudtam jappázni és olvasni.

  Na meg ezen a napon egyeztettük jövőbeni üzletkötői pályafutásom feltételeit a főnökömmel.

 

 

Dec. 20. kedd.

 A Fáradtság jelei.

  Megfáradtan próbálok az őrültek háza közepén kedves lenni a karácsonyi láztól elvarázsolt idegbeteg emberekkel.

    -Rosszízű gumicukor,

    -Illatos gyertya,

    .Wax,

  stb…

  Pedig hatalmnas betűkkel hírdette a cégér, hogy Kézzel öntött Növényi Szappanokat árulunk itt.

  Sz. azonban formában volt szerencsémre. Az utolsó napok nagy rohamait ő fogadta és kezelte. Hála Istennek.

 

 

Dec. 21. szerda.

 Az őrület közepén.

  Itt már vége lett mindennek.

  Nyoma sem volt a kis Jézus születésére való emlékezésnek, vagy a szeretet ünnepe kifejezés valamiféle jelentésének. Meg zakkantak az árusok és vevők mind egyaránt. Előkerültek a Pénisz alakú karácsonyi nyalókák, a Lepje Meg Kedvesét Rózsával Tangával a Közepén, karácsonyi ajándékok.

  A wc-s néni, meg hullarészegen, széthányva kiabál a budiba látogatók után, hogy valaki éljen vele nemi életet.

 (Erről is készült bejegyzés.)

 

 

Dec. 22-23-24. csütörtök-péntek-szombat..

 Morzsák.

  Ezek már veszélyesen sűrű napok voltak. Még jegyzetelni sem jutott időm.

  A legemlékezetesebb az volt, mikor pakoltuk össze 23.-án standot és megjelent a helyi ninja vezír, hogy behajtsa rajtam a 3500Ft-os havidíjat amiért 1-szer még hó elején bementem egy edzésükre. Ki se röhögtem, nem is bántottam, csak annyit mondtam neki tőlem telhető kedvességgel, hogy ha mindenáron 1 edzés miatt mint tanítványát akar kezelni, meg a dojo tagjának tekint, akkor fizetek neki az 1 alkalomra. De én mint Bujinkan tag jöttem ide, mint egy vendég. Aztán kezébe nyomtam egy ezrest. Szerintem most egy kicsit neheztel rám. Sebaj majd legközelebb, ha megyek hozzájuk tréningre, leverheti rajtam. :))  )

  Aztán meg, hogy a legrégebbi jó barátom D. jött értem kocsival, de Kali-nak hála előbb jött egy nappal, így ebből is keletkezett némi zavar.

  Az utolsó napokban mintegy szent szikla jelent meg Loka Adjaksa Prabhu, aki higgadtságával és szilárd hitével elpusztíthatatlan bástyát jelentett a "szeretet ünnepén)

  Majd beültünk az autóba és hazajöttünk. A Családi házhoz.

 

 

Dec. 25. Vasárnap.

 Egyszer egy szép napon…

  Édesanyámat Istentiszteletről egy idős misszionárius házaspár hozta haza Elder Williemson-ék. Jött velük a gyülekezet vezetője is, akivel egyszer korábban már beszélgettem Krisnatudatról. Most nagyon pozitívak voltak, és mondták ők is, hogy Gouranga. :)

  A gyülekezet vezető fordított, mert ők csak angolul beszékltek. A beszélgetésben az egyházak közötti hasonlóságot, és az összefogásban rejlő előnyöket hangsúlyoztam, ennek eszközeként megjelölve a Hare Krisna maha-mantra közös éneklését.

 Hiszem, hogy el fog jönni a nap, mikor minden városban és minden faluban énekelni fogják az Úr szent nevét…

 

Gouranga!!!

 

 a semmirekellő McADhama